Á.u. 16 Komárom, északi part
- Akkor tehát ezredes úr, essünk gyorsan túl a bemutatkozáson, Konzel tanácsos urat nyilván ismeri, Erdős őrnagy felelős az „anyagmozgatási technikusokért“, Kiss őrnagy a fegyveresekért, Losonczi mérnök úr a Garammentéről, vízépítő…
Még meg kellett szoknia ezt az új tisztiszolgát, aki az új beosztáshoz járt. A Pozsonyi Emancipációs Körzet parancsnoka, ezredesi rangban. Ez a Németh hadnagy már újmódi, papírhuszár katonának tűnt, valószínűleg nem mocskolta még vér a kezét. Eleve majdnem nőies keze volt, illetve hát kint a vadonban a nőknek sem ilyen volt a keze.
- Ez az eddigi legnagyobb szabású terv Ómagyarország történetében! – dörmögte Konzel.
A tanácsos sem fiatalodott, legfeljebb pár éve lehet hátra a nyugdíjig. De addig viszont közvetlen elérése van Albert füléhez, Konzellal vigyázni kell Laci, soha ne felejtsd el.
- Minden terv nagyobb szabású, mint az eddigi – tette hozzá – ez Ómagyarország felépülésének az alapja.
Ami igaz az igaz, a Vág-völgy emancipálása tényleg nagyszabású művelet volt. A Felvidék a maga bányakincseivel jó úton volt, hogy az ómagyar ipar legfontosabb nyersanyagforrásává váljon. Maguk a bányák a Garamnál voltak, de az energiát a Vág és a Nyitra adhatta hozzá.
Látta a Garammenti építkezéseket, a rengeteg “anyagmozgatási technikust”, a gépeket. Még az Átkerülés előtti mércével is lenyűgöző volt. Most pedig egy sokkal nagyobb folyót, és nagyobb területet igyekeztek az ómagyar gazdaság szolgálatába vonni.
- Igen, ez mindennek az alapja.
Konzel tényleg hitt a dologban, lehetett látni, ahogy felcsillanak a szemei. Az öreg, sokat megélt Konzel idealista lenne? Jó lesz emlékezni rá, amikor a jelentéseket írja, egy kicsit rózsaszínűbbre kell hangolni, ha nem is a mát, de a holnapot.
Na, igen, a déli parton már egy vágány megvolt egészen Győrig, és idáig kétvágányúra akarták fejleszteni a vasutat. A híd helyét is kijelölték már, de amennyire tudott róla, még jó sokáig az a komp lesz amivel jött. Előbb azonban igazolniuk kell, hogy érdemes azt a hidat felhúzni.
- Ok, foglaljuk össze! – bökött Halmai az asztalon kiterített térképre. – Ha esetleg tévednék, javítsanak nyugodtan ki. Ez itt az a rész, amit szilárdan birtoklunk.
Az ujja a Régi Garam és a mellette lévő Garam-csatorna vonalát követve egészen Körmöcbányáig futott.
- Ómagyarország jövőjének az alapja – pillantott az idős tanácsosra. – Ezen a részen rendszeres járőrtevékenységet folytatunk, és többé kevésbé tudjuk mi történik itt. Ezek itt a szövetségeseink, gondolom germán és kelta autonóm területek.
- És a szlovákok! – szólt közbe Németh hadnagy
- Szlovákok? Melyik idióta kelta törzsfő találta ezt ki?
A primitív anti népek között többfajta kiválasztottságtudat volt. Némelyek istenek vagy más nagyhatalmú entitások leszármazottainak tartották magukat, de az Átkerülés után megjelent egy új változat, a fordított eredetmonda, ahol a most még barbár antik valami jövőbeli nagyhatalom ősei. Egy Kovács nevű százados írt valami jelentést, hogy a germánoknál divat a „modern“ német tanulása és általában minél többet megtudni a saját jövőbeli német utódaikról. Ez még valamennyire érthető is volt, nade ki a fene szeretne a szlovákok őse lenni?
- Úgy értem rendes igazi szlovákok.
- Ez ugye komoly, mert viccnek túl durva!
- Van egy csoportjuk, amelyik szeretne újraalapítani egy Szlovák Körzetet – magyarázta a Losonczi nevű mérnök - pár száz fő és hát nagy segítség ez, mert így képzett átkerülteket toborozhatunk a mezőgazdaságba és az iparba.
- Ok, erről még beszélünk – csóválta meg a fejét Halmai – tovább a lényegre. Ami a Garamtól a Kárpátokig tart. A terjeszkedési terv három célt fogalmaz meg, a Csallóköz és a Vág alsó folyásának mezőgazdasági művelésbe vonását. Elektromos energiatermelés a Vág felső folyásán, távvezeték építésével a Garam-völgyig, esetleg tovább az Átkerült Területre… és a határ feltámasztása a Kárpátok vonalának. A prioritások, tanácsos?
- Mind a három… - idős és döntésképtelen, nyugtázta Halmai
- Ha Albert elnök úrnak választania kellene, melyiket hagyná el?
- Az élelmiszertermelés már elég jól megoldott, évek óta nem kell hiánnyal számolni – bökte ki Konzel végül, de továbbra is inkább kérdés semmint állítás volt.
- Viszont a föld még mindig a legfontosabb vonzerő a kitelepülésnél – tette hozzá a vízépítő mérnök.
- Vagyis ez az, ami magától meg fog oldódni, ha a terület biztonságos! – zárta le Halmai – Emancipáció vagy megtörés?
Az utóbbi kérdés már a Kiss nevű őrnagynak szólt.
- Két zászlóaljnyi fegyveres emancipátort irányoztak elő a feladatra, ha nagyon muszáj kérhetünk megtörőket is. De a terület ritkán lakott és…
- Sokkal több kell!
Halmai tapasztalatból beszélt. Hasonló nagyságú erőkkel éveken át számolta fel a különböző kelta csoportosulásokat a Bécsi-medencében. Az szimpla megtörő akció volt. El kellett űzni a rablóportyákra induló keltákat az ómagyar határok közeléből. Mindenhol ott kellett volna lenniük, de nem szedhette szét a sereget kisebb csoportokra, ráadásul a főerőket odaszögezték a raktárakhoz és még a konkrét határokat is védenie kellett a kevés használható fegyveres emivel. Itt meg tízezer négyzetkilométer kellene uralnia legfeljebb ezerötszáz katonával.
- Nincsen több – csóválta a fejét Konzel – Nem tarthatunk egy országot állig fegyverben, valakinek termelnie is kell.
- És szlovákokat sem akarok – vette vissza a szót Halmai – éppen elég lesz a barom antikat kordában tartani, más se hiányzik, mint egy húgyagyú vizionárius időszennyező. Németh hadnagy, a megbeszélés után kapcsolatba lép Esztergommal. Összeállít nekem egy listát a leszerelés előtt álló megtörőkről, holnap délután pedig letesz az asztalomra egy tervet a csallóközi megtörő falvak tervéről. Világos?
- Uram, igen uram!
- Kiss őrnagy! Mennyi idő alatt tudunk egy demonstratív menetoszlopot megszervezni. Túrázni fogunk. Maga, én és még kétszáz derék legény.
- Egy hónap?
- Akkor egy hónap. De egy nappal sem több.
- Konzel tanácsos, remélem megérti a problémámat. Ez a leendő határ, ide olyanok kellenek, akik képesek döntéseket hozni, rajtuk fog állni a völgyek biztonsága. Ön szerint Albert miniszterelnök urat is tájékoztatták a részletekről?
- Nyilván, de… de természetesen én is elkészítem a magam beszámolóját.
- Köszönöm tanácsos! Tudom milyen fontos ez a feladat, és azt is tudom, hogy csak együtt győzhetünk.
Kommentek