Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Elefántcsonkpart

2010.10.27. 00:04 | szs. | 16 komment

Címkék: novella tekercsraktár

 

Az idei év (Áu. 40) egyik sokat vitatott könyve Kovács Tamás A történelem urai című memoárkötete. Kovács alacsony beosztású katonaként szolgált Szicílián a Héron királyt támogató egységek kötelékében, ezeket az élményeit írta meg. Hivatalos részről kijelentették, hogy a könyv legnagyobb része inkább a szerző élénk fantáziájáról és nem a valódi eseményekről tanúskodik - amiknek egy része amúgy is titkosított.

Ízelítő a könyvből:

 

Bazsa már majdnem nyélbeütött egy igen jónak ígérkező partit három helyi görög szépséggel, mikor befutott egy parancs, miszerint szét kell lőnünk egy elefántot.

Ekkor már harmadik hete nyaraltunk a dél-szicília riviérán, csupa halszagú görög halásztól és szőrös lábú lányaiktól körülvéve, Bazsának pedig ez elegendő időnek bizonyult ahhoz, hogy akklimatizálódjon a mediterrán szépségideálokhoz és a tettek mezejére lépjen. Végső soron az utasítások szellemében cselekedett: mikor kiraktak minket ebbe a nevenincs faluba, az önvédelmen kívül csak annyit mondtak, hogy viselkedjünk normálisan, kerüljük a feltűnést. Viszont három életerős, egészséges férfiembertől meglehetősen szokatlan, hogy semmiféle olyan érdeklődést nem mutat a helyi fiatal lányok (és/vagy fiúk, görögök közt voltunk) iránt, sőt, nyilván arról is tudtak volna, ha egymással vigasztalódunk, de persze ilyenről szó sem lehetett. Úgyhogy némi rajszintű egyeztetés után már az az időpont is kijelölésre került, amikor annak a félszemű, kicsit hülye halásznak a lánya be fog állítani két (testi-lelki, hm?) barátnőjével szerény hajlékunkba. Totya, az igenmarha meg még ezt az alkalmat sem érezte megfelelőnek ahhoz, hogy kihagyja a napi bejelentkezést a központ felé, ami valahol Szürakuszában élte az expedíciós agytrösztök sanyarú kenyerét. Bazsa utólag többször közölte Totyával, hogy ezért a húzásáért még számolnak, méghozzá a golyóit. Ha már úgy se foglalkozik velük...

 

Mondjuk senkit sem lepett meg, hogy komolyabbra fordult a helyzet, elvégre a semmiért nem szórnak ki csak úgy fegyveres rajokat amúgy teljesen jelentéktelen kis falvakba, hogy ott aktív semmittevéssel töltsék az időt. A magasabb politikai összefüggések nem érdekeltek senkit az állományból, nem is kötöttek ilyesmit az orrunkra. Annyit lehetett tudni, hogy Hérón görögjei (vagyis a barátaink) és a pun telepesek (vagyis az ellenségeink) nem bírják egymást és ezt nemsokára tettekkel is ki fogják fejezni. Ekkor kellünk mi, hogy minél gyorsabban és minél eredményesebben szétrúgjunk pár segget és újra béke legyen, nyugalom, szeretet. Szerintem nem voltam egyedül azzal az érzéssel, hogy mindezt jobban szerettem volna a század tagjaként, egy egységbe vonva csinálni, de nem a mi dolgunk az okoskodás. Szerencsére nekünk nem kellett az álcázással foglalkoznunk. A táti hadnagy és két kísérője például az egyik karthi város közelében kapta meg a helyét, ahol az erdőben kellett lapulniuk három hétig és persze a kajájuk a másodikon már kifogyott. Később volt, hogy két deci páleszt ígértek nekik, ha valaki megeszik nyilvánosan egy hernyót, de verekedés lett a vége. Mi barátok közt voltunk, az itten görög telepesek túl sok filozófust nem fognak a világnak adni, de annyit azért tudtak, hogy az ómagyarok nélkül vagy otthon túrnák a semmire se jó földjüket (esetleg B-tervként éhendöglenének), vagy a karthik öldösnék őket halomra, szóval bírtak minket. Amúgy is nagy volt az ómagyar forgalom errefelé, mint mindehol, ahol Héron uralmát elismerték, emancipátorok, papok, orvosok járták a vidéket, pár hetente minden helyre sor került. Most kaptak három furcsa, magas alakot, akik (kamuból) néha kimentek a földekre vagy a halászhálóikhoz és fontoskodva irkáltak valamit a jegyzetfüzeteikbe. Pl. azt, hogy TOTYA TE IGEN HÜJEE.

 

Szóval ki kell nyírnunk egy elefántot, ez volt a parancs, mikor élesre fordultak a dolgok. Totya először azt hitte, a központ csak szórakozik, de nem, nem az a fajta volt. A blokádon – állítólag – átcsúszott egy kisebb karthágói flotta és kirakott egy adag feltüzelt zsoldost, hogy jobb eséllyel kezdjék a durvulós részt. Ez még hagyján, de az egyik hajó átcincált egy szerencsétlen dögöt is, mert meg vannak győződve róla, hogy attól nem csak Hérón görögjei, hanem az ómagyarok is a gatyájukba csinálnak, már csak a boldog emlékezetü Pürrhosz miatt is. A hírszerzés szerint pusztán az állat megjelenése annyira fellelkesítette a szigeten lakó karthikat, hogy egy szintet ugrott a harcértékük az elemzőszámítógép szerint. Ez utóbbi masinát még senki sem látta, a szóbeszéd szerint Esztergomban van valahol és kurva okos, csak be kell táplálni a szemben álló erőket, és megmondja, mi lesz. Szerintem eredetileg az antiknak szánták ezt dezinformációs anyagnak, csak valahogy félrement és minket kezdtek el etetni vele, mindegy. A lényeg, hogy az elefánthoz mi vagyunk a legközelebb, úgyhogy szépen szolgálatba helyezzük magunkat és a lehető leglátványosabb módon elintézzük. Nehogy már azt higgyék, amit most hisznek.

 

Bazsa volt a raj vezetője, így, miután kidühöngte magát Totya kötelességtudatán meg azon, hogy megtörő létére hentesnek és mészárosnak nézik egyszerre, összeült a kupaktanács és megmondta a frankót. A frankó pedig úgy hangzott, hogy RPG.

Totya fülét-(és főleg) farkát behúzva lapított a halászkunyhónk legbüdösebb sarkában, én meg bőszen bólogattam helyette is. Persze, RPG. Az egységcsomag része, amit előzékenyen elástak nekünk az egyik szomszéd domb valamelyik kiálló sziklájának a tövébe. Egy indító és három gránát van hozzá, a tartalék lőszer meg gránátok meg egyebek mellett. Ez az egyetlen hátránya annak, ha a civilek közt lapulunk: nem ülhetünk rajta az egész arzenálunkon, csak az önvédelemre elegendő cuccos lehet nálunk. Sose lehet tudni, Bazsa három rimája elvágja mondjuk a torkunkat hetyegés közben és akkor ne jusson már annyi hadianyag anti kézre. Vagy valami ilyesmi lehet az indok, biztos szebben van megfogalmazva. Hivatalosabban.

 

Rövid pillantás még a térképre, aztán némi kajatömés a hátizsákjainkba, víz a kulacsba, pisztoly a köpeny alá és belegyalogoltunk a naplementébe. A három grácia meg valaki mást boldogított azon az éjszakán, az is lehet, hogy egymást. Görögök, ha még nem mondtam volna.

Persze ránk hajnalodott, mire megtaláltuk azt a rohadt sziklát, ami alá elásták a cuccunkat. A biztonság mindenek előtt, minket látványosan kitettek a partra annak idején, de pár nappal előtte, éjszaka, egy másik társaság már járt kedvenc halászaink környékén, ők ásták el a lelakatolt faládát. Ők is sötétben dolgoztak, így adtak leírást a helyről, mi is sötétben kerestük, elvileg az jó, ha egyeznek a körülmények, gyakorlatilag a fél domboldalt felástuk, mire végre nem kövön, hanem fán koppant a gyalásó. Mondanom se kell, az első három gödör után csesztünk visszatemetni a többit, hogy az antik mit gondolnak majd minderről, azt el se tudom képzelni. Bár szerintem nincs olyan elmebeteg dolog, amit ne tudnának az ómagyarokról elképzelni. Szóval meglett végül az addigra már mindenféle nemes jelzővel ellátott kurva láda és alaposan felcuccoltunk belőle. Bazsa ekkorra már annyira behergelte magát, hogy úgy döntött, hogy egy fia vaktöltényt se hagy itt hátra az antiknak, főleg nem úgy, hogy ahhoz egy újabb helyre el kellene ásni a ládát. Csak úgy fértünk el, hogy csutkára kiürítettük a hátizsákokat is, egy csomag savanyúcukrot tudtam csak megmenteni suttyomban. A „mit eszünk majd” kérdésre csak annyi volt a válasz, hogy sült elefántot. A ládát szerintem arra tervezték, hogy a tartalmával egy elhúzódó ostrom esetén is tartani tudjuk magunkat mellé beásva, de Bazsa mentségére legyen szólva, ő se cipelt kevesebbet, mint mi. Még az RPG vetőcsövét is ő vitte, az egyik gránáttal együtt.

 

Egy darabig. Dél körül szaladt végre neki is tele a mindene, ekkorra már rég a célpontként megjelölt tengerparti városka mellett kellett volna lennünk. Mondjuk nem a felszerelés tehetett róla, hanem az, hogy az erőltetett menetre szánt éjszakát (amikor a kutya se bóklászik az utakon meg a mezőkön) a domboldal feltúrásával csesztük el, napközben meg beindult a forgalom és kerülnünk kellett a feltűnést. Errefelé már amúgy is csak papíruszon volt Héron a főgóré, így az elvtelen támogatóinak számító ómagyar fegyveresként sem éppen virágszőnyeges átvonulásra számíthattunk a kartik lakta, de ugyanolyan koszos falvakon. Nem mintha nyíltan nekünk mertek volna jönni, de a fene se akarta kipróbálni, semmi sem lassítja le robban a villámgyors előrehaladást, mint az, ha vérfürdőt kell rendeznünk.

Szóval dél körül felforrt Bazsa agyvize, de nem bántuk, mert hordárból átvedlettünk végre könnyűlövésszé. A maradék cuccost elástuk az avarba és alaposan memorizáltuk a környéket, már csak azért is, hogy ha a flottától jönnek majd begyűjteni, akkor nehogy pontos helyet adjunk meg nekik. Innentől már gyorsabban ment a dolog és csak egyszer tévedtünk el, akkor is csak azért, mert valami csóré ligetben épp valamit hókuszpókuszolt egy igen kiöltözött karti banda - egy szerencsétlen borjút is feltrancsíroztak hozzá testületileg - és Bazsa annyira meghatódott a hamisíthatatlan anti vallásosság láttán, hogy elnézte a térképet.

 

A közbeiktatott rövid pihenőnket Totya dobta fel azzal, hogy kifejtette, mennyire gyérek vagyunk. Nem úgy konkrétan mi, mert a Totya gyerek egészséges önértékeléssel bírt, hanem az egész Szicíliára ideszalasztott bohóckompánia. Szerinte ha egyszer valamelyik anti ellenfelünk végre elfelejti azt, hogy fél tőlünk és úgyse tud mit kezdeni a fegyvereink ellen, akkor a - Totya idézet - tökünknél fogva pörget majd meg minket és úgy hajít el hazafelé, az Adria közepébe. Bazsa ennyi emelkedettség láttán úgy döntött, ideje továbblépnünk.

 

Jó is, hogy nem vesztegettünk több időt az eddigiek mellett, mert mikor a távolban már sejlettek a célpontunk tengertől párás körvonalai, egy kisebb társaságra lettünk figyelmesek, ami a sziget belsejébe vezető, helyi viszonylatban egész pofás úton battyogott. Távcső elő, az még a könnyűlövészek felszereléséből sem marad ki és szinte egyszerre azonosítottuk az elefántunkat. Szép nagy dög volt, én speciel most láttam ilyet először élőben, de épp azért voltunk, hogy ez az állapot nem maradjon fent sokáig. Olyan száz fegyveres kísérhette, messziről nem tűntek valami komolynak, hirtelen csak ilyen zsoldosokat tudtak összekaparni a kartik, különben is az elefántban bíztak. Nem voltunk róluk túl nagy véleménnyel.

Bazsa szakértő szemmel azt is megállapította. hogy biztonságban érzik magukat. Az állat hátán ott volt a torony, de a cuccaikkal pakolták tele, minek cipekedjenek. Mindegy, elegen vannak ahhoz, hogy maradjon hírmondó belőlük, elvégre ez a cél.

Aznapra már eleget tököltünk, így most már ideje volt valami mást megpróbálni. Az út nyomvonalát szépen végigsasoltuk majd kineveztük az egyik kanyart fojtópontnak. Nem sok mindene volt, amivel rászolgált, de akadt néhány fa a közelben, meg egy kisebb dombocska is, ahonnan fejbe lehet durrantani a Dumbót. A haditerv se volt valami bonyolult, antik ellen minek. Bazsa - aki már életében sütött el ilyen kályhacsövet - a dombról fog elefántra vadászni, mi meg hevenyészünk egy gépkarabélyfészket a fák tövében és megszórjuk a robbanás után kába bandát. Utána vagy lelépünk - ha mérgesebbek és kevésbé szívbajosak - vagy rázzuk rájuk előbb egy kicsit az öklünket, ne utólag kelljen már elmondani, hogy kik voltak az elkövetők.

Kicsit kiléptünk, hogy a menet elé vágjunk, majd elrendezkedtünk. Még egy kis pihire is volt idő, Totyával pörkölt gabonát cseréltem cukorkára, Bazsa meg kimaradt a jóból, úgy kell neki.

Aztán jöttek a vendégek. Az elefánt, szép komótosan lépegetve, ormányával a legyeket hajkurászva, meg az antik, akik közelről még szakadtabbnak tűntek. Nem lesz itt gond. Mikor már majdnem elérték a célzónának kinevezett bokrot, felhúztuk a kaláinkat és célra tartottunk, persze kicsit idegesen hunyorogva, egyikünk se szerette az ilyen nagyot pukkanó vackokat.

Aztán jöttek, jöttek, majd elmentek. Totyára néztem, láttam, ő se érti a dolgot. A domb felé nézegetve se láttunk semmi gyanúsat. Lekapcsolták volna Bazsát? De kik, a franc se jár errefelé, sziesztaidő van.

Totyán láttam, hogy újra ki akarja fejteni az elméletét a tökös antikról, akik majd jól seggberúgnak minket, de szerencsére helyette Bazsa futott be. Nem kellett kérdeznünk semmit, anélkül is megajándékozott minket káromkodásgyűjteményének legszebb darabjaival. Majd a kályhacsőre bökött.

- Szar ez a vacak - közölte. - Valaki biztos szétbarmolta.

Összenéztük Totyával, állta a tekintetemet, végül én nyertem, így ő kérdezte meg, hogy most akkor mégis mi lesz.

- Bé terv - jelentette ki Bazsa. - Mire újra utolérjük őket, ki is találom, mi az.

 

(A lemil.blog.hu-s harci elefántokról szóló cikksorozat következő részéhez időzítve folytatjuk... )

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr502401961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bz249 2010.10.27. 08:54:53

Nyiiiiii.

Nem kene ilyet csinalni am. :D

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2010.10.27. 12:46:42

Személy szerint abban sem vagyok biztos, hogy az RPG pukkanna az elefánttal való találkozáskor, nem mintha olcsóbban megúszná a szerencsétlen ormányos:) Folytatást várjuk szeretettel!

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2010.10.27. 13:03:57

Repesztöltettel? Szerintem simán.

drazsé 2010.10.27. 14:33:58

@Ghery88:

hát, ha valami miatt nem indítana a piezo gyújtó, akkor legszebb emlékeim szerint van benne időzített is...

lovasok folyt nem lesz ma? kíváncsi vaagyok, mi lesz :)

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2010.10.27. 19:31:20

A mai volt tegnap, csak variáltam, hogy együtt dübörögjek a lemillel.

bz249 2010.10.28. 11:08:50

Ellenben ma mar ma van.

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2010.10.28. 22:56:53

@drazsé:

A Blackhawk downban van egy szép jelenet, amiben az rpg gránátja a teherautó ajtaján át belefúródik szerencsétlen sofőrbe és úgy marad. tudom, film, nem kell elhinni:)

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2010.10.29. 07:41:43

Előfordul, hogy nem működik el egy robbanóeszköz, de szerintem az ott nem az ajtó/sofőr miatt volt.

drazsé 2010.10.29. 08:12:39

@Ghery88:

ha jól tudom, akkor a valóságban is megtörtént - nos, az egy klasszikus besült RPG volt :)

ritka (jó, mondjuk teszem azt szomáliában talán nem annyira) de elődordul

bz249 2010.10.29. 08:36:20

@szs.: @drazsé: vegulis az elefantlovo sem mukodott szoval teljesen hasonlo eset.

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2010.10.29. 12:45:46

@bz249: Azért annyira nem, mert a dumbó simán kapuba fejelte volna, ha besülve érkezik a rögbilabda, de esetünkben el sem indult. Egyelőre. ;)

bz249 2010.10.29. 13:29:41

@szs.: hat igen, nagy pukkanas es egy tulelo elefant az kisse ellenehatott volna az akcio eredeti celjanak.

(bar ahogy neztem egy RPG bogyonak olyan 13kJ mozgasi energiaja van ami azert majdnem annyi, mint egy Gepardbol kilott golyobisnak... szoval megkoszonni azert Dumbo nem fogja a lasztit, de valoszinuleg javithato lenne utana)

drazsé 2010.10.29. 15:34:25

@bz249:

javíthatót erősen kétlem

bár nekem eleve gondjaim vannak az RPG-vel Dumbora dologgal, mert erősen overkill... SZVD és viszlát

bz249 2010.10.29. 16:14:03

@drazsé: marmint Dumbo lenne javithato, ha egy nem elesitett RPG-vel eltalalnak.

Egy SZVD-nek a wiki alapjan (aminek vagy hisz az ember vagy nem) 3.5 kJ a torkolati energiaja, ami kevesnek tunik (a Barna Bozsinek mondjuk 1.5-2 kJ, es az nem eppen elefantolo)

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2010.10.29. 16:17:44

A lényeg az, hogy úgy kell az elefántot semlegesíteni, hogy egy kontinenssel odébb is hírértéke legyen - különféle kreatív megoldásokra lesz így szükség...
süti beállítások módosítása