Katonai akció indult emancipátor egységek részvételével az Átkerülés előtti Százhalombatta térségében, az akció célja egy korszerű fegyverzettel is rendelkező kelta csoport felszámolása. A Védelmi Minisztérium nem adhat részletes tájékoztatást a hadműveletről, de azt mondták: „a magyar katonák jól vannak.”

A helyiség parancsnoka egy szûk betonfolyosóra vezetett. Az egész pár lépés hosszú volt és egy igen tetszetõsen faragott lépcsõhöz vezetett. Már itt kezdtem gyanakodni, de a tanya és az atombunker szavak összefüggése csak a házikó konyhájában tudatosult bennem. Mondjuk most sütött a nap és kellemes idõ volt, de akkor decemberben sokkal otthonosabbnak találtam. A kezem ökölbe szorult és tehetetlen dühömben fújtam egyet. A kísérõm valószínûleg félreértette, mert mielõtt betessékelt volna, megmutatta a pisztolyát.
- Semmi esélyed. - Majd rám, illetve ránk csukta az ajtót. A konyhában egy magas, sötét hajú, szemüveges fickó állt egyenruhában nekem háttal és az ablakon túli világot bámulta. Mintha sóhajtott volna egyet, aztán megfordult. Körszakállas arca egészen barátságos volt, szinte megnyerõ. Kezet nyújtott.
- Radnai Gábor, elnöki megbízott.

 Április 28. asszem.

Az igazság fáj. Ócska közhely, de mint általában mindegyik: ez is igaz. Nekem tulajdonképp mindenem sajog tőle, szerencsétlen honfitársaimnak köszönhetően. Tussal nem sokat kaptam, hiszen elég kevés fatusájú kala van errefelé, a fém meg azért szerintük is kemény lett volna. Legalább törődnek az emberrel. Szóval maradt az ököl, a surranó és egyenlő részekre tört dióverő. Hogy mindenkinek jusson, csak a szenvedőnek ne. Kísértetiesen ismerős rendszer... őszintén remélem, hogy hamar küldenek valami fejest, mert már nem bírom soká. Kétségbe fogok esni és vissza fogok ütni. És mivel nem vagyok egy izomkolosszus, gégére, szemre, lágy részekre fogok menni. Az pedig senkinek sem lesz jó. Hiába magyaráztam én nekik, hogy ha az első két alkalom után - nem kis erőfeszítést igényelt visszamászni a székre - sem mondtam többet, akkor ezután se fogok. A tököm ki van az értetlen idiótákkal. 

Bizony, zajlott az élet a virtuális világban is a legutóbbi összefoglaló óta, ideje beszámolni, mi minden történt eÓmagyarországgal és eMagyarországgal az elmúlt bő egy hétben.

Társaságunk újabb tagjai, jelesül Ghery és Vinitor érték el múlt héten a 6-os szintet, ami azt jelenti, hogy eÓmagyarország kincstára utánuk is gazdagodott 5-5 arannyal, amit az Ómagyar Krónikák, az Átkerülés lapjai nyomtatására lehet fordítani. Szerzőink étvágya azóta sem csillapodott, hiszen már 11-es, ill. 10-es szinten járnak. Gratulálunk FeketeFarkas olvasónknak is, aki tegnap érte el a 6-os küszöböt, így neki is köszönjük, hogy általunk regisztrált, és így utána is kaptunk 5 arany támogatást a kincstártól. Szakyster is szépen fejlődik, jelenleg 5-ös szintű, bz249 kicsit megrekedt a 3-ason, Szomodi Nándi pedig továbbra is erősön megromlott egészségével bajlódik. Innen is jobbulást kívánunk neki!

 Szombaton rendkívüli eseményre gyülekeztek az emberek Csentőfán. Az Átkerülés óta ez a kis Dorog melletti falu többször is bekerült a hírekbe, de ezúttal igazi ünnep készült a sokat szenvedett falak között. A Védelmi Minisztérium főmunkatársa, Radnai Gábor és menyasszonya, a jeles nap óta Radnai Csilla esküdött örök hűséget egymásnak.

Az ifjú pár sorsára az Átkerülés alaposan rányomta a bélyeget. Egyikük sem környékbeli, kirándulni érkeztek a Pilisbe azon a bizonyos éjszakán, sőt, még az esztergomi rokonaiknak is nyoma veszett. Sok más polgárhoz hasonlóan szinte mindent elvesztettek, ráadásul Csilla súlyosan megsérült a Sacco során, hosszú hetekig az ifjú pár semmit sem tudott egymásról.

Cigarettát, alkoholt, ékszereket és egyéb, a vádlott háztartásában látott dolgokat kért az ügyész azért, hogy enyhébb ítélet kiszabását kérje rá. A vádlottal szexuális kapcsolatba is került korábban, majd az ítélet enyhítésének díján nem tudtak megegyezni, így a vádlott titokban bejelentést tett. Az ügyészt a "Farkasok" belügyi részlege megfigyelés alá vonta, majd a javak átadásánál tettenérte és letartóztatta. Az ügy fontosságát az is erősítette, hogy az elmúlt hónapban végleg leállították a statáriális bíróságokat és az ítélkezés az átkerülés előtti joggyakorlat átalakított és az alkotmányozó nemzetgyűlés által is elfogadott módon indult újra.

- Természetesen sem közvetlen, sem közvetett befolyásom nem lehet konkrét büntetőügyekre, de ennek ellenére örömmel üdvözöltem azt, hogy a gyorsított eljárás a legsúlyosabb ítélettel zárult - nyilatkozta Albert István dandártábornok, az alkotmányozó nemzetgyűlés elnöke. - Ezekben a nehéz időkben semmi sem veszélyesebb, mint az, ha a korrupció megrendíti az emberek jogállamba vetett hitét.

- Hallom, tegnap seggberúgta Zimai méltóságos urat... - jegyezte meg szárazon Humbert.

Egy szűk sikátorban lapultak, viharvert falú, bontásra érett bérházak takarták el előlük a napot. A városfürkész óvatosan kilesett az ismeretlen célból idehordott kőkupac mögül, ami mögé behúzódtak. Andor a nyirkos falnak vetette a hátát és igyekezett nem tudomást venni a sarokban bűzölgő ürülékkupacról. Lehetséges, hogy egy ember pakolta ide ezt a halmot? De akkor mekkora lehetett? Vagy pont rácsinált volna valaki egy korábbi...

Fülében kitartóan pityegett a mérőkészülék jelzése.

- Szóval akkor emlékezett rá reggel – mormolta.

- Egy frászt – ült vissza a lapos kövére Humbert. - Az a barom arra sem emlékezett volna, ha más csinál a méltóságos hátsójával. Bár bánni se bánta volna, az is biztos.

Reggel tettek pár kört az Aventinuson, de a mérőkészülék nem mutatott semmit. Végül leültek egy pékség elé és frissen sült húsos lepényt ettek korai ebédként. Szakadt ruhájú, koszos utcagyerekek kezdtek gyülekezni a szemközti saroknál és egyre leplezetlenebbül bámulták őket, izgatottan pusmogva egymás közt. Andor kezdte egyre kevésbé ízletesnek találni a lepényt.

- Ezeknek meg mi bajuk? - kérdezte óvatosan.

- Kiszúrták, hogy ómagyarok vagyunk – vont vállat Humbert.

- És mit akarnak?

- Kérdezze meg tőlük, ha annyira érdekli.

- Azt hittem, kicsit több időm lesz akklimatizálódni – jegyezte meg Andor, miközben átöltöztek. Egyszerű szabású tunikát húztak, szandált, a bő ruha alá hónaljtokot, rövid pengéjű tőrt rejtettek.

- Ezt nem visszük – mutatott Humbert Andor pisztolyára. - Elég lesz egy gázpisztoly.

- Akkor szereltek fel vele, amikor behajóztak Róma felé – ellenkezett Andor.

- Nem érdekel – zárta rövidre Humbert. - Zöldfülűként nem visz magával éles fegyvert az antik közé, nem a vadonban vagyunk. Ha gond van, a gázpisztoly is épp olyan jó és nem marad utánunk annyi hulla.