A figyelmes és a figyelmetlen szemlélőnek egyaránt úgy tűnhetett az utóbbi hónapok itteni teljesítményét látva, hogy Ómagyarország, legalábbis a blogos vetülete szép csöndben elhalálozott. Ez azonban csak érzéki csalódás, természetesen, hiszen az Ómagyarország blog bizonyos tekintetben hasonlít Leninhez, na meg korábban is esett már szó arról, hogy a háttérben íródik ez-az.
(Ez-az = Galliai háború bz249 tollából, a Gőzeposz utáni évtizedekben játszódó történet, ahol egy ómagyar rádiós – civilben teuton trónörökös – kalandjait követhetjük a gallok meghódítására induló római légiók közöt. + a néha gyorsan, néha lassan csepegő Római követség részek + a többi szerző is ígérget ezt-azt, ide a „hiszem, ha látom” címkét raknám ki. :) )
Időközben még annyi említésre méltó dolog történt, hogy az egyszer majd rendes e-könyvvé is átalakuló Átkerülés lovasai c. regény után egy újabb ómagyaros regény ötlete merült fel bennem, méghozzá egy viszonylag terjedelmes és összetett történeté, több nézőpontkarakterrel.
A nyár írói szempontból ennek a jegyében telt el nálam, egy fél spirálfüzetet sikerült telejegyzetelni ötletekkel, háttérkutatásokkal, térképvázlatokkal, karakterekkel, majd pár hete nekiültem és elkezdtem írni. Tegnap átléptem a százezer karakteres határt, ami soknak nem sok (főleg, hogy az első kötetet – a történet első felvonását – a tervekben olyan másfél-kétmillió karakteresre lőttem be), de arra már elég, hogy elő merjek állni azzal a hírrel, hogy írogatom. A kézirat melléktermékeiként jó pár wikia szócikk is fog születni, illetve néhány régebbi átdolgozásra kerül (Tigris kedvéért a szóválasztás).
Az új regény – egyelőre az Ómagyarország lángokban munkacím alatt fut, de remélem, a végleges valami jobb lesz – Áu 60-as években játszódik és az átkerült állam első igazán komoly válsága adja a hátterét az eseményeknek, így lesz benne minden olyan, amit a blog olvasói az első évadokban szerettek. Mivel ez a kézirat is – mint minden ómagyaros dolog – szerelemből, hobbiból készül, különösebb kiadói vagy gazdasági szempontokat nem kell figyelembe venni a közlés szempontjából, ezért ha mutatkozik rá érdeklődés, az elkészült részeket folyamatosan felteszem majd a blogra.
Mivel egy menet közben készülő írásról van szó, ezért nem ígérek semmit – sem rendszerességet, sem azt, hogy nem marad váratlanul félbe, de jelenleg úgy érzem, hogy sínen van a dolog. Az ilyen „idő előtti” közzétételnek persze vannak hátrányai – a szöveg mindenképpen nyers, visszamenőleg is változhat később (akár igen nagy mértékben is, pl. eltűnik egy komplett szál vagy a főgonosz lesz a főjó), ráadásul a szerzőn lesz egyfajta kényszer is, ami lehet jó is meg rossz is. A jelenleg elkészült százezer karakterrel (gyakorlatilag a prológus és az első két nézőpontkarakter bemutatkozó fejezete) szeretném tesztelni azt, hogy írás, ihlet szempontjából pozitívan jövök-e ki abból, ha évadszerűen, bejegyzésnyi terjedelműre szabdalva kiteszem a blogra a kéziratot, vagy sem. Ha nem, akkor inkább hagyományos (magányos) módon szöszölök rajta és vagy a kész művet, vagy nagyobb, lekerekített egységeit teszem majd elérhetővé. A regényrészletek között a kapcsolódó wikia szócikkekkel és a hírsarok rovattal töltenénk el az időt, meg persze megemlékezünk majd a rohamosan közeledő évfordulóról is.
Lényeg a lényeg, ha van olyan elvetemült olvasó még errefelé, aki a néma csönddel töltött időszakot szeretné valami bejegyzésdúsabbra cserélni, akkor szurkoljon interaktívan, van mindenféle lehetőség, idekattintás, komment, lájk, megosztás, stb.
(Most nézem, hogy tegnap 66 egyedi látogató volt a blogon, de ezt nem veszem rossz ómennek. :)
A prológus pedig három részletben még a héten kikerül, majd ha érdekel valakit a folytatás, akkor a többi is, például Hannibál, elefántok nélkül (egyelőre).
Kerüljön át Ön is!
(Lesz majd gyűjtőlap is, addig a cimkék által lehet követni, mi van fent.)
Kommentek