(levéltári forrásgyűjtemény feldolgozásra várva)

(kézírásos feljegyzés, ...... )

Öreg, ha tudsz, gyere át ezzel a sráccal, akivel ezt küldöm, mert helyzet van. A tízesről behozott a járőr egy rakat keltát, csoda, hogy eljutottak hozzám és nem nyomták őket egyből a szögesdrót mögött kuksoló haverjaikhoz. Állítólag egyenesen a külső vonal egyik őrhelye felé mentek és amikor közéjük durrantottak, akkor letérdeltek és látványosan lerakták a fegyvereiket. Totya szerint békekövetség, de nem látok náluk fehér zászlót. Ha te nem is tudsz jönni, azt a görög tagot mindenképpen szalajtsd át a csuhás tolmácsával együtt, mert meg akarom tudni, hogy most ez komoly vagy csak valami agyament talált ki egy hülye viccet, mert annak csúnya dolog lesz a vége! (Ne intézz telefonon semmit ezzel kapcsolatban, a fene se tudja, ki mit hallgat és hol.)

November 25. 

– Mi olyan vicces? – kérdezte a bajuszos nagyokos.
– Te, bazmeg – villantottam rá legelbűvölőbb ragadozó- mosolyomat, majd leütöttem a Kalasnyikov tusával.
Faszomnak se volt kedve hallgatni ezt a zsékategóriás akciófilmből vett túsztárgyalós „Nincs esélyetek. Ha még most feladjátok...”-dumát; most, amikor olyan jól alakult minden. 

Rég éreztem ennyire üdén magam, ez az igazság. A tanácsháza nagytermének tárgyalóasztalánál ültem, és egy üres töltényhüvelyt gurigáztam szórakozottan a tölgyfalapon. Velem szemben Csentőfa község tekintélyes Védelmi Bizottsága foglalt helyet – egy fő kivételével, aki most épp eszméletlenül feküdt. Az említett lőszer egészségre károsabbik fele egy izgága zsellér vállában volt, odakint a téren (illetve, ha mázlija van, akkor átment rajta). Helyi Bruce Willisünk úgy gondolta, hogy ránk töri az ajtót, holott világosan elmondtam az elején, hogy kintről addig nem jön be, illetve bentről addig nem megy ki senki, amíg a követeléseink nem teljesülnek. A hvcs lelövésével nyilván sikerült egy kis nyomatékot szereznem a szavaimnak, úgyhogy most várunk, amíg megpakolják a kocsikat. 

2008.12.12. 

Kapják: Az MVB ………. Bizottságának tagjai, a Magyar Honvédség 25. Klapka György Lövészdandárjának törzse, a Komárom-Esztergom megyei rendőrkapitány, városi rendőrkapitányok 

Tartalom: A 2008. december 11-i lőszerkísérletek összefoglalása, az anyagvizsgálati eredmények összegzése 
 

Mikor hazaértem a temetésről, egy cetli várt az önkormányzattól, miszerint mielőbb menjek le, mert egyeztetni kell az üresen maradt házam kiutalásáról.

Elég sok temetés van mostanában, az atya már nem is hajlandó külön temetni, hanem minimum hármat összevár - általában nem is kell sokáig várnia. Az tanácsházán elesetteket is együtt temettük (kivéve a támadókat, őket elvitték Dorogra fekete zsákban, mielőtt még darabokra szedték volna a maradványaikat), már egy emlékoszlopot is tervbe vettünk, csak még fafaragót keresünk hozzá. Állítólag már több is jelentkezett, de a VB még nem jutott döntésre. Sok öreg is meghal mostanában, lassan kifogytak a gyógyszerek, amiken már évek óta éltek, sokan spóroltak a fűtéssel és nem bírták, volt, akit az idegeskedés vitt el.

11.06

Az utazás teljesen kikészített, de válságmenedzserünk tette fel végül az i-re a pontot, amikor közölte, hogy „a megváltozott közbiztonsági körülmények miatt” be kell költöznöm a központba. Már megszoktam, hogy szabadon allokálható céges erőforrás vagyok, éltem és dolgoztam idegen országokban, ahol nem beszéltem az anyanyelvet, de most valahogy mégis teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magam. Megspórolt újrakezdési alapom – húszezer euró – pár kilobájtnyi adat volt csak egy banki mainframe adatbázisában, ami persze nem került át. Pesti lakásom is virtualizálódott. Összes tulajdonom elfért egy sporttáskában és egy bőröndben. A nincstelenség borzasztóan kiábrándító.

Kábé november 30. -8 fok, dél tájban. Enyhül az idő?

Elég furcsa napról napra vezetni egy naplót. Még akkor is, ha a leírtak régebbi élmények. Rájöttem, hogy ez az egész írás egész tűrhetően pótolja a szellemi társaságot. Úgy működik, mint valami feneketlen fiók: lepakolok mindent, ami fölöslegesen betölti az agyam, de bármikor elővehetem, ha épp fontos lesz valamiért. Mostanában a napok elég egyhangúak, rengeteg időm jut gondolkodni - és persze írni.

Mobil kályha, ablakon kivezethető kéménnyel, kifejezetten lakótelepi lakásokra tervezve! A fémhordóban kialakított tűztér kényelmes és biztonságos fűtési módot kínál. Többféle méret! Kérésre beállítást is vállalok! Érdeklődni személyesen vagy telefonon a... (Szállítást a vevő oldja meg, vagy külön díj ellenében.) Ugyanitt régi fémhordót veszek krumpliért vagy egyéb élelmiszerért, megállapodás szerint.

Régi autóját alakíttassa át lóvontatásúvá! A motor szakszerű kiszerelés után később visszaszerelhető, huzamos tárolásra konzerváljuk. Tetőablak hiányában karosszérialakatos alakítja ki a bakot, szakszerű, korróziónak ellenálló módon. Hívjon bizalommal! Tel.....

November 23., vasárnap 

Holnap véget vetünk ennek a nyomorúságos szenvedésnek. Köszönöm, de nem fogok kegyelemkonzerven megdögleni. Ma este tartjuk a végső egyeztetést Téglásnál a holnapi akcióról. 

Az elmúlt több mint egy hétben Tibi alias Tyson mindent elmesélt, ami azalatt történt, amíg a kórházban, illetve öntudatlanul a panzióban feküdtem. Nem hiszem, hogy kértek tőlem valaha is nehezebbet annál, mint, hogy el kellett hinnem, amit mondott. A tóparti eset után még kétszer „ébredtem” a saját házamban

2008. november (?) 

Jana kiszállt mellőlem az ágyból, de a melegét még éreztem. A tévé távkapcsolója után nyúltam; a mozdulatból előbb jóleső nyújtózkodás lett, majd elhatározás, hogy megérdemlek még pár bónusz percet. A nappaliban a rádióból John Lee Hookertől a Chill Out szólt. 

Félálmomból a felettem álló Tibi alias Tyson ébresztett. Csak addig örültem neki, amíg körül nem néztem a hálószobában, és láttam, hogy a másik oldalamon Judy ül az ágy szélén. Ó, Tibikém, hogy basszalak meg, hát ezt meg hogy gondoltad, hogy idehozod a házamba? Rövid mérlegelés után úgy döntöttem, ezt simán megkérdezhetem tőle a lány jelenlétében is, elvégre egy profival ne udvariaskodjon az ember.