Á.u. 35.

Ómagyar tengerészeti kommandó végzett a druida ellenállás vezéralakjával. A terrorista az Isztriai-hegyvidéken bujkált nem messze egy római kiképzőtábortól. Ujjlenyomatok alapján azonosították O’Shammat, a testet kelta szokás szerint elégették. Spontán népünnepély Pilisvörösváron. A Nemzeti Párt népszerűsége rég látott magasságokba emelkedhet. A Druida Ellenállás válaszcsapást helyezett kilátásba. A kétkedés hangjai.

Délután három órakor az Antiügyi Minisztérium hivatalos sajtótájékoztatón is megerősítette a kora reggel kiszivárgott hírt, miszerint Balatoni O’Shamma a druida ellenállás szellemi vezére (lásd keretes írásunkat) halott. A körözött terrorista, akit kormányzati források rendre Ómagyarország első számú közellenségének neveztek a vitatott hova tartartozású Isztriai-félsziget hegyvidéki részén rejtőzködött egy hatalmas méretű villában, nem messze egy római kiképzőtábortól. Információink szerint a helybeliek egyáltalán nem gyanították, hogy ilyen híres személy a villa tulajdonosa, ugyanis az anti birodalmak előkelőitől egyáltalán nem szokatlan ez a fajta elzárkózó életvitel.

A terrorista-vezér a hírek szerint csak minimális kapcsolatot tartott a külvilággal, hírhedt kazettaüzeneteit valószínűleg az élelmiszerszállítmányokkal juttathatta ki. Az ómagyar hatóságok valószínűleg egy Balatoni környezetébe beépült ügynök, vagy a druidavezért a fejpénz csábítására feldobó embere révén szerezhettek tudomást a villáról.

Á. u. 63.

A tegnap éjszakai heves esőzések nyomán megindult a föld Pécs szomszédságában. Az agyagos sárlavina a Mecsek oldaláról zúdult le, maga alá temetve két közigazgatásilag Pécshez tartozó tanyát, továbbá súlyos károkat okozott a helybéliek által Ligetnek nevezett parkerdőben. Több ember eltűnt, sok a sebesült. A helyi rendvédelmi erők teljes állománya szolgálatban van. A kormány támogatásáról biztosította Fülöp Ádámot a GERAT megbízott kormányzóját. Kollégánk helyszíni beszámolója következik.

- A helyzet már önmagában is válságos, az áradat nem kímélt semmit és senkit. A két tanya gyakorlatilag megsemmisült, az északabbra fekvő Tibortelepet méteres vastagságban fedi az iszap. A valamivel délebbre és magasabban fekvő Bányahelyen már jobb a helyzet, legalább az épületek többsége egyben maradt. A helyi polgárőrség a helyzetre hivatkozva a Ligetnél tovább nem engedett, de szerencsénkre Fülöp Ádám megbízott kormányzó pár perc erejéig a rendelkezésünkre tud állni.

- Üdvözlöm Fülöp úr!

- Üdvözlöm.

- Kérem, foglalja össze röviden, mit lehet tudni a helyzetről!

- Nos, a földcsuszamlás az éjszaka folyamán következett be, gyakorlatilag mindenféle előjel nélkül, így lehetetlen volt védekezni ellene.

- Védekezni?

- Evakuálni a lakosságot és menteni, ami menthető. Tibortelepen tíz család lakott, mindössze hárman maradtak életben. Három személy. A tanya megsemmisült. Persze nem adjuk fel, egy reális méretű kutatócsapat keresi az esetleges további túlélőket.

- Úgy tudom, hogy Bányahelyen valamivel jobb a helyzet.

- Valóban, hála a telep szerencsés fekvésének és a helyben is megtalálható eszközöknek. A körzet rendfenntartó szervei példásan végzik sziszifuszi munkájukat, amiből lakosok is kiveszik a részüket. Jelenleg már a takarítás és a kárfelmérés folyik.

- Azt lehet már tudni, honnan szakadt le ez az iszonyatos tömeg?

Gyakorlatilag egész Fiume az utcára vonult arra a hírre, hogy az állami ügyészség kikérte a város kormányzójának, Kapitány Csabának a mentelmi jogát. A Kelta Tigrisek polgárjogi szervezet, Csentőfa község több helyi képviselője és mintegy háromtucatnyi egyéb magánszemély közösen nyújtott be vádindítványt az egykori megtörőből lett politikus ellen. A vádindítványt hosszas nyomozómunka előzte meg, amit - a Kelta Tigrisek szóvivője szerint - a hatóságok, a fegyveres testületek ott akadályoztak, ahol csak tudtak. Több magánnyomozót és biztonsági céget is megkerestek, de ezek többsége nem vállalta a feladatot, némelyek nem adtak indoklást, mások - nem hivatalosan - közölték, hogy ezzel a saját halálos ítéletüket írnák alá. De végül összeállt egy olyan anyag, amit az állami ügyészség viszonylag rövid megfontolás után befogadott és a vádemelés szakaszába léptetett volna, ha nincs a vezető politikusokat megillető mentelmi jog. Kapitány Csaba azonban Fiume város (és a város köré szerveződő Fiume Terület) kormányzója, és nem csak Ómagyarország és a Mediterráneum közti kapu (ha nem is korlátlan) ura, de a helyi lakosság hőse is. Hogy mennyire, ez a mentelmi jog kikérését övező felháborodás is mutatja.

Á.u. 30.

Egy kelta iskolásokat szállító kirándulóhajó és egy tolóhajó ütközött a Szigetköznél kedd reggel. A veszélyes anyagokkal megrakott uszályt orral kapta el a kirándulóhajó, a balesetet szenvedett hajók személyzetét és az utasokat kimentették. A helyi emancipátor erőkhöz a Dunai Flottilla műszaki mentői is csatlakozhatnak.

A mosonmagyaróvári és a dunaszerdahelyi emancipációs körzetből is érkeztek csapatok a sérült uszály mentésére valamint estére várják a Dunai Flottilla műszaki mentőit is. Iváncsik Péter főhadnagy, a mentést vezető erők vezetője telefonos interjúja során elmondta, hogy a baleset egyik résztvevője a „Visegrád” nevű kirándulóhajó volt, amely a helyi emancipációs iskola kelta növendékeit vitte volna esztergomi osztálykirándulásukra.

Ómagyarországon nincs általános tankötelezettség, hanem az állampolgárok emancipációs szintjéhez igazodik az az idő, amit kötelezően oktatásban kell eltölteniük. Indokolt esetben (szülői indítvány, fegyelmi büntetés) az emancipációs szintje miatt tanköteles korú fiatal ideiglenesen van véglegesen mentesülhet a tankötelezettség alól.

A tankötelezettségre vonatkozó szabályozások deklarált alapelve az oktatásra szánt erőforrások maximális hatékonyságú kihasználása, így mindazok a tanulók, akik ebbe a rendszerbe nem tudnak vagy akarnak beilleszkedni, átirányításra vagy kizárásra kerülnek. A közoktatás mellett ezért több állami, egyházi, alapítványi és magánfenntartású speciális intézmény van, amik vagy a szociális hátterük, emancipációs hiányosságaik vagy egyéb okok miatt egyébként elvesző (de motivált vagy motiválható) fiatalok számára nyújtanak valamiféle képzést, illetve a kiemelten tehetséges fiatalokat fejlesztik, elkülönítve az átlagos vagy problémás kortársak jelentette visszahúzó tényezőktől.

Mivel az oktatás kiemelt közfeladatnak számít, az oktatási intézmények rendjét, oktatóit fokozott törvényi védelem illeti meg és az oktatási rend megzavarása minősített szabálysértésnek számít. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy számos intézményben szigorú, katonás rend uralkodik, számos kritikára adva okot. Viszont szinte mindenhol elérhetőek az alternatív intézmények, amik szintén részesedhetnek az állami normatívából. Áu. 22 óta külön miniszterelnöki biztos felügyeli az oktatást, biztosítva, hogy a sokszínűség, az alternatívák lehetősége ne sérüljön, ugyanakkor az oktatásra fordított erőforrások se vesszenek el.
 

 A híres átkerülés előtti költő, József Attila születésnapja Ómagyarországon is a költészet napja. A jeles ünnep tiszteletére megkezdjük egy híres kelta hősi ének közlését, amit tervek szerint egy tanulmánnyal is lezárunk majd, ami a mű keletkezését, történelmi hátterét és jellegzetességeit boncolgatja majd.

Hölgyeim és uraim, foglaljanak helyet a tábortűz körül, vagy vackolják be magukat a hosszúház tetszőleges sarkába, és hallgassák meg a szürke ruhás bárdot:

Sean-Geor és a sárkány

kelta hősi ének

Sean-Geort Brennosz hadba hívja

Hallgassátok! Sean-Geor házával lakott

Zöld-övezte záporok földjén

Házait gazdagon hordta étellel, zsákmánnyal

Itallal vendégelve igaz társait a hős.

Sean-Geor karja halálthozó kardot forgatott

Rettegte erejét rongyos és gazdag.

Ágytársával hős fiakat, álmot látó lányokat

Nemzett számosat, népe nagy örömére.

Hősi hírét hallva háborúvágyó gallok

Vezére, harcolni vágyó Brennosz hallotta.

Hosszú házába hívva Sean-Geort és fiait

Így szólt vasvértű gallok vezére, Brennosz:

 „Albert segíts!” táblát visz az ellehetetlenített polgármester

Tétény egy közepes méretű község, főleg eraviszk és egyéb kelta törzsekből származó ómagyar polgárok lakják. Lakói mezőgazdaságból, halászatból és fakitermelésből élnek, illetve a „Campona” becenevű katonai utánpótlásbázison dolgoznak. Az immár második emancipációs szintet elért település a Gellérthegyi kelta teleppel egy időben csatlakozott Ómagyarországhoz és azóta sem történt semmi olyan dolog arrafelé, ami miatt bekerült volna az országos hírekbe. Az őslakos eraviszkok befogadták a máshonnan ide települt egyéb keltákat és átkerült ómagyar telepeseket is, az emancipátor egységek is rekordidő alatt végeztek a feladataikkal és átadták a község irányítását a lakóinak, akik azt továbbvitték a fejlődés útján. Az átadáskor megtartott helyi választásokon Hillish Toma lett a polgármester, aki ráadásul a legutóbbi parlamenti választásokon a Nemzeti Párt színeiben a Gellérthegyi választókörzet képviselője is lett. Majd nem sokkal később alulmaradt a polgármesteri székért folyó küzdelemben, ráadásul egy nővel szemben. Kihívója, a szintén kelta származású Tethen Aaue a helyi választópolgárok kétharmadának bizalmát nyerte el. Ekkor kezdődtek a gondok – illetve, Tethen Aaue hívei szerint már jóval korábban.

 Eredeti ómagyar állampolgárok viszonylag ritkán haltak meg eddig a Róma melletti nagykövetségen. Az építkezés közben történt egy súlyosabb baleset, utána meg két évvel egy azóta se teljesen feltárt késeléses dolog a Suburában – a szerencsétlenül járt akkori városfürkész valahogy hazavergődött ugyan, de a követség orvosa nem tudta megmenteni. Ezeket a holttesteket hajón hazaszállították. A helyben ómagyarrá lett egykori rabszolgák közül is jobblétre szenderült pár ilyen-olyan okok miatt, őket a Ianiculum északi lejtőjén temették el, a követség falain kívül. Egyszerű sírokat kaptak, hasított kőlapba faragták a nevüket és pár dolgot még róluk, magyar és latin nyelven, illetve az egyikük kapott egy görög sort is, mivel Athénban látta meg a napvilágot anno. Később egy egyszerű kerítést húztak a sírkert köré, hogy távol tartsák az állatokat. Állítólag valami elborult agyú anti banda megpróbálta kirabolni az ómagyar sírokat pár éve, a sötétség leple alatt, de csak két dologra jöttek rá: az ómagyarok nem temetnek semmi elrabolhatót a halottaik mellé, viszont a követség faláról még az éjszaka sötétjében is képesek hasba lőni a rossz helyre tévedő arcokat. A hír hamar elterjedt, így csak a rókák maradtak versenyben, azok ellen meg jó volt a kerítés és pár mérgezett csali.

Az emlékezetes miniszteri látogatás után pedig egy újabb sírral bővült a temető. Római városfürkésznek lenni nem jó ómen: az elsőt leszúrták, a másodikat felrobbantották. A halálon kívül akadt még pár egyéb közös pont is: azóta sincs se tettes, se indíték, viszont egyik se halt meg rögtön. Bár a szintén romok alá szorult római ifjú, Valgus szerint Humbert nem szenvedett sokat, kicsit félrebeszélt, majd szép fokozatosan elhagyta a lélek. A rómaiank az ijedtségen kívül nem sok baja esett, ha a kölcsönbe kapott ruhájának szétszakadását nem vesszük ide, viszont azóta meglódult a karrierje: vacsorameghívások tömege várt rá, mert mindenki hallani akarta a történetét, a lakomákon új ismerősökre tett szert és felmelegített pár régi kapcsolatot, egyre többen üdvözölték a Fórumon járva, ráadásul végre kihasználhatta azt, hogy járt ómagyar iskolába is, mert több szenátor titkárja is megkereste fordítanivalókkal. Egy kedves patrícius hölgy egyenesen azt suttogta egy kellemesen eltöltött délután folyamán Valgus fülébe, hogy nem csodálkozna azon, ha a merényletet ő maga tervelte volna ki, hiszen azóta az istenek a tenyerükön hordozzák.

A római követség sorozat gyűtőlapja, előző részekkel.

 Kint kékesen derengett a Bazilika kupolája a napnyugta utáni félhomályban, a Felderítő Parancsnokság irodájában pedig Csehi Árpád meredt gyanakodva a csomagra, amit az imént helyezett az íróasztalára a portáról felküldött őrvezető.

- És ha bomba? - kérdezte.

- Hívjam a tűzszerészeket, uram? - nézett a telefonra az őrvezető.

- Csak álljon hátrébb. Szóval a római nagykövet küldte, mi?

- Két szabadosával, uram. Siettek, hogy nehogy elkéssenek.

- Elkéssenek? Miről? - Csehi kinyitotta az eredeti svájci bicskáját és elvágta a csomagot összekötő madzagot. A finom szövetet szétterítette, majd fintorogva nézte azt, amit benne talált.

- Ez meg mi a frász?

- Szerintem egy öltönytóga, uram – jegyezte meg az őrvezető. - Szerintem épp az Ön mérete.

Csehi kivette a ruhadarab mellé tűzött papírt. Szálkás, római módra csupa nagybetűvel írt, rövid levél volt, Róma itteni képviselőjétől egyenesen neki, aki már sok mindent képviselt életében, de soha semmit sem nyíltan.

AMICE FOGADD EZT A SZERÉNY ÖLTÖNYTÓGÁT MOST HOGY A VÁROSBA LÁTOGATSZ TALÁN JÓL JÖN MAJD OLYAN ALKALMAKON AMIKOR EGYSZERRE AKARSZ JÓL ÖLTÖZÖTT RÓMAINAK ÉS ÓMAGYARNAK LÁTSZANI KÍVÁNOM ÉREZD JÓL MAGAD ÉS JÁRJ SIKERREL AZ ÚTADON RÓMA ÉS ESZTERGOM NAGYOBB DICSŐSÉGÉRE BARÁTOD

Ezek a barom antik tuti, hogy direkt nem használnak se kisbetűt, se írásjelet, csoda, hogy az ékezetekre ráveszik magukat.

- Minden rendben, uram? - érdeklődött az őrvezető.

- Ha becsukja maga mögött az ajtót, közelebb kerülünk ahhoz is.

Egy új blogra szeretném felhívni az ómagyarok történetét is követő olvasók figyelmét. A (minimum) heti rendszerességgel új anyaggal jelentkező Alternatív Históriák az alternatív történelem iránt érdeklődőknek szól. (Ómagyarország világa is valami ilyesmi kategóriába lehetne behúzható, az időutazásos történetek mellett.) Magyar- és világtörténelemmel egyaránt foglalkozunk ezen a blogon, leginkább ötleteket, fordulópontokat vetünk majd fel, egy-egy olyan eseményt körüljárva, aminél másfelé ágazhatott volna a jelenleg ismert (ismerni vélt?) történelem. A felvetések alatt lehet tovább elmélkedni, vitázni, alterkedni. A fordulópontok mellett közlünk majd novellákat, regényrészleteket, amik egy alternatív világban játszódnak, illetve elképzelhető, hogy ilyen könyvekről, filmekről is szó esik majd. Még semmi sem biztos, csak az, hogy a blog elindult, egy szintén alternatív-történelemmel fertőzött alkotótársammal együtt bábáskodtunk a születésénél.

A március idusán induló blog pedig mi mással is foglalkozhatna, mint a 1848-49-es szabadságharccal. De lesznek ómagyarközeli témák is, már csak azért is, mert az alternatív történelem műfaját már az ókorban elkezdték művelni, úgyhogy nincs új a nap alatt.

Természetesen az Ómagyarország blog sem áll le.