(Az élet nem állt meg, csak a súlypontja áthelyeződött a naponta több új szócikkel is bővülő wikia lexikonba, aminek egy különösen jól sikerült és az aktuális évadhoz is szorosan kapcsolódó darabját osztjuk meg a blog olvasóival is, Triumphator tollából. Vigyázat - a szócikk masszívan elárul pár dolgot az évad még publikálatlan eseményeiből is! - szs)

Lóránt (Juríj) Gyula

Lóránt (Jurij) Gyula (Szamarkand, Kr. u. 1952. febr. 15. – Új-Karthágó, Á. u. 29.) honvéd ezredes, vezérkari tiszt, a Fiume Expedíciós haderő parancsnoka, Fiume megalapítója.

Származása és gyermekkora

Önéletrajzi írása – amely Turul jelenti címmel jelent meg Á. u. 27-ben – alapján katonadinasztiából származik. Édesapja id. Lóránt Gyula (Újpest, Kr. u. 1919. – Ottawa, Kr. u. 1984.) a Magyar Királyi Honvédség VII. (miskolci) Hadtestének hadnagyaként tagja a Kr. u. 1942-ben megalakított 2. Magyar Hadseregnek és Kr. u. 1943. január 13-án, az urivi hídfőnél áttörő szovjet csapatok fogságába kerül. A fogságban önként jelentkezett szovjet katonának és közkatonaként végigharcolta a világháborút. Kr. u. 1945-ben megkapja a szovjet állampolgárságot és gyalogezredével az üzbegisztáni Szamarkandba kerül. Itt ismeri meg későbbi feleségét, Anna Mennikidzse Pavlovát, akitől két gyermeke, Anna és Gyula született. Kr. u. 1955-ben apja – aki ekkor már a Szovjet Hadsereg tisztje – elhatározza, hogy családjával hazatér Magyarországra, ahol a Szovjet Hadsereg és a Magyar Néphadsereg összekötő tisztje lesz. Az 1956-os forradalom és szabadságharc véres leverésekor lelkileg összeomlik, majd Kr. u. 1957. januárjában az őrizetlen nyugati határon keresztül családjával együtt Ausztriába menekül. Az Egyesült Államok hírszerző szervezete, a CIA hamar felismeri, hogy számukra fontos információkkal rendelkezhet, ezért az ausztriai lágerből egyenesen a kanadai Ottawába, a kanadai hadsereg egyik bázisára szállítják őket. Pár havi kihallgatás és a tábori élet után apja polgári állást kap, egy kisvárosi középiskola testneveléstanára lesz, anyja mosószalont üzemeltet Ottawában. Két év múlva a család megkapja a kanadai állampolgárságot.


Kanadai szolgálatban

A fiatal Lóránt ebben a közegben nő fel és – apja tiltakozása ellenére – Kr. u. 1970-ben jelentkezik a Kanadai Királyi Katonai Akadémia (RMC) képzésére, ahol általános tiszti kiképzést kap, majd hadmérnöki végzettséget szerez és a Kanadai Hadsereg tisztje lesz. Nyelvtudása miatt –anyanyelvi szinten beszéli az üzbég, az orosz, a magyar, az angol és a francia nyelvet – Kr. u. 1975-ben a NATO Európai Szövetséges Haderők Főparancsnokságán (SHAPE), a belgiumi Casteau-ban kapja meg első beosztását, ahol a kanadai főképviselő adjutánsa lesz. Szolgálati feladatai ellátása során bejárja Európát, Kr. u. 1982-ben jut el először Magyarországra, mint a Kanadai Nagykövetség katonai attaséjának titkára – valójában hírszerző tevékenységet végez a magyar és szovjet haderővel kapcsolatosan – és megszereti apja hazáját. Apja halálakor, Kr. u. 1984-ben visszatér Kanadába, öregedő anyjának támaszt nyújtani. Közben nyelvtanári és alkalmazott hírszerzés oktatói beosztást lát el az RMC-n. Anyja hosszú betegség után Kr. u. 1989-ben meghal. Anna nővére korábban férjhez ment és a coloradói Denverbe költözött, így Lóránt felszámolja a komoly családi vállalkozássá nőtt mosoda-hálózatot és elbocsátását kéri a hadsereg kötelékéből. A következő két évet életrajzában csak úgy jellemzi, mint „a korábban meg nem élt, gondtalan ifjúság pótlását szolgáló, őrült évek”-et. Többet nem is tudunk ezekről az évekről, de a könyv néhány megjegyzéséből kiderül, hogy Lóránt lényegében bejárta az egész világot.

Magyarországi karrier

Kr. u. 1992-ben magyar útlevélért folyamodik a Magyar Köztársaság berlini nagykövetségén, és szeptember 1-én megérkezik Budapestre. Kis, hadiipari fejlesztéseken dolgozó vállalkozást hoz létre, amely elsősorban a hírszerzési-elhárítási eszközöket és megoldásokat próbál forgalmazni a megnyíló piacon.Kr. u. 1994-ben egy védelmi ipari konferencián nagy feltűnést kelt egyik előadásával és másnap felkeresik a Katonai Biztonsági Hivatal emberei, akik szintén élénk érdeklődést tanúsítanak a cég tevékenységével kapcsolatosan. Miután két kihallgatás során tisztázza magát, a Hivatal egyik vezetője felajánlja számára a Magyar Honvédség egyik megüresedő, oktatói állását a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen (ZMNE), amit Lóránt kis gondolkodás után elfogad. A Magyar Honvédség hadmérnök őrnagya, majd Kr. u. 1996-tól alezredese. A ZMNE-n ekkor évfolyamparancsnok lesz, irányítja a hallgatók alapkiképzését és fizikai felkészítését. Legendás teljesítménypróbákat vezet be (pl. „El Lórántó” – a debreceni Nagytemplom–szegedi Dóm–esztergomi Bazilika–szombathelyi Székesegyház útvonal (kb. 700 km) gyalogos bejárása 7 nap alatt, külső segítség nélkül, menetfelszereléssel), amelyek megalapozzák hírnevét még az egyetemen kívül is. Ekkor kezdik el használni becenevét, a „Fater”-t is, amely egész további életében elkíséri. A hallgatók a nevelés során gyűlölik, de a végzősök között már egyértelműen ő a legnagyobb tiszteletben álló oktató.

Kr. u. 2002-ben, 50. születésnapja alkalmából a köztársasági elnök kinevezi ezredessé és megkapja a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést. Környezetében sokan gondolják, hogy nyugállományba vonul és cégei üzleti ügyeivel kezd foglalkozni, de Lóránt keresztülhúzza számításaikat. Közvetlenül Brüsszelből felkérik, hogy vegyen részt a NATO International Security Assistance Force (ISAF) afganisztáni missziójában, ahol a helyi erők kiképzési parancsnokhelyettese lesz. Megtanul perzsául és a pastu nyelvvel is elboldogul. Kr. u. 2003-2005. között folyamatosan Afganisztánban tartózkodik, onnan csak Kr. u. 2006. év elején tér haza és visszatér a ZMNE oktatói közé.


Az Átkerülés idején

Kr. u. 2008. október 23-án a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend középkereszt a Csillaggal kitüntetést adományozza neki. A hosszú hétvégét a Dunakanyarban tölti, majd visszatér a ZMNE-re, ahol továbbra is évfolyamparancsnok. Az átkerülés is itt éri. Az első napok zűrzavaros viszonyai között közreműködésével sikerül megőrizni a ZMNE hallgatóinak hadrafoghatóságát és harckészültségét. Elsőként szervez őrjáratokat az intézmény környezetébe és veszi kézbe Szentendre és környéke közbiztonságának szavatolását. A helyzet konszolidálása és néhány kósza hír után két társával megjelenik Esztergomban, ahol jelentkezik a Megyei Védelmi Bizottságon. Itt ismerkedik meg Albert Istvánnal, akinek hamarosan feltétlen támogatója lesz. Megbízzák a ZMNE-bázis vezetésével. A Morvai-féle lázadás során egységeit a helyőrségben tartja, nem avatkozik az eseményekbe. Életrajzi írása szerint nem is tudott a puccskísérletről, amíg nem hallotta az ÓMR-1 felhívását. A Brennus-féle kelta támadás visszaverésében a rá bízott ZMNE-hadcsoport a vonalak mögött beszivárgó harcosok felderítésében és felszámolásában vesz részt, majd előrenyomulva megszállják a Duna jobb partját egészen a Sió torkolatáig.


A Fiume-expedíció

Az Ideiglenes Kormány Á. u. 2.-ben megbízza egy expedíciós egység felkészítésével és vezetésével, amelynek célja az Adriai-tenger partvidékén Fiume térségének biztosítása és egy kikötő létrehozása. Az expedíció a Dunán és a Száván vízi úton halad Sziszekig, ahonnan embert próbáló gyalogmenetben vágnak át a Nagy-Kapela hegységen és érik el Á. u. 2. március elején a partvidéket. Itt a helyi hadúr – Khilldemól – eleinte jóindulatúan fogadja, de terveit megismerve ellene fordul. A rövid mészárlásban a helyi elit szinte teljesen megsemmisül, Lóránt hadereje kizárólagos úr lesz a környéken. Ezt követően szisztematikusan, a helyi munkaerőt felhasználva felépítteti a Kikötőt és az Óvárost, megerősíti a Palotát és elkezdi kiépíttetni a köves utat Sziszek felé. A helyi anti lakosságot emancipáltatja, majd állampolgársággal látja el. Az új hódító híre hamar szétterjed a parton és eljut Pleurateiosz illír nagykirályig, aki hadsereget küld Fiume ellen. Ütközetre nem kerül sor, az illír sereg csata nélkül leteszi a fegyvert, amikor Lóránt egy lövészgyakorlatot tart nekik. Á. u. 2. március 24-én az Isztriai-félszigetre előreküldött felderítők közeledő római légiókat jelentenek. A kapcsolatfelvétel során kiderül, hogy Quintus Barbus Cornelius a lányát, Iulia Corneliát keresi az ómagyarokon. Lóránt Esztergom engedélye nélkül aláírja a „római nép szövetségese és barátja” szerződést Corneliussal, majd csak ezt követően jelenti a tényt. A hihetetlen meggazdagodásának körülményeit taglaló irományok ebből a tényből építkeznek, noha semmi sem bizonyítja, hogy a szövetségkötéssel Lóránt bármiféle haszonra tett volna szert. A szerződés megerősítésére csak Á. u. 4-ben kerül sor, abban az évben Lórántot hazarendelik. Ekkor Fiume már hihetetlen fejlődésen megy keresztül, kezd kialakulni a városnak az a képe, amit ma is ismerünk. Az első kohók és fémöntödék is ekkor alakulnak meg, tömegessé válik az anti népek bevándorlása, akik olcsó munkaerőt biztosítanak a telep számára.


Utolsó évek

Hazaérését követően hősnek kijáró tisztelettel fogadják, azonban a színfalak mögött Alberttal való kapcsolata törést szenved. Lóránt átfogó stratégiát dolgoz ki Albertnak, amely a modern hadviselés eszközeinek használatával ómagyar hegemóniát teremtené meg egész Európában. Albert a kezdeményezést elveti és vázolja az Albert-doktrína kezdeti formáját, amit Lóránt nem tud megérteni. Lóránt végül nyugdíjazását kéri, és azt követően Új-Karthágóban települ le. Itt nem él közösségi életet, villájában idegeneket – a ZMNE utolsó, Átkerülés előtti végzős hallgatóin kívül – nem fogad. Tankönyveket és tansegédleteket ír, amelyeket akkor nem használtak fel – ma a kötelező tananyag részei. Megírja emlékiratait, majd rövid betegség után Á. u. 29. június 2-án meghal. Helyi keltibér szokás szerint hamvait a tengerbe szórják. Örököse nincs, vagyonát az állam örökli.