"Átkerülés után 6" - a blog szerzői a hatodik évforduló alkalmából írt, Áu. 6-ban játszódó, korábbi karaktereikről szóló írásai.
A kezdés mi más lehetne, mint az Anyagtudományi Intézet helyzete, bz249 tollából.
Október 13-a 14.00 perc, ez itt az ÓMR-1, Napi Téma Váradi Patríciával. Köszöntjük kedves hallgatóinkat az Átkerülés nap előtti adásunkban. Mai vendégünk Kovács Frigyes oktatási biztos. Én is köszöntöm a kedves hallgatókat.
Az oktatási biztos medveszerűen dörmögő hangja jól ellensúlyozta Patrícia nyivákolását. A rádió éppen a legfontosabb üzemmódban, zajforrásként üzemelt. A munkájából adódóan rendszeresen kellett találkoznia Kováccsal. Ahogy a neve is mutatta, az átlagosnál is átlagosabb és bántóan unalmas volt. Nade az Átkerülésnapi előkészületek közben nyilván senki értelmesebb kormánytag nem ért rá.
- A következőt, Bogi.
- Elek Elemér.
- Jó hülye neve van. Mikor született?
- Azt mondja, hogy… igen 1968 máj..
- Hihetetlen, fiatal, agilis munkatársat keresünk a rozsdamentes acél hulladékok feldolgozásával foglalkozó csoportunkba anyag-, kohó-, bánya- vagy gépészmérnöki végzettséggel. Mi olyan észvesztően bonyolult ebben nyomorult álláshirdetésben?
A titkárnő szeme elkerekedett és a szája elkezdett lefelé görbülni. Konzel Boglárka gyakran alkalmazta ezt a „trükköt”. Alacsony és vékony volt, az egyébként is gyerekes szív formájú arcát pedig két copfba fogott hajjal keretezte. Amikor így legörbült a szája teljesen olyannak látszott, mint egy ártatlan kiscsoportos, akitől a gonosz nagycsoportosok elvették a babáját és még ki is csúfolták.
- Mindegy. A következőt.
- Akkor ezzel a pályázóval nem foglalkozunk?
… mostanra már kellően hosszú idő telt el az Átkerülés óta. Talán megtehetjük az első számvetést…
Ösztönösen megpróbált hátradőlni, a nehéz bükkfából készült széktámla azonban stabilan a helyén maradt. A régi irodai széknek három hete törtek ki a kerekei és helyette lett ez. Amikor a Gazdasági Minisztériumból megkérdezték, hogy támogatja-e a központi tervgazdaságot és a méretgazdaságossági intézkedéseket természetesen igent mondott. Az érvek teljesen logikusak voltak, ellenben ez a szék meg teljesen alkalmatlan a feladatára.
Bogi nagyon tudott csodálkozni. Lehet, hogy tényleg szerelmes volt a főnökébe. A nők állítólag ösztönösen vonzódnak a nagyhatalmú vagy legalábbis annak látszó férfiakhoz. Az asztalon álló pohárban csak víz volt. A torok szárazsága ellen a semminél többet ért.
- Nem.
Persze ami a dolga volt azt megcsinálta, és a beosztottak is szerették. A férfiak állítólag ösztönösen meg akarják védeni az ilyen törékeny teremtéseket. Ugyan fentről nyomták rá, de használható titkárnő volt. Az igazat megvallva semmi szüksége nem volt titkárnőre. Az utóbbi időben már abban is kételkedett, hogy a saját pozíciójának volt bármi értelme. Már azon túl, hogyha beüt a krach, akkor van kin példát statuálni.
…Talán azzal kezdeném, hogy túléltük. És ez siker. Nem is akármilyen. Mi akik életük legnagyobb részét a békés XX.-XXI. Században…
- Vasas József. És 1985.
- Nofene. Végzettség?
- Miskolci Egyetem, kohómérnök.
- Azok mind alkoholisták!
- Tessék?
Valójában ő volt alkoholista. Úgy általában az egész Átkerült népesség az volt. Illetve az a része, amelyik megengedhette magának ezt a luxust.
- Semmi különös. Ezt a levelet átnézem. Addig a többiből szórja ki azokat, akik 1980 előtt születtek.
Óriási halomban álltak a levelek. Naná, az Átkerült népesség legnagyobb része sajnos nem talált az eredeti végzettségének megfelelő szakmát. Az Intézet egy valóságos álom volt, kreatív, irodai munka, ahol mindenféle papírokat kell kitölteni, okosan nézni, kifogásokat gyártani, hogy ez vagy az miért nem működik. Aztán ha szerencsés volt az ember fia és mégis működött, akkor valami új ipari technológia főreferense lehetett, kormányülésekre járhatott és kapott egy Suzukit. Plusz volt elég pénz bort venni.
Hogyan értékelné az elmúlt éveket. Hátradőlhetünk-e? Felfelé haladunk-e?
- Bogi, drága.
- Igen Főnök?
Tutira szerelmes volt.
- El tudja ezt olvasni?
- Persze!
Lefeküdni a titkárnővel elég sablonos dolog. Meg amúgyis, Bogi egy cukorbaba, már eleve ilyen névvel. Nem olyan rossz ez az állás, hogy megérje kockáztatni egy ilyen alkalmi kaland kedvéért, ha egyáltalán.
- "Tisztelt Intézetigazgató Úr. Örömmel láttam az álláshirdetésüket, amelyben fiatal szakembereket keresnek egy új csoport számára. Ómagyarország legnagyobb előnye az antikkal szemben a technológiai előny, amelyet csak úgy tarthatunk meg…"
- Pfej.
- Tessék?
- Filozófiai esszét ír egy álláshirdetésre. Mindegy ettől még lehet akár jó is. Jelenlegi munkahelye?
- Komáromi Halászat. Konzervgyár.
- Gyerekek száma?
- Nincs.
- Mi az, hogy nincs? Feleség?
- Nincs.
- A konzervgyárban dolgozik és egy nőt sem tudott megfogni? Buzi vagy depis. Arra meg baromira nincs szükségem, hogy felakassza itt nekem magát, mint a Varga Tóni, amikor bezúzták a laptopja képernyőjét.
… mert ha nincs vízió akkor az egész könnyen napról-napra vegetálásnak tűnhet. Lélekölő robotnak, amelyet az ember alapvetően a semmiért folytat. A mi legfontosabb feladatunk, hogy megmutassuk, igen is van értelme, igenis egyről a kettőre, ötről a hatra jutunk. Hogy Ómagyarország nem a múltban, hanem a jövőben van…
Na igen az egy ronda dolog volt. A fiú valami idétlen űrhajós játékra volt teljesen rákattanva, kvázi az összes szabadidejét ez töltötte ki. Itt az Intézetben mindig volt áram. Félkomolyan anno meg is kérdezte mi lenne, ha tönkremenne a gép. A Tóni meg az idétlen vigyorával azt felelte, hogy akkor megölné magát, mert nem lenne hova menekülnie ebből az elcseszett világból.
Lehet neki volt igaza.
Kommentek