Hajnalban szokás szerint felriadtam, akkor se tűnt úgy, hogy van áram, de rossz álomnak minősítettem és aludtam tovább.

Reggel végül betelt a pohár - se áram, se víz, se fűtés, így miközben hátul vágtam a fát, némelyik szaki fejét képzeltem oda. Eszter azzal próbálta indokolni, hogy hétvége van - bár mintha akkor is helyre kellene pofozni az áramkimaradásokat meg ilyesmiket.

Kint az utcán nem láttam semmi mozgást, mondjuk kis utcánk gyakorlatilag kiürült a szomszéd család leléptével, a szemben lakó öregek se mozogtak - valahogy felmerült bennem, hogy meg kellene kérdezni, nem kell-e segíteni fát vágni. Már ha van egyáltakán megfelelő kályhájuk. Aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot és bementem a garázsba, hogy bekapcsoljam az autóban a rádiót. (Ez az egyetlen rádiónk, ami megy hálózat nélkül.) Egy adást sem sikerült befogni, még a szlovákokat sem, pedig azok még a legárnyékoltabb helyeken is bejönnek, még ott is, ahol már a Kossuth, akarom mondani MR1 is feladja. Ez már kicsit sok volt, bementem Eszterhez, aki épp Zsombort pelenkázta és közöltem vele, hogy nem megyünk ma templomba. (Tízre szoktunk menni Dorog-Kertvárosba a ref. templomba.) Mivel Zsombor elég nyűgösre állította magát, annyira nem bánta, bár nem értette, hogy mi köze a templomnak ahhoz, hogy nincs víz. Próbáltam neki kifejteni, hogy ha már rádió sincs, akkor valami gebasz van, gebasz esetén meg nem mászkálunk el csak úgy otthonról - majd a "gebasz" jelentését is ki kellett fejtenem. Végül úgy döntöttünk, hogy apósomékhoz megyünk fel, még mielőtt esetleg ők lelépnének Dorog felé.

Miközben kiálltam a garázsból, Luca néni megint elkapott egy körre az áramszünettel kapcsolatban. Mondtam neki, hogy a mi fagyasztónk is már meghalt, szerencsére valamennyire még tartja magát, mert a kamrában kinyitottuk éjjelre az ablakot, bár a vizet fel kell itatni néha alóla. Még jó, hogy nincs teletömve hússal meg egy ukrán front átvonulásának kihúzására elegendő egyéb élelemmel, mint a szomszéd öregek fagyasztói általában. (Egyszer beszélgettem vagy Luca nénivel, vagy a Sestich nénivel arról, hogy nem logikus ilyen esetekre a fagyasztóba bespájzolni, mert ha ukrán front van, akkor áram nincs, de nem tudtam meggyőzni őket. Ők láttak már olyat, én meg nem, úgyhogy magyarázhattam.) Végül csodák-csodájára Luca néni magától otthagyott, mert a lányáékat várta, mindig jönnek hozzá vasárnap ebédre Esztergomból.

A főtéren átgurulva egy rendőrautót és bő tucatnyi embert láttunk a városháza előtt, az ember ilyenkor ösztönösen lassít, pedig amúgy is csak harminccal mentem.

Apósomékat otthon találtuk, épp fát vágott ő is, kiderült, ők is kihagyják ma az istentiszteletet, mert állítólag bemondták a hangoson, hogy rendkívüli helyzet van, és aki csak tud, maradjon otthon. (Van a tanács, akarom mondani városházán két öreg hangosbemondó, azt hittem, már nem is működnek. Persze nem felénk állnak, meg egy domb is van közben, ez van.) De hogy milyen rendkívüli helyzet, azt már nem tudta. Örültek, hogy jöttünk, ha nem jöttünk volna, akkor eljött volna értünk, általában együtt szoktunk ebédelni vasárnaponként. Kérdeztem, hogy állnak vízzel, nekünk van elég sok, mert a héten voltam Egomban a forrásnál és feltöltöttem a készleteket (Eszter nem szereti a csentőfai csapvizet, Egomban meg van egy jó forrás, kéthetente megtöltök két doboznyi flakont neki. Meg esővizet is szoktunk gyűjteni locsolni, tele a pince olyan hat köbméterrel, mosakodni az is jó.) Nekik is van. Az egyik szomszéd fuvaros, tegnap ment volna Pestre, de még dorog előtt visszafordították a rendőrök. Eszter közben azt magyarázta anyósomnak, hogy mi az a gebasz, majd megbeszélték, hogy az van-e. A fiúkkal előkerestettük a tavaly karácsonyra kapott walkie-talkiet és megpróbáltunk életet lehellni beléjük, annak idején rosszul, de sikerült beszélni rajta keresztül tőlünk is.

Szerencsére nekik is van egy jó kandallójuk, így a vasárnapi ebéddel semmi gond nem volt, előtte, hogy azért az Úr napja se legyen félretéve, apósom felolvasta a napi igét. Már a második fogásnál jártunk, amikor anyósom felfigyelt arra, hogy milyen furcsán harangoznak a katolikusok.

- Dél van - vontam vállat, majd Sestich nénis képzettségemmel még hozzátettem, hogy halottért is szoktak. (Ilyenkor mindig bősz találgatás megy az utcában, hogy ki lehet az, szerintem fejből tudják az összes évfordulót.) Apósom viszont letette az evőeszközöket (soha nem teszi le, ameddig nem végez) és felvilágosított mindenkit, hogy itt bizony másról van szó.

- Félreverik a harangokat.

Kiderült, hogy kisgyerek volt, amikor az a nagy bányaszerencsétlenség történt, és akkor hallott ilyet utoljára. Mivel a bányát azóta rég bezárták és elárasztották, okos módra az összes bányagépet bennhagyva, ez a lehetőség kizárva.

- És ilyenkor mit kell csinálni? - kérdezte Eszter.

- Nem tudom - ragadta meg újra a kést apósom. - Emlékszem, a faterék rohantak a templomhoz, amikor meghallották.

- A középkorban is volt ilyen, nem? - csillogott lelkesen nagyobbik sógorom (13) szeme. - Amikor jöttek a törökök és kellett velük harcolni.

Aztán hamar rájött, hogy neki most nem osztottak lapot.

- Lehet, hogy el kellene nézni - indítványoztam, bár apósomnak annyira nem tetszett az ötlet, kiderült, hogy nem akarja itt hagyni a családot. Befelé jövet láttam, hogy a kisebbik fejszét bekészítette a bejárati ajtó mellé, pedig hozzám hasonlóan ő sem látott még ukrán frontot. Végül megoldottam a kérdést, ha Eszter meg Zsombor úgyis itt van, lenézek én, így nem kell aggódni. Eszter persze aggódott értem, lehet, hogy nem kellett volna annyira ecsetelnem a gebasz mibenlétét. Vittem walkie-talkiet, hogy megnyugodjon.

A templomig nem jutottam el, a főtéren gyülekező tömegben (falusi viszonylatos tömeg, értelemszerűen) elakadtam. A rendőrautó már nem volt ott, de a bürgemeister igen, meg pár fickó POLGÁRŐRSÉG feliratú láthatósági mellényben - ez azért érdekes, mert Csentőfán nincs polgárőrség, minek, amikor a bűnözési ráta az egyik legjobb az országban, és különben is minden házban van hokedli. Leparkoltam a posta elé a fűre, majd csatlakoztam én is. A vízvezetékszerelő mellé sodródtam, aki annak idején kicsit modernizálta a fürdőnket, kérdeztem, hogy mi van. Ő se tudott sokat, csak annyit, hogy országos áramszünet lehet, mert az erkélyéről általában látni Pest fényét, de olyan töksötétet még sose látott, mint múlt éjjel. pedig még az idő is tiszta volt. Mondtam neki, hogy épp azért lehetett, mert a felhők nem tükrözték vissza a fényt. Persze a rádióadások elmaradását ez sem magyarázta.

A polgármester rövid beszédet ismételgetett, amikor az újonnan érkezők száma átlépett egy csak általa ismert kritikus tömeget. A lényege az volt, hogy nem kell pánikolni, valami miatt megszakadt a kapcsolat Budapesttel és a külvilággal, de a védelmi bizottság a helyén van, a közművek helyreállításán dolgoznak, addig takarékoskodjunk, fogjunk össze a szomszédokkal, segítsük ki egymást, ha pedig valaki nagyon megszorulna valamiben, a városháza rendelkezik valamennyi tartalékkal. A boltok holnap nem fognak kinyitni. Esztergomból küldtek le körlevelet, ezt a falu föbb pontjain kifüggesztik, hívjuk fel rá mindenki figyelmét. Legyünk nyugodtak, össztartóak, csak semmi pánik, svábok vagyunk. (Elképzeltem ezt szlogenként a falutábla alatt...) Majd az egyik nagydarab polgárőr jelezte, hogy várják önkéntesek jelentkezését, akik segítenek fenntartani a rendet és a falu biztonságát is szavatolják. A vízvezetékszerelő nem igazán értette, hogy mi az, hogy megszakadt a kapcsolat a külvilággal, közben Esztergom meg körlevelet küldözget. Engem a körlevél idegesített fel igazából, nem a szövege, mert az kissé terjengősebben ugyanaz volt, amit a polgármester mondott, hanem az a tény, hogy valami igen ramaty, húsz éve beszáradt írógéppel pötyögték le. Ennél már csak a füstjelek lehetnek lejebb. Kérdezték, hogy megy-e valaki a Csolnoki út felé, kitenni a körlevelet a trafóházra, jeleztem, hogy elviszem. Így legalább apósoméknak is meg tudom mutatni. Odamentem a polgárőrökhöz, és megkérdeztem, hogy mégis mi a fene van, atomtámadás volt? Elsápadtak és gyorsan (és némileg indulatosan) megkértek, hogy ne terjesszek ilyen hülyeséget. Közöltem velük, hogy nem hülyeség, mert amit most itt összehordtak, arra csak egy logikus magyarázat van, az pedig ez. Vagy esetleg a cunami, de az még nagyobb hülyeség lenne. Az egyik már majdnem anyázni kezdett velem (jó alanyt fogott ki hozzá), de a nagydarab (a főnöke?) leállította, és elmondta, hogy Egomban van sugrámérőjük, de az nem jelez semmit, sőt, még kevesebbet is, mint szokott. Viszont Párkány, meg a Mária-Valéria híd fele egyszerűen eltűnt, helyette sűrű erdő van csak.

- Azt még az atomtámadás a hülyeség - néztem rá hitetlenkedve.

Nem jutottunk ezen tovább, úgyhogy inkább megkérdeztem, milyen feladatokra kell jelentkezni. Kettőre, mint kiderült, folyamatos járőrre, épp most osztják körzetekre a falut, illetve a temetődombon állandó jelzőőrségre, ami felülről figyeli az egész falut. Ha nem lesz elég ember, akkor kijelöléssel fog menni. Mondtam nekik, hogy jelentkeznék, de feleségem meg tíz hónapos kisfiam van otthon, akiket nem szívesen hagyok egyedül - azért felírták a címemet és a telefonszámomat (optimisták ezek a fiúk), majd még pár ismerőssel eszmecseréltünk, azután visszamentem apósomékhoz.

Nem lettek boldogabbak a dologtól. Felajánlották, hogy aludjunk náluk, de nem akartuk magára hagyni a házat, fene tudja, valaki megfeledkezik arról, hogy sváb és pánikol, vagy idekeveredik valami külsős és kirámolja. Eszter nem igazán tudta, mi lenne a jobb, de mikor azt mondtam, hogy ő maradjon, én meg lemegyek éjszakára, inkább ő is jönni akart - Zsombor se mindig alszik jól idegen helyen. Meg ott a walkie-talkie. Hazafelé menet kiraktam a körlevelet (az öregek vajon hogy olvassák majd el a halvány, gyenge minőségű gépelést?), majd bezárkóztunk. Ahogy leszállt az este, elég fenyegetőnek tűnt a sötétbe burkolódzó falu. A konyhaablakból figyeltem a szokatlanul fényesen sziporkázó csillagokat, de egyszer se láttam repülők fényeit, pedig pont egy légifolyosó alatt vagyunk. Gebasz. Durva.

Már aludtunk (én elég felületesen), amikor apósom ránkrecsegett az addig nyugodtan sistergő walkie-talkie-n, hogy Leányvár felől egy nagy tüzet lát égni az egyik hegyen, szerintem mi ez. Eszembe jutott az, amit a polgárőr mondott a falu fölötti dombon levő állandó jelzőőrségről, mondtam, hogy biztos a járőröknek akarnak valamit jelezni, de azért tartsák nyitva a szemüket, és ha valami van, szóljanak.

Leányváron még durvább gebasz lehet, de ezt már nem mondtam neki. Amúgy is rosszul alszik.