A kormányosfülkében vágni lehetett a csípős, savanyú füstöt.

- Mikorra érnek már ide?

- Amikorra ideérnek. Antik, nincs digitális órájuk és amennyire sejtem, nem is akarjuk elterjeszteni közöttük.

- Nem, tényleg nem akarjuk. Csak idegesítő ez a várakozás. Legalább ne lennénk kivilágítva, mint egy karácsonyfa.

- Az ómagyar hajók kivilágítva közlekednek. Így vagyunk kevésbé gyanúsak.

- Akkor se jó ez így.

A dolog persze érthető volt, Vitéz már elmúlt ötvenöt, egy elvált feleség és két felnőtt gyerek nem várt rá. Az élet már semmit nem tartogatott számára. Nyéki fiatal volt, alig több mint harminc és neki tényleg volt családja. Igaz nem Fiumében, hanem Sziszeken (mégiscsak civilizáltabb és biztonságosabb volt). Amire most készültek az a.) időszennyezés b.) tudatmódosító szerekkel való visszaélés c.) állami engedély nélküli kereskedelem, kevésbé cizelláltam csempészet. Külön-külön is halállal büntethető törvényi tényállások.

- Kapitány, hajó!

Egyszerre rohantak ki a fedélzetre, a reflektor fénykévéje testes görög kereskedőbárkára vetődött. A kormányosfülke tetején a PKM-et hangos kattanással húzták fel. Soha nem lehet tudni, különösen mostanában. Ez az öböl elvileg biztonságos volt, de dél-Itáliában megszaporodtak a kalózok. A rómaiak és a karthik is így kerülték meg az ómagyar közvetítéssel megkötött ’békét’. Egyre többen gondolták, hogy jobb lenne, ha kiengedhetnék a gőzt. Egy szó, mint száz a tenger veszélyesebb hellyé vált. Holdtalan éjszakákon pedig még az ómagyaroknak sem célszerű óvatlannak lenni. Különösen, ha az ómagyar hajón minimális személyzet van.


 

- Hát  így kell üdvözölni egy barátot?!

Trogidész volt. Metapontumi kereskedő, régi, megbízható partner, amennyire ezek a jelzők egy görögre használhatók. Tudtán kívül elég gyakran dolgozott az Alosztály kezére. A híres „Kockacsörgés” műveletben, aminek során régi szerepjáték könyvek lapjait terítették szét Magna Graeciában is Trogidészen keresztül futott az információ. Ő ellenben tovább növelte a vagyonát. Igazi "mindenki nyer" szituáció volt. Akárcsak a mostani, ha minden a tervek szerint alakul.

- Szóval azt állítod, hogy egy ilyen kicsinyke pohárban egy kupa bor ereje lakozik?

A görög láthatóan bizalmatlan volt. Az ómagyaroknak sok csodája volt, de még gyakrabban próbálták átverni az üzletfeleiket. Különben is milyen kereskedő  az, aki nem akar alkudni, és nem fitymálja az árut!

- És gyógyerő, Trogidész! Ez a legfontosabb. Elmulasztja az orrod folyását, a torok és a belek betegségeit. Vagy nem élnek talán hosszabb életet nálatok az ómagyarok? Ez a szer az egyik nagy titkuk, és én felfedem neked. Gazdag és hosszú életű leszel, Trogidész, és mindenki áldani fogja a nevedet. De beszéljen az elixír!

Nyéki a szerepe szerint szent csodadoktort alakított, aki titkos mesterségek tudója volt (ez mondjuk Obi-van-i értelemben igaz volt, rengeteg titkos információ volt a koponyájában, bár a legtöbb nem orvosi természetű). A pótdohány savanyú füstje és a görög számára ismeretlen célú szemüvege viszonylag hitelessé tette a figurát. Egy kicsit kevesebb túljátszás talán szerencsésebb lenne, a stampedliket teljesen normálisan is kitölthette volna, a reszketeg kéz és az aggódó tekintet erős túlzás volt. A görög se nagyon vette be.

- Fenékig urak!

Elég gyenge lötty volt. A megbeszélésen vegyes pálinkára szavaztak, egyrészről olcsóbb volt, (miből nem lehet vegyes pálinkát készíteni?) másrészről nehezebb kideríteni az ital természetét. No nem mintha desztilláló nélkül bármit érnének az alapanyagokkal. A szokásos ötven térfogatszázalék helyett a szesz legfeljebb harmincöt lehetett (a kívánt arányt Nyéki víz hozzáadásával állította be). Annyi ereje is volt, mint a forrásvíznek. A görögöt viszont meglepte, bár nagy tivornyázó hírében állt. Az anti bor viszont inkább must volt, mint valódi bor. Egy combosabb likőr, mint az iménti szesz olyan lehetett számára, mintha parazsat nyelt volna. Jó fél percig levegő után kapkodott és gondolatai leginkább akörül forogtak, hogy ki fog-e folyni a szeme vagy a helyén marad. Becsületére legyen mondva keményen küzdött, és a végén még egy halvány mosolyra is futotta tőle.

- Gazzdaghabb hoppá, ez hogy került ide!

A negyedik és az ötödik stampó már egészen könnyen leszaladt, hiába a tapasztalt alkoholista, az tapasztalt alkoholista. Ráadásul a tempóra sem lehetett panasz, alig másfél óra telt el. Ez pedig akármilyen gyenge is volt a készítmény megtette a hatását. A ’kapitányi kajüt’-ön hárman osztoztak. Trogidész kétségbesetten próbálta áttörni a vasalt ajtót, Nyéki a kisasztalra dőlve hortyogott, bár őt inkább a feszültség ütötte ki, később legalábbis erre fogta. Vitéz kapitány lassan felfogta, hogy ki kellene engednie a görögöt. Inkább csak lassú volt, mint részeg, egy ilyen vacak nem igazán árthat neki.

- Gazdagabblezekmint, a Szürkúzai tirranus, aki egész Ksziszília urának hívja magát! Kedves barátok vagytok Téz kapitány…

A görög majdnem keresztülesett a korláton, nem lenne jó, ha belefulladna a vízbe, épp most mikor megkötötték az üzletet. Ötven liter pálinka kétezer drakmáért. Kétezer drakhma, és rendes korinthoszi drakhma nem metapontumi. Ezer Nyékié, mert az övé volt a pálinka, bár alig érhetett többet ötven drakhmánál, ezt majd még újra fogják tárgyalni. A reggel kiváló alkalom lesz, különösen azzal a fenyegetéssel súlyosbítva, hogy bevágja a tengerbe. Ötszáz az Alosztályé, és ötszázat (plusz, amit még kiver Nyékiből) megtarthat Vitéz. A nagyját mondjuk szét kell osztania az emberek között, rendes gyerekek voltak és nem ütötték az orrukat olyanba, amihez nem volt közük, de jobb a békesség.

- Kassai! –  kissé reszelős volt a hangja

Az elsőtiszt a géppuska mellett állt (helyes, nagyon helyes, azért mert részegeskedünk a vén rablóval, még nem kell bízni a legénységében).

- Igen kapitány.

- Trogidészt és a dobozokat átrakjátok a görög hajóra. Aki megpróbál belenézni a dobozokba, azt behajítod a vízbe! És visszahoztok kétezer drakhmát, ötven a tied belőle. Világos? Utána irány haza. Ön a parancsnok első tiszt. A kabinomban leszek.

- Kapitány, kapitány!

Nyúzott volt, fáradt és hasogatott a feje. Kicsit sajnálta a görögöt, nagyon valószínű, hogy előre kihányja még a holnapi ebédjét is. Aki felébresztette, annak meg a büdös k…

- Mi jó  franc van ember?

- Ezt látnia kell!

Tényleg látnia kellett, bár nagy nehézség volt a csipát kitörölni a szeméből. A látóhatáron fekete füstcsíkok látszottak, legalább öt, nem hét. Sőt kilenc. Végül tizenegy hajó sziluettje emelkedett a horizont fölé. A teljes Adria Svadron, és az orrhullámaik alapján teljes gőzzel haladtak.

- Rádióüzenet!

Nagyjából sejtette, mi lehet benne. A tizenegy teljes sebességgel robogó  hadihajó elég egyértelmű jel volt.

Minden ómagyar egységnek. Itt Jecsmenik ellentengernagy, az Adria Svadron parancsnoka beszél. A fokozódó szicíliai válság miatt elrendelem a ’Cannea’ műveletet. Minden ómagyar zászló alatt hajózó kereskedő azonnal csatlakozzon a flottához a messinai szenelő állomásnál.

Az üzenet ismétlődött. A rádiót kiadta a hangszóróra.

- Kezdődik a tánc. Mocskos rómaiak és tetű karthik.