Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Ómagyarország lángokban - VI: Hannibál 1.

2011.10.17. 08:30 | szs. | Szólj hozzá!

Címkék: ómagyarország lángokban

csata.jpgAz imazigen lovasok fenyegetően rázták a fegyvereiket az esetlen védőkörbe tömörült parasztok felé, de végül sikerült tartaniuk magukat a parancshoz és nem ugrattak neki a szánalmas fegyverekkel felszerelt „felkelőknek”. Végül egy csillogó páncélt viselő pun tiszt érkezett melléjük a kíséretével és megadásra szólította fel a bekerített helyieket, bántatlanságot és hazatérést ígérve nekik. A szigetlakók fegyverei nemsokára a földre hullottak és a nomád lovasok mögül előmerészkedett a karthágói gyalogság is, hogy kisebb csoportokra válassza szét a foglyokat és elhajtsa őket a harcmezőről. A domb másik oldalán a görög zsoldosok még tartották magukat, de csak azért, mert Hannibál nem vezényelt végső rohamot – ez a csata eldőlt és minden további veszteség értelmetlennek tűnt. Az íjászok és a baleári parittyások közelebb húzódtak, hogy megtörjék a falanxba húzódott zsoldosok ellenállását, bár a lövedékek nagy része ártalmatlanul pattant le a nagy pajzsokról és a tompán csillogó sisakokról, lábvértekről.

Hannibál leengedte a távcsövét, a legénye már ugrott is, hogy puha szövetbe burkolja és elrejtse a szépen megmunkált fatokba.

- Nincs szükségünk rájuk – közölte Haszdrubállal. Öccse izzadtan, véresen szuszogott mellette, nemrégiben ért vissza Mago fiának üldözéséből. A Tarfejű örökösét nem sikerült élve elfogni, de nem is nagyon akarták. Ha megadja magát, túlélhette volna a csatát, de a dicsőségesebb utat választotta. Mindenkinek jobb így. Haszdrubál szerette volna saját kezűleg levágni, de egy imazigen klánfőnök lándzsája gyorsabb volt nála.

- Kimozdítjuk és oldalba kapjuk őket – kiáltotta a bátyjának, szemében mintha tűz csillogott volna.

- Miért ordibálsz? - kérdezte Hannibál. - Itt állok melletted és a csatazaj is elült már.

Haszdrubál savanyú képet vágott.

- Nem is vetted észre, hogy kiabálsz – állapította meg Hannibál.

- Massinissa alvezére is hamarosan ideér a lovasaival – folytatta zavartan az öccse, most már jóval halkabban. - A gyalogságunk szemből fenyegeti, a két lovascsapat pedig felmorzsolja őket oldalról.

Hannibál kicsit előredőlt a nyeregben, majd megrázta a fejét.

- Nem – mondta végül.

Haszdrubál már megtanulta, hogy nyilvánosan ne mondjon ellent a királynak, ezúttal is meg tudta állni, de nem lehetett könnyű küzdelem. Hannibál figyelmét nem kerülte el, hogy a körülötte álló tisztjei értetlen, néhányan egyenesen rosszalló pillantásokat váltanak.

- Ezt a csatát megnyertük – intett a lapos völgy felé, ahol már megkezdődött a halottak kifosztása és halmokba hurcolása, hogy minél előbb elégessék őket. Ez utóbbi munkát a foglyul ejtett helyiek végezték, nyakig véresen és mocskosan, de a szabadulás ígéretével a szívükben. Meg is fogják kapni, gondolta Hannibál. Többet ér a dolgos kezük mint a kiontott vérük. Dolgos kéz szabad emberként.

- A csatának még nincs vége – jegyezte meg az egyik tisztje az zsoldosok falanxára mutatva.

- Nem mondtam, hogy vége van – hagyta rá Hannibál. - Azt mondtam, hogy a csatát megnyertük. Nincs sok veszteségünk, de vannak halottaink, sebesültjeink, és még legalább három sereg vár ránk ezen a szigeten. Nem veszíthetünk több embert, egy falanxot szétzilálni viszont nem lehet veszteség nélkül. Az idő nekünk dolgozik. Bekerítettük őket, most majd felforrnak a napon és elesnek az íjászok és parittyások lövéseitől.

- És ha a végsőkig kitartanak? - vetette fel Haszdrubál.

- Csodálkoznék rajta – vont vállat Hannibál. - Ezek zsoldosok, nem pedig hősök. Az összes élete nem ér annyit, mint egyetlen pun vagy imazigen vagy baleár katonáé, nem is akarok egy életet sem adni az övékért cserébe. Érted ezt, Haszdrubál?

Az öccse kelletlenül bólintott.

- Vidd le a lovasaidat – utasította Hannibál. - Táncold körbe őket. Mondd meg nekik, hogy nincsen szükségünk zsoldosokra és az ellenségeinknek sem akarunk zsoldosokat adni. Vagy meghalnak vagy szolgák lesznek, nincs más választásuk. És vigyázz! Aki mostantól a falanx miatt esik el a mieink közül, annak a családja busás kártérítést kap tőled. Vállalod így is a vezetést?

Az öccse még kelletlenebbül bólintott, majd magasba emelte a kardját és ellovagolt. Tisztjei és a kissé odébb várakozó lovasai hangos kiáltozással követték.

- Hozzátok Szüroszt – parancsolta Hannibál. Egy elefántot hajóztak csak be a sereggel, az is a király hátasállataként érkezett. A díszesen felszerszámozott állatot a csata zajától távol tartották, így kellett egy kis idő, amíg közelebb cammogott. Hannibál átadta a ménjét egy lovásznak, majd felkapaszkodott az elefánt hátára szíjazott kosárba. Ha sík terepen vívnának csatát, innen adná ki az utasításait, de most a lankás domboldal is megfelelt. Viszont van olyan feladat, amire Szürosz sokkal inkább alkalmas.

- Gyűjtsétek egy helyre a foglyokat – utasította a tisztjeit. Két lovas el is vágtatott a csatatér felé. Hannibál leült a kosár oldalán futó párnázott padkára és intett a sarokban kuporgó szolgának, hogy adja oda a térképét. A vékony fatáblára szorított lapon újabb ábrák tűntek fel, mióta legutóbb látta.

- Mikor érkeztek a jelentések? - kérdezte.

- Még a csata közben, uram – felelte a fiú. Jó szeme volt és jó esze, szinte hibátlanul vissza tudott mondani mindent, amit hallott, ráadásul végre karthágói származás volt. Egy kisebb, de feltörekvő kereskedőcsalád sarja, Hannibál szerette ilyen emberekkel körülvenni magát, ha csak egy mód volt rá. Egy gond volt vele, már elérte azt a kort, amikor a nők elkezdték érdekelni. Legjobb lenne kasztráltatni, hogy osztatlan maradjon a figyelme és minden tehetségét a szolgálatra fordíthassa. Kérdéses, hogy ez mennyire kivitelezhető. Talán egy megfelelően elrendezett házasság jobb lenne.

- Ki hozta a híreket? Numidák?

- Massinissa herceg egyik éllovasa, uram. Az Ébenszakállú.

Az Ébenszakállú harcedzett katona és sokszor bizonyított felderítő volt, számos portyát vezetett már a sivataglakók ellen, akik pun érdekeltségeket támadtak a déli határon. Ha ő azt mondja, hogy a lázadók seregtestei ott vannak, akkor ott is vannak.

Hannibál végigfuttatta az ujját a térképre rajzolt jeleken. Túl közel vannak. És mintha együtt mozognának. Az egymással küzdő négy frakcióból a legveszélyesebbet ma számolták fel, a kis Mago volt az, aki a vér jogán követelhette volna a szigetek feletti uralmat, azon vér jogán, amit Hamilkár is elismert a szerződéssel. A többi vezér csak a fegyverek jogán nyerhet uralmat, de azt bármikor felülírhatja egy másik fegyver és fel sem merülhet a jogosság kérdése. Külön-külön hamar felmorzsolná mindegyiket, de ha összefognak ellene...

- Írásos parancs, három példányban – vetette oda a fiúnak. Amíg az előkészítette a papiruszlapokat és az írószerszámot, Hannibál felállt a padkáról és a csatateret kémlelte. Haszdrubál már elérte az ellenálló falanxot és két tömbben állította fel a lovasait, szabályos háromszöget alkotva a korábban odaért gyalogsággal. A zsoldosok hamar felmorzsolták volna a könnyűfegyverzetű, csatát még nem sokat látott afrikai gyalogosokat, de azok eddig kitértek előlük, most pedig a két lovasegységgel együtt harapófogóba szorították a görögöket. A hopliták megpróbáltak valamiféle esetlen háromszöget alkotni, hogy minden irányból védjék magukat, de nem sokat gyakorolhatták ezt a formációt, mert a csúcsoknál nem zárt rendesen a lándzsaerdő. Arról nem is beszélve, hogy így nem tudták rendesen védeni egymást a folyamatosan rájuk záporozó lövedékek elől sem.

Hannibál az elefánt nyakában ülő hajcsárra nézett, aki kitekeredve figyelte őt, lesve a parancsát.

- A foglyok felé megyünk – közölte vele a király. - Lassan, méltóságteljesen.

- Értem, uram.

Szürosz búgott valamit, melege lehetett, szívesebben hűsölt volna egy szikla árnyékában, de a kölyökkora óta belé vert parancsoknak nem tudott nem engedelmeskedni.

- A Lepsusi Hannonak a Királytól – fordult a fiú felé. - Több kémre van szükség. Az uralmunkat elfogadó helyiekből válogass ki alkalmas személyeket és küldd őket a három lázadó vezér táborába. Erről jelentsenek: sokan csatlakoznak, sokan dezertálnak-e? Meghalnának-e a vezérükért? Van-e elég élelmük és vizük? Milyen híreik vannak rólunk, milyenek vagyunk a szemükben? Inkább gyorsak legyenek, mint óvatosak. Aki lebukik és meghal, bízhat benne, hogy a király kártérítést és adómentességet ad a családjának. Három futárt akarok, vigyék a három utolsó helyre, ahol a Lepsusi Hanno járt. Még ma érje el valamelyik levél.

A fiú bólintott, miközben már a második példány másolta. Hannibál a kosár oldalába kapaszkodott és visszanézett a haláltusáját vívó falanx felé. Ha odamennék, nekem megadnák magukat, gondolta. De mit csináljak velük? Nem helyi parasztok, csak a háborúhoz értenek, ahhoz is csak pénzért. Hamilkár megtanította Karthágónak, hogy zsoldosokban nem bízhat, nincs rájuk szükség. Mindenkinek jobb, ha minél többük meghal. A helyieknél pedig pont fordított a helyzet.

 

A foglyokat őrző katonák laza sorfala szétnyílt és Szürosz egykedvűen átcammogott rajtuk, majd a hajcsár szavára megállt. Lefűrészelt agyaraira aranyozott kúpot szorítottak reggel, a kosárra ragasztott csiszolt márványlapokat is lemosták a szolgák, olyan volt, mintha egy tömör márvány bástyát hordozott volna az elefánt széles háta. Hannibál kihúzta magát, fején a győzteseknek kijáró aranyozott babérkoszorú csillogott. Teleszívta a tüdejét levegővel és megköszörülte a torkát; nem hangozhat erőtlenül a szava. Legszívesebben egy tölcsért használt volna, mint az ómagyarok, de itt nem akart semmiféle segédeszközhöz folyamodni. Félt attól, hogy gyengeségnek tartanák.

Vele szemben sorakoztak a foglyok, helyiek, akik vagy fegyvert fogtak ellene, vagy erőszakkal katonát csináltak belőlük az egymással torzsalkodó hatalmasok. Megtört, véres tömeg, semmiféle formációt nem alkottak, megálltak ott, ahova a lándzsákkal lökdösték őket a punok vagy a husángokat lengető baleárok. Egy kisebb csoportban ültek a sebesültek, annyi ellátást kaptak eddig, amennyit maguk vagy a társaik adni tudtak, koszos, átvérzett kötések, üvegesedő tekintetek mindenfelé.

Hannibál már az érkezése előtt kihirdette, mire számíthatnak tőle a szigetek lakói. Jó király akart lenni, jó hódító, aki nem csak a földet, hanem az emberek szívét is elfoglalja. Az ómagyaroknál látta, hogy ez meglepően sokszor működik. Az emberek többsége nem akar nagy dolgokat. Legyen étele, legyen otthona és legyen békéje. Ha valaki ezt meg tudja adni neki, akkor ahhoz hűséges lesz. Ráadásul ezek a parasztok, halászok és kézművesek igazából punok, görögök vagy valami egyéb civilizált nép leszármazottai, az őslakos barbárokat már rég a hegyekbe szorították. Magó seregében is harcolt pár szárd egység, de azokat lekaszabolták, nem voltak hajlandóak meghajtani a térdüket. Nem is fontosak. A termékeny részek lakói a fontosak és ők megkapják azt, amit Karthágó királya ígért nekik. Ha híre megy, hogy a magukat megadóknak milyen soruk van Hannibál uralma alatt, szétolvadnak a még ellenálló vezérek seregei. Szét kell, hogy olvadjanak.

Minden szem rá szegeződött, ahogy rövid beszédet mondott az előtte álló véres tömegnek. Ha a csatatéren minden halottat eltemettek vagy elégettek, a foglyok nem foglyok többé, hanem az egyedüli törvényes király alattvalói. Hazatérhetnek a falujukba, a király közvetlen szolgálatába állhatnak a harcok rövid idejére, vagy letelepedhetnek az újonnan alapítandó falvakba, ahol a király emberei jelölik ki a földeket és adnak segítséget az első évekhez. Mindezt pedig a király békéje fogja össze, a szigetek a béke és bőség földjei lesznek, nem a háborúé és a szenvedésé. Tegyék próbára a király ígéretét és mondják el mindenkinek, hogy állja-e a szavát.

A beszédet azzal fejezte be, hogy azokat a felcsereket, akik már végeztek a karthágói sebesültek ellátásával a foglyok sebesültjeihez irányította, kötéseket, gyógyfüveket rendelt ki a készletekből és katonákat, akik fenntartották a rendet és lefogták azokat, akiket meg kellett szabadítaniuk a roncsolt végtagjaiktól. Majd Szürosz megfordult, a testőrök és a menetet biztosító imazigen lovasok követték, majd a gyalogság visszazárta a kört, tovább vigyázva a király leendő alattvalóira.

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr303307776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása