-Teddybear-

  A Voyager-projekt a Felderítő Parancsnokság (és elődszervezetei) egyik legelső, hosszú  távú titkos tervezetének indult, közvetlenül az Átkerülés után.

     Az átkerülés után a legtöbb technikailag képzett ómagyar tudta, hogy a XX. századi technológia életben tartásához elengedhetetlen nyersanyagok egy része nem szerezhető be a Kárpát-medence területéről. Csak más forrásokból, gyakran más kontinensekről. Ehhez viszont transzkontinentális szállító-rendszert kell kiépíteni. Mivel sem a megfelelő technológia, sem pedig a kellő vezetői elszántság nem volt meg, ezért ezt a tervet részekre bontották, és úgy kezdték megvalósítani. Hamar eldöntötték, hogy a terv végrehajtására nem tűznek ki határidőt, hanem az egyes elemek kifejlesztése után hajtják végre az elemek integrációját. Így a projekt befejezését majd a jövőbeni technikai fejlesztések ütemében végzik el. A beavatottak körét sikerült a lehetőségek szerint minimalizálni, így a szigorú titkosítási követelményeknek eleget tenni. Ezt olyan szinten valósították meg, ami az ómagyar viszonyok között páratlannak mondható.

     A tervezés korai szakaszában elvégzett erőforrás és hatékonysági vizsgálatok szerint a legolcsóbb nagyható távú szállítás, a hajós tengeri szállítás. Ehhez viszont olyan hajóra van szükség, amely elég nagy ahhoz, hogy olcsón tudja megtenni a transzkontinentális távolságokat.  Miután azonban egyelőre az egy forrásból származó szállítmányok aránylag kisméretűek, ezért olyan hajótípus kell, amely kellően rugalmas raktérrel rendelkezik. Erre a célra egyértelműen a konténerszállító hajó a legmegfelelőbb. Azonban a támaszpontok szén és olajtárolóinak feltöltéséhez tartályhajóra, és ömlesztettáru (szén) szállítására alkalmas hajók kellenek.

     A gazdaságosság alapelvei szerint előnyösebb olyan univerzális hajótípust tervezni, amelyből kis átalakítással, vagy átépítéssel bármelyik feladatra kialakítható példány gyárthatunk.

     Ezt a hajótípust a Tatabányai Haditechnikai Intézet szakértői tervezték meg nem sokkal az Átkerülés után. A hajó alapja a Második Világháború alatt ezerszám épített Liberty típusú hajók terve volt, amit átdolgoztak, hogy az Átkerülés utáni viszonyoknak jobban megfeleljen. Míg az eredeti hajó egy hajócsavarral volt felszerelve, amelyet két gőzgép hajtott, a Vándor-osztályú hajóknál a nagyobb üzembiztosság okán kettős meghajtás-láncot alkalmaztak, hogy a hajó meghibásodás esetén mindenképp képes legyen legalább a legközelebbi támaszpont-kolónia elérésére. A többi fontos rendszert is legalább megkétszerezték, illetve megháromszorozták.

     A hajón alkalmazott technikai megoldások is a minél nagyobb üzembiztonságot célozták meg. Például a hajócsavarok és a kormánylapátok a hajófenék legalsó pontjánál magasabban került beépítésre, hogy az esetleges zátonyra-futáskor minél kevésbé sérüljenek meg. Azért, hogy a hajó méretéhez képest eléggé fordulékony is legyen, egy orrsugár-hajtóművet is beépítettek a hajótestbe. Ezen felül a hajók gazdagon fel vannak szerelve rádióadó-vevőkkel, illetve rádió-iránymérő és rádió-navigációs eszközökkel, szonárral, illetve erős védőfegyverzettel is ellátták, amely megfelelő válasz az esetleges kalóztámadásra. 

     A terv egyes elemei, és a megvalósításra kijelölt cég, vagy szervezet:

     Az ÓmSzh Vándor osztályú, variálható felépítésű, nehéz szállítóhajó megtervezése => Tatabányai Haditechnikai Intézet; végrehajtva Áu.2-ben

     A hajóépítéshez szükséges szárazdokk => Porto-Ré elfoglalása, és kiépítése; Térképészeti Szolgálat, Kereskedelmi Hírszerzés; végrehajtva: Áu.6-ban a terület elfoglalva, Áu. 35-ben az építési munkák elkezdve, Áu. 39-ben befejezve.

     A megfelelő teljesítményű acélgyártás megszervezése => a Csepeli Acélhengermű és a Nagykohó felépítése. Végrehajtva Áu. 25-ben.

     A meghajtás elemei => Gőzgépek; DorogGőz, Kazánok, Fiumei Hajógyár, Hajócsavar, meghajtó-tengely; Fiumei Hajógyár. Végrehajtva Áu.48-ban

     Hajódaruk és a hajófelépítmény; Nagymarosi Hajógyár. Végrehajtva Áu.48-ban, leszállítva Áu.50-re a Dunán át Porto-Rébe.

     Hírközlési, Rádiónavigációs és elektromos rendszerek; szonár, Mikroelektronikai Vállalat

     A Duna hajózhatóvá tétele; Térképészeti Szolgálat, Kereskedelmi Hírszerzés. Végrehajtva részlegesen Áu.36-ra, teljesen Áu.42-re.

     Kőolajbányászat; Kereskedelmi Hírszerzés, Ómagyar Bányakapitányság, Kőolajipari Tröszt. Végrehajtva Áu. 20-ig. Az amerikai utánpótoló bázis megalapítása: Az Aszfaltkikötő nevű kolónia megalapítása Áu.50-ben.

     A kolóniák rendszerének kiépítése; Térképészeti Szolgálat, Kereskedelmi Hírszerzés, és magánvállalkozások. Az első kolónia megalapítva Kubában Áu. 38-ban, a többi fokozatosan épült ki Áu. 100-ig.

     Globális navigációs és meteorológiai rendszer kiépítése; Meteorológiai Intézet, Térképészeti Szolgálat, Mikroelektronikai Vállalat, Haditengerészet. Fokozatos kiépülés, de Áu.100-ig még messze volt a részleges kiépüléstől is. Teljes kiépülése az űrkutatás beindulása után várható.
 

     Minden résztvevő cégben legfeljebb egy-két ember tudott a terv magasabb összefüggéseiről, vagy annyi sem. Így persze a terv végrehajtása nagyon elhúzódott, az első hajó, az ÓmSzh Vándor csak Áu. 50-ben készült el. Első útja Kuba érintésével Trinidadba vezetett, az Aszfaltkikötő kolóniát alapították meg Áu.50-ben. 

     A következő Vándor-osztályú hajó, az ÓmSzH Nomád  építése Áu.55-ben kezdődött, és Áu.58-ban készült el. Ez egy ömlesztettáru, és olajszállító változat volt. Első útján 4000 tonna szenet és 4300 tonna nehézolajat szállított a mediterrán-tengeri flottatámaszpontokra, azután a Kanári-szigetekre, majd Kubába, Újfiuméba. Miután 62-ben átadták az ÓmSzH Utazót, amely kizárólag ömlesztettáru szállítására készült, átalakították tankerhajónak. Ettől kezdve összesen 8500 tonna olajat tudott szállítani.

     Az ezt követő hajó, az ÓmSzH Kóborló, Áu.58-tól 60.-ig épült. Ez is konténerszállító volt, akár a Vándor. 

     Az ÓmHH Szeged a flotta ellátó-hajójaként hatodikként épült meg, Áu.78.-ban. Olajszállító kapacitása mintegy 2100 tonna, illetve még hat hónapra elég utánpótlást tud szállítani egy 5 hajós romboló-flottilla számára. Így az Adria Svadron hatósugara ezután kiterjedt az egész Mediterrán-tengerre.

     A flotta kapott egy másik Vándor-osztályú hajót is 88-ban. Ez az ÓmHH Tihany volt. Ez egy hidroplán-hordozó anyahajó volt, amely fedélzetén tíz Halászsas hidroplánt, illetve két Szitakötő típusú helikopter rendszeresítettek. A Halászsas a Vihar típusú támadógép hidroplán változata, a Szitakötő az első megbízható helikoptertípus, amelyet a Repülő Kísérleti Intézet megépített.

     Összesen 12 Vándor osztályú hajó épült meg Áu.100-ig, köztük két tankerrel. Ennyi hajóval a Kereskedelmi Flotta már képes volt kiépíteni azt a globális szállítóhálózatot, amely a Voyager-projekt alapcélja volt. A hajók menetrendszerűen ingáztak a globális útvonalon, és szállították az árut és az utasokat a világ tengerein. 

     Főbb kolóniák:

     Természetesen a szállítási rendszeren belül több működési csomópontot, avagy regionális centrumot emeltek ki. Ezekből kiindulva történt azután a körzeten belüli kereskedelem, illetve az egyéb ómagyar tevékenységek.

     A támaszpontok felépítése egy kivétellel a pun módszer szerint történt. Eszerint, az adott körzetben kiválasztunk egy szigetet, amely helyzetéből adódóan eleve védett a szárazföldi támadóktól. Mivel a tengert körülötte elektronikusan, illetve módosított, Perbált-osztályú őrhajókkal is ellenőrizzük, az esetleges támadások eleve kudarcra vannak ítélve.

     Innen, a védett támaszpontról végezzük a térségen belüli tevékenységeinket, mert így a központtal tartott kapcsolat nem kerül veszélybe, illetve így kisebb az időszennyezés mértéke. 

     A kolóniák neve, és működési körzete:

     Kuba (Közép-Amerika, Karib-tenger)

     Belem (Amazónia, Dél-Atlanti-óceán)

     Dél-afrikai Bányakörzet

     Ceylon (Sri Lanka) (India)

     Szingapúr (Indonézia)

     Izland (Észak-Atlanti-óceán)

     Új-Zéland (Ausztrália és a Csendes-óceán déli területei)

     Tajvan (Kína és Japán, a Csendes-óceán északi körzete)

     A terv finanszírozási problémái

     A Voyager-projekt pénzügyi része igen körülményes, és sok részletében máig homályos. 

     A terv kezdeti fázisában tulajdonképp nem igényelt különösebb pénzügyi forrásokat. A tervezést főleg a Tatabányai Haditechnikai Intézet végezte, a koordináció a felderítők reszortja volt.

     Porto-Ré  elfoglalása, és felfejlesztése főleg helyi erőforrásokból, (legális üzletek haszna, és persze csempészések) a Kereskedelmi Hírszerzés helyi csoportja által történt. Egyes fejlesztéseket a központi forrásokból fedeztek.(Pl. A vasútvonal kiépítése.)

     

     A későbbi lépések pénzelése részben állami, részben rejtett titkosszolgálati, részben magánforrásokból történt. 

     A Csepeli Ipari körzet kiépítése magántőke és állami befektetések által történt. Ez a tervtől függetlenül, de a tervben felhasználva történt.

     Amennyire lehetet, a Fiumei Hajógyárat kihagyták a terv megvalósításából, illetve részben fedő sztorikkal félrevezették a vezetőségét, mivel a hajógyár érdeke eltért a terv végrehajtóiétól. 

     A Kereskedelmi Flotta tulajdonosa mindmáig részben a Tatabányai Haditechnikai Intézet, illetve részben a Porto-Ré Kereskedelmi Kikötői Konzorcium. Ez utóbbi több helyi cég közös tulajdona.

     A hajók építésének finanszírozását a Kereskedelmi Flotta végezte, a szükséges pénzt a tulajdonosok adták össze.

     A hajók üzemeltetési költségét részben az Adria Svadronnak végzett bérmunka, részben pedig bérfuvarozások (főleg ómagyar kereskedelmi cégek részére, de anti személyek részére is végeznek ilyet) fedezik. 

     Illetve Trinidad szigetén az Aszfalt-tó kitermelését is a Kereskedelmi Flotta végzi. A hajók tüzelőanyaga főleg ebből a forrásból származik, illetve több olajkutat is fúrtak később a sziget területén. Az itt Áu.50-ben alapított kolónia neve Aszfaltkikötő. Áu.60 körül már 2000 fő állandó lakosa volt, többségében emancipált, anti származású ómagyar állampolgár. Áu.54-re épült fel az Aszfaltfinomító első üzemegysége, amelyet még három követett később.  Az olajfinomító a helyben kibányászott aszfaltot és kőolajat finomította használható termékekké. A kolónia termelése a kőolajszármazékokon kívül főleg déligyümölcs, kakaó és kávé exportból áll. Jelentős még a kolónia rizs és fűszertermelése is. Pl. a Trinidadi Vanília elismert, és nagyra értékelt márka az egész európai piacon.