(részlet az Állami Átkerüléskutató Intézet munkatársával, Horgay Péterrel készült interjúból, amit új könyve, az Átkerülés-expedíciók megjelenése kapcsán adott Áu. 45-ben)

(...)

ÓMR: Sokan nem is az átkerüléskutatás, hanem inkább az egzotikus tájak, az utazók kalandjai miatt olvasták, olvassák a könyvét. Ez zavarja Önt?
Horgay Péter: Hát, mint átkerüléskutatót kicsit zavar, ezt töredelmesen bevallom. (nevet) De mint szerzőt, nem. Mindenki mást talál benne és ez jó. Nyilván nem száraz szakkönyvet írtam, nem is akartam.
ÓMR: Sok expedíciónak sokkal nagyobb volt a földrajzi jelentősége, mint az, amit az Intézet fel tudott használni az eredményeikből. Ez is egy kettősség.
HP: Valóban, de pazarlás lett volna csak egy céllal elküldeni olyan messzire embereket.
ÓMR: A könyvben a legmesszebbre jutott expedíció Japánba ment. Tudom, hogy az Intézetnek vannak titkai, de terveznek távolabbi expedíciókat is?

HP: Igen, természetesen. Japán, vagy inkább a Japán-szigetek, elég távoli cél, de nem a végső határ. Már egyeztetés alatt áll az a tervezet, aminek során egy világkörüli útra indul egy jól felszerelt egység és többek közt Ausztráliát és Új-Zélandot is érinti. Ez utóbbi környékén van az Átkerült-területek ellenpontja, amit szeretnének alaposabban megvizsgálni.
ÓMR: Mit remélnek ott találni?
HP: Valószínűleg semmit sem fognak, de sose lehet tudni. Ráadásul sokszor csak a véletlen segít, különben elmennének egy fontos nyom mellett.
ÓMR: Mint Japánban.
HP: Pontosan. Bár még nem tudtuk megnyugtatóan bizonyítani, de úgy tűnik, hogy az Átkerüléssel egy időben, vagy valamikor a környékén (nyilván utána) egy hatalmas erejű földrengés történt Honsu szigetének keleti részén, illetve annak partjainál.
ÓMR: Ezt fedezték fel véletlenül.
HP: Igen. Ugye mintegy negyven évvel ezelőtti eseményről beszélünk egy olyan területen, ahol az iparosodás csúcsa nagyjából a fazekasságot jelenti. Negyven év alatt szinte minden természeti katasztrófa nyoma eltűnik, talán csak az nem, ha egy vulkán két méternyi lávával borítja be a területet. Erről itt szó sem volt. Viszont az a tengerrengés, ami másodlagos hatásként letarolta a partvidéket, fentmarad az őslakók kollektív emlékezetében.
ÓMR: Többen támadták ezt a forrást.
HP: Jogosan. A térségben gyakoriak a földmozgások, ráadásul nincs írott kultúra, arról nem is beszélve, hogy a közvetlen érintettek minden bizonnyal életüket vesztették a katasztrófában. Az is egyértelmű, hogy több múltbeli esemény (és több hallomásból ismert, torzult, felnagyított, mitologizált) keveredik a beszámolókba. Ezért mondom, hogy ez még csak egy feltevés. És még ez sem lenne, ha az expedíciónak nem tagja Erina Hisida nyelvész, aki a Nyelvi Intézet munkatársaként nem csak a szüleitől örökölt japán nyelvörökségét ápolja, de több keleti nyelvet is tanulmányozott, többek közt az ainu nyelvet is, így, nem könnyen, de tudott kommunikálni a Honsu északkeleti részén talált ainu törzzsel, amivel szövetséget is kötöttek. Az ő beszámolóikból bontakozott ki a földrengés-cunami katasztrófa, majd sikerült ennek az idejét is kibogozni. Ez se volt könnyű.
ÓMR: Más naptárt használnak.
HP: Egyáltalán nem használnak naptárt, az idő másodlagos tényező az életükben. Kissé délebbre vannak olyan közösségek, amik már központosítottabbak, földműveléssel is foglalkoznak, az ő tudásanyaguk jól fog majd jönni, mert nekik muszáj jobban figyelniük az időre. Szükség lesz még egy expedícióra, ez kétségtelen, de nehéz rá forrást találni.
ÓMR: Azt gondolná az ember, hogy ilyen felfedezés után könnyebb.
HP: Sok a kérdőjel, ráadásul a Japán-szigetek messze vannak és számos vonzóbb célpont akad közelebb.
ÓMR: A könyvben tárgyi bizonyítékokról is szó van.
HP: Igen, ez így igaz. Hisida asszony felfedezése után az érintettnek mondott területeken végeztek kutatásokat, talajvizsgálat, botanikai vizsgálatok, stb, és valóban megtalálták egy cunami nyomát, ami akár a kérdéses időben is lecsaphatott a partra. Tehát a dolog erőteljesen valószínűnek tűnik.
ÓMR: Mi ennek az átkerüléskutatási jelentősége?
HP: Megerősít bizonyos elméleteket. Az az energia, ami áthozott minket és beékelte ezt a területet egy korábbi helyre, a Föld belsején keresztül valahol máshol robbant ki - mert ugye errefelé szinte észrevétlenül simult minden össze, nem mértek szeizmikus mozgásokat azon az éjszakán, csak szélvihart, ami a légköri nyomáskülönbségből adódhatott. De az energia nem vész el, csak átalakul - úgy tűnik, Honsu partvidékén tört a felszínre.
ÓMR: Keresték máshol is.
HP: Persze. A Mediterránium "forró" pontjain, a Kanári-szigeteken és egyéb helyeken is.
ÓMR: És most megtalálták?
HP: Talán.
ÓMR: Tehát Japán partvidékét mi döntöttük romba?
HP: Nem volt ott sok rombadönteni való, pár primitív falu talán, vagy annyi se. De igen, lehet. Közvetve akár mi is tehetünk róla.

(...)