Az Ómagyar Mozihíradó jelenti, Római és ómagyar előkelőségek jelenlétében adták át a Galliai Expedíciós Erők parancsnokságát Massiliaban. A sikeres expedició eredményeképpen felderítő főhadnaggyá elöléptetett Kovács Hermant tiszteletbeli római polgárrá avatták. Az ünnepélyes szertartás végén maga Gaius Metellus cenzor vette fel a választók névsorába az Isztriai Kerület polgárai közé. Az expedícós erők új parancsnoka Dr. Tiszai Magor emancipátor százados rövid magyarul és latinul elmondott beszédében az Ómagyar és Római Köztársaság baratságáról és civilizátori szerepéről emlékezett meg...

Az új expedíció kirakodása folyamatban volt, a hatalmas, Rozmár nevü teherhajó szinte az egész mólót elfoglalta. Bár Massilia fontos kikötő volt, és az ómagyarok is rendszeresen kikötöttek a darus kirakodás mégis egy kisebb csődületet vonzott a rakpartra. Herman keresztülvágott a tömegen, a hajó kapitánya szerint még legalább négy-öt óraig el fog tartani a kirakodás, és ha valami jó lehetőség adódik, akkor berakodás is lesz. Szóval végtelen sok ideje volt.

A közepesen kínos parancsnokság átadási ünnepség mellett még egy közepesen kínos megbeszélése volt Pferdenhofer kereskedelmi megbízottal. Na jó a ceremónia elfogadható volt, meg a mozihíradó úgyis csak a jobb részeket fogja bemutatni, ahol kezet fog a római tábornokokkal vagy ahol Metellus cenzor beírja a nevét a választói jegyzékbe... a legeslegszegényebb centuriába meg úgyse fog szavazni. A lényeg, hogy az otthoniak szerint ez egy ok dolog és nem jelenti azt, hogy Ómagyarország hivatalosan is elismerné Róma területi követeléseit. Mondjuk éppen valami városi centuriat is valaszthattak volna. A Rómába akkreditált követ állítólag valamelyik Jancsimumus dombi vagy minek hívják kerületben szavazhatna, az esztergomi követ meg szintén negyedik szinten emancipált tiszteletbeli ómagyar.

Az ómagyar harcos szobrig eljutott a saját lábán, onnantól viszont nem tudta mi a teendö. Az egyik görög tört magyarsággal és a nemzetközi gesztusnyelvvel. a segítségére sietett. Egy kis póznára szerelt vörös zászlóval lehetett jelt adni a szigeten várakozó csónakosnak. Pár pec múlva valóban észrevette az apró csónakot a vizen.

***

 - A kereskedelmi megbízott úrral van megbeszélésem

- Értem. Átvigyem a szigetre?

- Nekem úgy is jó, ha a megbízott urat hozza ide.

- Nem evezek feleslegesen, fárasztó munka.

A csónakos határozottan gall akcentussal beszélte a magyar, azonban a kereskedelmi megbízottak beletartoztak a rabszolgakeresők hálózatába. Azaz kifejezett feladata volt a tehetséges, Ómagyarország számára hasznos rabszolgák megvásárlása, és kitanítása. Minderre többszáz forintot költhettek el. Söt kötelező volt elkölteniük. Ez a gall fiú mondjuk nem tünt sem ügyesnek, sem okosnak, sem kifejezetten szorgalmasnak, de hát ezek a felszabadított rabszolgák elsőre ritkán látszottak annak. Az ómagyar kereskedelmi megbízottak azonban mentesek voltak a korrupciótól, úgyhogy ez a fiú is bizonyára kiemelkedö tehetségnek számított és nem valami sötét ügylet fedezésére használták.

Az út az apró lélekvesztőben, hosszú, de legalább kényelmetlen volt. Motoros csónakot is hozhattak volna, elmélkedett Herman, de belátta, hogy Massilia éppen elég időszennyezésnek volt az otthona. Abból amit Héraklész elmondott a helyi gallok egy Átkerülés előtti néppel azonosították magukat, és még egy Átkerülés előtti vallást is átvettek. Valami rémlett még neki egy évekkel ezelőtti csónaktúráról és arról a macséte nevű templomról ott a dombon.

Az ómagyar szenelőállomás mellett ringatózó ÓmHH Kapitány Csaba ugyan eltörpült a Rozmár mellett, ám míg az utóbbi inkább egy tehénre addig emez egy ugrásra készülö farkasra hasonlított. A hátsó löveget ponyva takarta, ám a kisebb háznyi első lövegtorony és a városra irányzott „dárda” félreérthetetlen aggressziót suggallt. Ahogy a fedélzeten sétálgató tengerészek tekintete is. Ezek a matrózok félistennek képzelték magukat, és vélhetően minden alapjuk meg is volt erre. „Ne köss belém”, lehet, hogy a Felderítő Kapitánynak mégiscsak köze van ehhez a Kapitányhoz? Mindegy ez most nem fontos. A fontos az, hogy a kereskedelmi megbízottal kapcsolatos dolgokat is maga mögött hagyja.

Egy gall ezüstpénzt dobott a hajósnak, még Lugdunumál találta, a hadjárat alatt nem sok módja volt elkölteni. Illetve módja lett volna rá csak kedve nem. Határozott léptekkel indult a kereskedelmi megbízott irodája felé, ám maga a biztos jött elé. Illetve nem biztos, hogy pont őt kereste, elvégre honnan tudhatta volna, hogy épp most kötött ki a szigeten. Ennek ellenére vidáman integetett.

- Áh Kovács hadnagy, elnézést most látom főhadnagy!

- Üdvözletem!

- Nos? Már nagyon régóta várok önökre – csillant fel a megbízott szeme

- Sajnos nem szolgálhatok semmivel. A hadjárat során...

- Hát, az kellemetlen. Ám ahol a szükség ott a segítség!

- Elnézést ezt nem pontosan értem.

- Képzelje csak! Önök mégiscsak nagy segítséget jelentettek nekem! Ha nem adja tovább akkor elárulhatom, hogy nyélbe ütöttünk egy kisebb expedíciót a római kormányzóval. A hivatalos cél Európa legmagasabb hegyének megmászása és ott az isteneknek szóló...

Herman körül fordult egyet a világ, ha sikerrel jár ez a féleszü kereskedelmi megbízott lesz a magyar alpinizmus királya. Ha elbukik, akkor marad a bolond Szabó Vilma...