2009. február 2. Előre tudtam, hogy ez lesz! Tessék! Eltelt két hét, és azóta egyetlen egy bejegyzés sem készült a naplómba! Ezúttal ünnepélyesen megfogadom, gyakrabban fogok írni neked, kedves naplóm. (Miért is nem hiszem én ezt el még magamnak sem…) Még mindig nagyon…

A harangok zúgása minden más hangot elnyomott, öblösen zengett az egész város felett, és visszhangzott végig az utcákon. A székesegyházban telt ház volt, a tömegben alig lehetett megmozdulni. Alig vártam már, hogy felhangozzon a Te Deum és már furakodtam is kifelé a friss…

 A munkahelyemre beérve a portás a szokásos üdvözléssel fogad. Ő nem fáradt, pedig egy éjszaka már mögötte van. Irigylem ezért a tulajdonságáért! A fotocellás ajtó jó előre kinyílik előttem, a liftre nem kell várni, mert korán van még. Mindig is igyekeztem egy picit a…

Finoman biccentettem egyet a lábfejemmel, mire a mutató felugrott négyezerig, a gerincemen pedig azonnal fel-le kezdett futkosni a hideg. Annyi endorfin tolult az agyamba, hogy abban a pillanatban kedvem lett volna egy nagy darabot kiharapni a bőrkormányból, és boldogan elrágcsálni, de…

Január 20. A sejtéseim közül néhány beigazolódni látszik. Van halvány elképzelésem arról, mi történik körülöttem, de semmi sem biztos. A magány még nem őrjít meg, legfeljebb egy idő után „többen leszel”. De az ismeretlen, a bizonytalanság… A gondolkodó…

2009-es időszámítás szerint január 23-án, kevéssel este nyolc előtt nyílt ki a cellám ajtaja, hogy bedugja rajta lavórnyi fejét az általam csak Lusta Dicknek keresztelt Sztipán honvéd, és közölje, hogy szedelőzködjek, átvisznek. Át, de hová, tettem fel magamnak a fájóan…

A rádiósunk jelentései szerint otthon – kinek az otthona? – is állt a bál. Elszórt rádióforgalmazást fogott, amelyen hol a lázadók, hol Albert katonái váltottak egymással alig kódolt üzeneteket, de lényegi információt nem szereztünk a harcokról. Mi továbbra sem…

Miután elindultunk az autóval, biztos, ami biztos alapon tettek rám egy gyorsszorítót. A városban legalább négy ellenőrző-áteresztő ponton haladtunk át, mindenhol elég volt a sofőr által bemutatott cetli, hogy gond és bárminemű kérdeződés nélkül áteresztettek minket. A…

A fagyott rögök tompán dobbantak, ahogy a kétméteres zuhanás után ráestek a durva, gyalulatlan lécekből összetákolt koporsóra. Némán álltuk körbe a telepünk sarkában ásott sírgödröt, amely sötét sebként ásított a frissen hullott hóban. Négy emberem lapátolta monoton…

Kedves Naplóm! Sokadjára fogok bele a naplóírásba, de ez idáig sosem jeleskedtem eme területen. Mindig hatalmas hévvel kezdtem bele a dologba, de aztán eleinte kimaradt egy-egy nap, aztán egy-egy hét, végül azon kaptam magamat, hogy már hónapok óta semmit sem írtam bele, s így…