- Három perc! – kommentálta Bolyáki.

Az ÓmHH Fiume sziluettje egyre gyorsabban közeledett és már egészen biztosan közelebb volt, mint a naszád. Bánomi kapitánynak, noha ez az ő hajója volt, túl sok dolga nem akadt, így leginkább nézelődéssel múlatta az időt.

A naszádon és a rombolón is egy furcsa, piros-fehér kockás zászló lengedezett a trikolor alatt. Felnézett, de az ő árbocokun nem volt ilyen.

- Az a zászló mi? – kérdezte Bolyákitól.

Nyilván tudnia kellene, de hát ez van.

- Az Isztria-zászló, Hercegh kormányzó hadilobogója, a Déli körzetekben használják...

- Mennyivel megyünk? – kérdezte a kelta mérnöktől.

- 41, talán 42.

- Az gyorsabb, mint amennyit a Fiume tud?

- Ja

- Diamantidisz kadét! – szólt oda a hídon rádióforgalmazás hiányában szintén dologtalanul álldogáló rádiósnak – a hajó étkezdéjében ott van egy zászló, tegnap adta át Kövess polgármester úr. Piros-fehér sávos, Esztergom hivatalos zászlója. Tudja melyik?

- Igen uram, azt hiszem.

- Remek! – mosolyodott el. – Most odarohan és abszolút sürgősséggel felvonja azt a mi trikolorunk alá.

- Uram!

Bolyáki az elrobogó anti után bámult.

- Nem arról volt szó, hogy elégségesre kell megoldani a tesztet?

- Meggondoltam magam – majd a gépházhoz tartozó kürthöz fordult. – Fűtsenek már jobban anyaszomorítók, itt fogunk megöregedni mire véget ér a futás!

Bolyáki a távmérő órára nézett.

- Három perc harminc!

Az ÓmHH Fiume már nagyon közel volt, világosan ki lehetett venni a fedélzetre gyülekező matrózok mozdulatait. A másik romboló hídján valaki felfelé mutatott az ÓmHH Esztergom távmérő órájára... vagy... Bánomi megfordult, a piros-fehér sávos esztergomi zászlóba belekapott a menetszél, ahogy lassan kúszott felfelé.

- Négy perc!

Most már biztosan meg fogják csinálni.

- Bolyáki! Célra tudják fordítani az ágyúkat?

- Azt hiszem.

- Akkor – és ezt már üvöltötte, – tüzérek! Minden löveg! Cél az ÓmHH Fiume!

Az eddig leginkább csak bámészkodó tüzérek végre feladathoz jutottak. Ugyan nem hangzott el, de azért kitalálták, hogy ha elég gyorsak lesznek, akkor nem fog elmaradni a jutalmuk. Az ÓmHH Fiume fedélzetén az esztergomi zászló helyett már az irányba forduló lövegekre mutogattak, és néhány matrózuk a lövegtornyok felé kezdett rohanni.

A hídon előbb a Borcsa, aztán a Dorka, végül mind a négy löveg tűzkészültségét jelző lámpa zöldre váltott. Az ÓmHH Fiumén még a védőponyvákkal vesződtek, ahogy az ÓmHH Esztergom teljes tűzkészültségben és célra fordított lövegekkel elhaladt előtte. Bánomi a tüzérségi órára pillantott, hogy leolvassa az idejüket, de ehelyett egy fényképezőgép vakujába nézett bele.

- BUMM – kacagta a „nagy eseményt” megörökítő sajtós.