Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

A legjobb módszer - Cs. Németh Tomi

2009.11.16. 22:11 | corpus | 7 komment

Címkék: corpus fiumeévad kölyöktomi

A legjobb módszer, sorra venni az összes felnőttet, akik keresztbe baszták az életemet, és átkozni őket. Anyámmal kezdtem, Bélával fejeztem be. Neki még volt bűne azon kívül, hogy lerázott magáról. Eltűnt a marhája. Valahol Esztergom és Csentőfa között. Medve tépte szét, vagy a kelták rendezték el, azt beszélték. Találtak nyomokat is, vért, meg a cuccait. Az óráját például, amit a csentőfai jegyzőspiné hozott el nekem. Sírt, amikor ideadta. Azt hiszem, a szőke cica szerelmes volt Bélába. Egyszer ott is maradt éjszakára. Hallgatóztam, de nem keféltek. Beszélgettek. Ebből is látszik, milyen nagy marha volt az ürge. Egy olyan csajt nem gerincre vágni? Az esze megáll az embernek. Mert ő még szerelmes, azt magyarázta nekem egyszer. Azt hiszem, akkor az egyszer láttam részegen. Mesélt valami spinéről, akibe belehabarodott, és lelépett a családjától. Aztán a spiné lépett le tőle. Na, ezért nem bízok én majd egy nőben sem. Egyforma mind. Engem aztán nem fog átbaszni egyik sem!

A csávó csak nem adta fel. Rekedten felröhögött, letette a földre a géppisztolyt, és elhasalt a földön. Akurvaanyjába! Nem be akar mászni utánam!

Kinéztem a szekér alól a táborra. A tábortüzek fényében alakok imbolyogtak. Valószínű, hogy mind részeg vagy be van tépve. Ki a faszom segíthetne? Senki. Ezt is nekem kell megoldanom. Különben is, felnőttek. Nekem még egy felnőtt se segített soha. Majd pont most fog, mi?

Felkészültem. Felkészültem, hogy kihúz a lábamnál fogva, aztán lekever néhány pofont. De akkor se fogok neki bort lopni. Egyszer csak elenged, akkor pedig elrohanok. Érjen utol, ha tud!

A lábamat elkapta. Húzni is kezdett. A tisztesség kedvéért a másik lábammal arcon rúgtam. Csak a miheztartás végett. Ahogy az egyik közeli tábortűz fénye rávetült az arcára láttam, nem úszom meg néhány nyaklevessel.

Aztán mégis megúsztam.

Húzott, de nem jószántából. Őt is húzták. Miközben odakint, a szekér előtt valaki velősen káromkodott.

Csapatunk vezetője volt. Egyszer láttam, mielőtt elindultunk.

Ja, nem is! Láttam még egyszer.

Ez vette el a késemet, amit keserves kulimunkával kerítettem magamnak. Az úgy volt, hogy a hapsi, aki a mi hajónkat kormányozta, elbaszta a dolgot. Azt mondta később, hogy beszorult a kormány, de én tudom, hogy nem így volt. A pasas ugyanis rám bízta a kormányzást, amíg ő leült egy kártyapartira a haverjaival. Na, itt baszta el. Vagyis ott, hogy hallottam, azon röhögnek az egyik köcsög haverjával, hogy majd kifizet egy seggbe rúgással. Pedig nekem mást mondott. Azt, hogy lőhetek a pisztolyával, ha kikötünk. Na, hát ezért történt, hogy kibaszottul nem szóltam neki, amikor feltűnt egy homokpad, vagy mi a fene előttünk. Az egyik uszály kikerülte, a másik is, a harmadik is, csak épp a mienk nem. Olyan faszányosan partra futottunk, hogy csak na. Borult ott minden, emberek, csomagok, állatok.

Aztán a sok paraszt mind kiszállt, és ott tanakodtak, mi legyen. Végül úgy döntöttek, a kormányos pasast később verik meg, előbb kitalálják, hogy rakják vissza a hajót a vízre. Kipakolták a cuccost a partra, és nekiveselkedtek, hogy a böhöm nagy teknőt visszatolják a vízbe. Rám a csomagok őrzését bízták. Őriztem is, ameddig egy nyílvessző bele nem állt közvetlen mellettem az egyik ládába. Mit ragozzam, bedolgoztam a gatyába rendesen, na! Főleg, amikor előrohantak azok az ókori surmók. Nem gatyáztak. Mire a hajóval birkózó seggfejek felébredtek, le is terítettek közülük kettőt. Ha a parancsnok hajója nem fordul vissza, és nem géppuskáztatja végig a part menti bokrokat, tán mindenkit kinyírnak. Így felbukott közülük vagy hat, a többi még verte ott magát egy ideig, de a következő sorozat után megpucoltak.

Az egyik ott feküdt tőlem nem messze. Körötte csupa vér volt minden, de még élt, mert hörögve szedte a levegőt. Még mindig a kezében szorongatta a kést, amivel néhány pillanattal azelőtt elvágta az egyik fickó torkát. Kellett nekem az a kés! Agyaltam egy ideig, van-e benne még annyi erő, hogy az én torkomat is elvágja, de az is biztosnak tűnt, hogy ha a katonák előbb érnek oda hozzá, a büdös életben nem lesz enyém az a kés. Döntöttem. Odaugrottam, és egy akkorát rúgtam a bucijába, amekkorát csak bírtam. Hát, tökösebb gyerek volt, mint gondoltam. Abbahagyta a hörgést, a másik kezével utánam kapott. Aztán rúgtam rajta még egyet. Oda, ahol a legvéresebb volt a mellén a ruha. Na, ez már bejött. Felordított, elkékült a feje, de ami a legfontosabb, elengedte a kést. Felkaptam, és visszapunnyadtam a csomagok közé.

Ekkor láttam a parancsnokot másodjára. Komótosan odament a földön fekvő alakhoz, megrúgta néhányszor, aztán küldött egy golyót a fejébe. Mindezt lazán, hót’ halálos nyugalommal. Nabaszdki, mondtam magamban, ez se gyenge. Aztán az ürge, hátra sem fordulva, odakiáltott nekem:

- Kölyök! Gyere csak ide!

Mit tehettem volna. Még én is kaptam volna egy ólmot a fejembe. Nagyon kemény csávónak tűnt, úgyhogy nem mertem vele gatyázni. Végigmért, ahogy ott álltam előtte.

- Nem vagy egy beszari kölyök – nézett rám, és elrakta a pisztolyt. – Láttalak.

Nem mondtam rá semmit. Mit mondhattam volna?

- A késsel mit akarsz? – tért gyorsan a lényegre.

- Milyen késsel? – kérdeztem, majd nem sokára azt mondtam duzzogva: - A sátorponyvák közé dugtam.

…de ekkor már túl voltam egy nyaklevesen.

Szóval, így ismertem meg közelebbről.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr981530553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bz249 2009.11.17. 12:31:08

Nem kotockodeskeppen, de nem az emancipator volt az expedicio elso sebesultje? Vagy a kolyoknek sem kell mindent elhinni? ;)

bz249 2009.11.17. 13:25:49

"– Szorítsd össze a fogad, ez kicsit fájni fog. – a vessző nagyot reccsent, ahogy kihúztam az emancipátor lábikrájából, mondjuk a szerencsétlen akkorát üvöltött, hogy kilométeres körzetben az összes bagolyra a frászt hozta, úgyhogy a reccsenés volt a legkevesebb. Beadtam neki egyet abból, még mielőtt hozzányúltam volna, nagyon jó fájdalomcsillapító hatása van, bár erről a mi kis sebesültünknek nyilván más a véleménye. Azért a tekintete elég jól elszállt, hát igen, aki nincs hozzászokva, azt messzire tudja repíteni. Fater gyanúsan méregetett, illetve nem is konkrétan engem, meg páran még ott őgyelegtek körülöttünk, hát ez van. Az expedíció első sebesültje, megérdemel egy kis rivaldafényt. Azt hiszem, erről kínos jelentést kell majd tennem."

Eminnen-e: omagyar.blog.hu/2009/10/29/title_113544

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.11.17. 13:37:47

Á, a felcser bevett valamit és össze-vissza beszél. Vagy arra gondol, hogy Sziszek óta az első.

A kölyöknek meg persze hogy nem kell hinni, majd figyeld meg. ;)

bz249 2009.11.17. 13:46:46

Szerintem pont hogy elfelejtett bevenni valamit es elvonasi tunetei vannak...

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2009.11.17. 14:26:27

Ő volt az első sebesült, a többi a helyszínen szörnyethalt a kobraméregel kezelt robbanófejes kelta nyílvesszőktől. :)

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2009.11.17. 17:44:58

most mit kell bántani szegény felcsert?
csak mert nem tagadja meg magától az élet jótéteményeit? :P
ennyi flesselés belefér, néha mindenki flessel egy kicsit :)
süti beállítások módosítása