(részlet az Állami Átkerüléskutató Intézet munkatársával, Horgay Péterrel készült interjúból, amit új könyve, az Átkerülés-expedíciók megjelenése kapcsán adott Áu. 45-ben)

(...)

ÓMR: Sokan nem is az átkerüléskutatás, hanem inkább az egzotikus tájak, az utazók kalandjai miatt olvasták, olvassák a könyvét. Ez zavarja Önt?
Horgay Péter: Hát, mint átkerüléskutatót kicsit zavar, ezt töredelmesen bevallom. (nevet) De mint szerzőt, nem. Mindenki mást talál benne és ez jó. Nyilván nem száraz szakkönyvet írtam, nem is akartam.
ÓMR: Sok expedíciónak sokkal nagyobb volt a földrajzi jelentősége, mint az, amit az Intézet fel tudott használni az eredményeikből. Ez is egy kettősség.
HP: Valóban, de pazarlás lett volna csak egy céllal elküldeni olyan messzire embereket.
ÓMR: A könyvben a legmesszebbre jutott expedíció Japánba ment. Tudom, hogy az Intézetnek vannak titkai, de terveznek távolabbi expedíciókat is?

- Hát ez bizony robbantás – állapította meg a parancsnok. - Antiknál csak akkor láttam ilyet, ha mi csináltuk.

- Valószínűleg most is mi csináltuk – világosította fel az őrnagy. - Van helyszínelő kapacitásuk?

- Kétlem. - A parancsnok az Ignis felé sandított, ami a villa összedőlt bejárata előtt posztolt, riadt anti tekintetektől kísérve. Azt a nagydarab néger rabszolgát, ami félreérthető mozdulatokkal fogadta őket, épp a szanitéc próbálta a Sztüx innenső oldalán tartani, a PK csúnyán elbánt vele. Akárcsak azokkal az akárkikkel, akik megpróbálták feltartóztatni őket az úton. Na ott is csemegézne a helyszínelő, már ha lenne. - A követségen van egy részlegvezető, aki korábban rendőr volt, ha gondolja, vele megpróbálkozhatunk...

- Legyen itt minél előbb – bólintott az őrnagy. - Maga szerint várhatunk még támadást?

- Nem valószínű. Ha meg igen, pozícióban áll két géppuska meg a többi lövész is. De ez nem támadás. Ez merénylet. Pont mint az esztergomi.

- Rohadjanak meg – vette le a sapkáját az őrnagy, zsíros hajába túrt. - Pont itt?

- Hol máshol? - A parancsnok intett Andornak, hogy lábhoz. - Pont azt akartuk megtárgyalni ezekkel, hogyan kapjuk el a druidák tökét. Erre meg ők kapták el a mienkét. Még jó, hogy korán robbantottak és a miniszternek nem esett baja.

- Igen? - ért oda Andor.

- Szabó attasé úr azonnal jöjjön ide és menet közben alakuljon át helyszínelővé – közölte az Angyal-csapat parancsnoka. - Utána meg kérek egy listát arról, hogy kik nincsenek meg. Anti meg ómagyar egyaránt.

- Tőlünk csak az a városfürkész vagy mi hiányzik – nyomta vissza a sapkát a fejére az őrnagy.

- Angyal, a kereszteződésig szabad az út – recsegte a rádió, Andor szinte a koponyájába passzírozta a fülhallgatót, hogy ki tudja venni az irányító szavait a menetzaj és a széthúzott kipufogó ellenében. - A.... kisebb csoportosulás,de...

Az ölébe ejtette a hallgatót és elordította a többieknek is az üzenetet. A sofőr mintha bólintott volna, de a kaszniból kiemelkedő géppuskás semmit sem reagált. Andor megrángatta a tag még mindig enyhén hányásszagú nadrágját és neki is átadta a tudnivalókat. Remélte, hogy azért a lényeget felfogta a lövész, ha már egy PK van a kezében.

Az Ignis agresszív dudálásba kezdett, ahogy a Via Hungariae-n szembetalálta magát egy ökörfogattal, ami valami korábban megrendelt ellátmányt vihetett a követségre. A hang és a látványt egyaránt sokkolt embert és állatot, végül a sofőr elhúzta a kormányt és félig rávezette a kocsit az út menti ledöngölt földre, amit csak ritkásan tudott visszahódítani a fű. Rázott rendesen, főleg a sima római út után, de még mindig jobb volt, mintha a két bamba ökör feje figyelt volna be az utastérbe. Ezek az antik azt sem tudják, mi az, hogy a forgalom tempója, nem hogy felvenni...

A kereszteződésnél tényleg volt valami csoportosulás, a követségről még szép, hogy kiszúrták azokkal a nagy teleszkópjaikkal. Miközben rázkódva visszamásztak az útra és egy kövér gázzal újra elérték az utazósebességet, az anyósülésen szorongó parancsnok próbálta felmérni, hogy kik is foglalják el a kereszteződést. Ezek az antik néha annyira egyformák tudnak lenni, ráadásul a fegyverest a civiltől sokszor csak a köpenye alá dugott tőr választja el.

 A kereszteződésben álló lovasokból először a rikító vörösre festett köpönyegeiket vették észre, hiába borult minden bordó-narancsszín derengésbe körülöttük, a rómaiak ruhája pont olyan árnyalatúra sikerült, hogy élesen elütött a hajnali háttértől. Jó tucatnyian lehettek és a többségük könnyű vértet viselt. Rövid lándzsáikat keresztbe fektették maguk előtt a nyeregben, mint a várakozó ómagyar lovas járőrök a puskáikat pár száz kilométerrel odébb.

Az itteni ómagyar lovasok ugyanis idegesen és tüzelésre készen szorongatták a fegyvereiket, a második szekéren ketten is kapaszkodtak a golyószórót álcázó szövetlapba, hátha gyorsan le kell rántani.

- Ezek a kísérőink? - emelte a szeméhez a távcsövét az őrnagy.

- Úgy tűnik – hagyta rá Humbert. Sokat gondolkozott a dolgon, de nem talált egy olyan római csoportot se, aminek érdekében lett volna megtámadnia ezt az elfuserált kormányküldöttséget - és ehhez megfelelő erőforrásokkal is rendelkezett volna. Azért ez mégis más liga, mint valakit hátba szúrni valamelyik szűk utcában éjszaka.

- Előremegyek és üdvözlöm őket – javasolta kis hallgatás után a városfürkész. - Csak hogy a miniszter úr is megnyugodjon.

- Jó. - Az őrnagy azért odarendelt mellé két lovast is, az egyik AMD-vel, a másik rövid csövű sörétes puskával volt felszerelve. Humbert remélte, hogy legalább a golyószóró álcáját nem rángatják majd fölöslegesen a háta mögött. Az elsütőbillentyűről nem is beszélve.

Megérkezett az értesítés, hogy a Gőzeposz című kisregény immár a Magyar Elektronikus Könyvtár oldaláról is letölthető .pdf és .prc formátumban - némileg kevesebb kattintásba kerül, mint a blog nyújtotta módon.

A letöltések száma így már nem lesz naprakészen vezethető, de ezt a csapást férfiasan viseljük.  A blogon keresztül a mai napig 369 alkalommal töltötték le.

- Ilyet még nem láttam, mi?

Andor az átalakított Ignis belemezelt egykori hátsó ajtajának nyomódott és igyekezett úgy tartani a hordozható rádiót, hogy védje az ágyékát a mellette álló lövész ormótlan bakancsától. Az amúgy is szűk hátsó részbe a három emberen kívül még több kisebb zsákot is bezsúfoltak, fény csak a tetőnyíláson és a sűrű szemű ráccsal védett szélvédőn keresztül szűrődött be. Nem segített a helyzeten az sem, hogy a tartalékba helyezett és gondosan rejtegetett járműbe pár hete beledöglött valami apróbb állat, ami nem talált jobb helyet ehhez a nagy eseményhez. És még csak el sem indultak, csak a motort próbálgatta a borostás képű sofőr, aki mellesleg meg volt győződve arról, hogy olyat mutat itt mindjárt mindenkinek, hogy leesik az álluk.

Andor már csak azért sem akarta, hogy leessen az álla, mert akkor már tényleg semmi sem áll a kibontakozni készülő reggelije és az Ignis durva nemezkárpitozása közé.

- Fogadunk, hogy megcsinálom két perc alatt? - arcoskodott tovább a sofőr.

- Egy sörbe. Tatabányaiba, nem itteni lóhúgyba – hergelte a lövész, aki valahogy nem tudott egy helyben maradni, miközben a PK-ba kapaszkodva félig kilógott a kocsiból. Andor nadrágja már tele volt a bakancsa nyomaival. Azt a barmot kellene ide ültetni, aki képes volt egy ilyen nyüzüge átkerülés előtti vacakból támogató terepjárót tervezni.

Terepjárót...

- Már szólhatsz is be a kantinba, hogy enyém az adagod – nyomott egy kövér gázt a sofőr, bár direkt szóltak neki, hogy ne bőgesse feleslegesen a motort.

Az esetleg még kitartó olvasók számára jeleznénk, hogy már az utolsó simítások zajlanak a Római követség c. sorozat negyedik részén, amit holnaptól kezdünk közölni, a szokásos négy részletben, jövő hét végéig kifuttatva. A történettel most ismerkedők és a régi motorosok addig feleleveníthetik az eddigi eseményeket a sorozat új gyűjtőlapján, egész pontosan itt:

A római követség történetei időrendben.

(Vigyázat, akadnak benne korhatáros részek, bár nem sok.)

Á.u. 41.

Kiadja az Esztergom főváros gazdálkodásáról készített jelentését az ÁSZ – döntött a szervezet rendkívüli vezetői értekezlete. A Tavaszi Híradó korábban arról írt, hogy a szervezet titkolja a dokumentumot, a számvevőszék szerint azonban csak az eddigi gyakorlatot követték.

Rendkívüli vezetői ülésen döntött arról az Állami Számvevőszék, hogy kiadják az Esztergom főváros Á.u. 36 és 40 közötti gazdálkodásáról készült jelentéseket. Dorogi Csaba azután döntött az ülés összehívása mellett, hogy a Tavaszi Híradó pénteki számában arról írt, hogy a szervezet eltitkolja az előző, kormánypárti vezetést elmarasztaló jelentést. Az ÁSZ elismerte, félreértést okozhatott, hogy bár csak az eddigi gyakorlatot követték, amikor a jelentést nem hozták nyilvánosságra, úgy tűnhetett, mintha titkolnák a dokumentumot.

 Áu. 16.

Germán Csaba, a Nemzeti Párt képviselője (Garamvölgy) a rendőrséget riasztotta, amikor képviselőtársa, Fülöp Shanna (Pécs-GERAT) a druidák viseletére emlékeztető köpenyben jelent meg az Ómagyar Parlament hétfői ülésén. Mint ismeretes, a kormány egy éve a druidákkal való kapcsolattartás és számos, gondosan körülírt szertartás mellett a hagyományos druida viseletet is betiltotta, közösségellenes szabálysértésnek, súlyosabb esetben lázadásnak minősítve a ruhadarab hordását. Több szervezet és parlamenten kívüli párt is rámutatott arra, hogy az un. „druida viselet” elég nehezen megkülönböztethető több anti csoport szokásos viseletétől és így az intézkedés végrehajtása során az amúgy jogkövető állampolgárok is kriminalizálódhatnak. Ráadásul a tiltott szertartások között több olyan szokás és kezelési eljárás is van, amik ártalmatlanok vagy egyenesen gyógyító hatásúak. Egy felmérés szerint az alacsonyabb emancipációs szintű területeken még az állami szervek is mellőzik a tiltás betartatását. Egy nevét elhallgató tisztviselő szerint a „beszűkült fővárosi gondolkodás mintapéldájával” állunk szemben.

Áu. 18.

Viszonylag ritka dolog már az is, hogy valaki elnöki kegyelemben részesül Ómagyarországon, de első (és valószínűleg utolsó) esetben történt meg az, hogy egy kis értékű lopás elkövetője részesül az egyik legmagasabb szintű kegyben, amit csak a köztársaság nyújthat egy megtévedt állampolgárának.

Múlt héten több bejelentés érkezett a bicskei rendőrségre kisebb lopásokkal kapcsolatban. Hála a belső határoknak és a kitelepítés lehetőségének, amit a komolyabb vagyon elleni és az erőszakos, közösségellenes bűncselekmények elkövetőit sújtják, az Átkerült Területeken az utóbbi évtizedben kiemelkedően jó lett a közbiztonság. Ezt használta ki az akkor még egész tolvajbandának gondolt elkövető, mikor megkárosította az óvatlanná vált polgárokat, ékszereket, kisebb műtárgyakat és készpénzt zsákmányolva. A károsultak sokszor még a házukat sem zárták be, mikor rövidebb időre elugrottak otthonról.