Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

Veszélyes az út hazafelé

2008.11.23. 22:07 | szs. | 12 komment

Címkék: család szs

Vagy hivatalosan is beismerték, hogy földbe állt a projektünk, vagy annyi anyag gyűlt össze, hogy idő kellett a feldolgozásukhoz, a lényeg az, hogy szombaton közölték velünk, hogy ha akarunk, hazamehetünk pár napra. Nem végleg, persze, mert a kommunikációs lavina már nyilván alig bírt magával és a sötét, néma termekben már csak úgy feszült a kitörni vágyó energia, pár napig szusszanhatunk, én vághatom a fát, egomi kartársaim hordhatják az ívóvíz minőségűvé vált Duna vizét a város bentebbi részeire, vagy ami épp jön. De ha akarunk, maradhatunk is, az Adalbertbe is kellenek jómunkásemberek fát hasogatni a termekbe beállított kályhákhoz. (Amik elég kevésnek bizonyultak a kinti hideggel szemben, pedig az új ablakok elég jól szigeteltek.)

 

Én természetesen nem akartam maradni. Egyrészt teljesen értelmetlennek éreztem az ittlétemet, másrészt a család is egyre jobban hiányzott. Akkor is hiányzott volna, ha minden a szokott kerékvágásban halad, de így meg főleg - ráadásul apósomék kint laktak a falu szélén és ezzel a ténnyel nem nagyon tudtam megbékélni. Hazamegyek, kész.

Rajtam kívül egy vidéki tanár birkózott a megrettent keltákkal, őt Nyergesről hívták be, szintén haza akart menni, de neki még biciklije sem volt. Futottunk pár kört Horgaynál, aki végül feljuttatta a nyergesi kollégát egy közvetlenül oda tartó teherautó-szerelvényre (kisebbfajta vonatnak is beillett volna), engem meg egy dorogi egészségügyi ellátóra.

De hogy a kedvünk ne legyen annyira jó, reggelre leesett az első hó és a szél is elég durvára fordult, nem tudtam úgy betekerni az arcomat, hogy ne vágjon alá. Mivel újra csak a platón kaptam helyet, behúzódtak az elosztódepó fűtött, füstszagú konténerébe és az hátizsákomból felvettem minden ruhát, ami csak rám jött, remélve, hogy a benti melegből is elegendő szorul alájuk. Már azt se bántam, hogy Horgay megtiltotta a biciklis hazatérést a "kiszámíthatatlan közbiztonságra" hivatkozva. Félúton lefagytam volna a bicikliről.

 

Végül megindult a teherautó, újra egy gépkarabélyos őr társaságában gubbasztottam hátul, de egyikünk se volt beszédes kedvében, némán figyeltük, ahogy a kihalt város utcán kavarog a porhó és a szél visszanyomja a mindenfelől áradó füstöt. Láttam pár érdekes, ablakon kivezetett kéménymegoldás, üveg a legkisebb táblánál kiütve (igényesebbeknél üvegvágóval körbevágva), alufóliával és egyéb tűzbiztosnak gondolt cuccokkal kitömve, hogy valamennyire azért szigetelve is legyen. Hogy odabent milyen kályhát kapcsoltak hozzá, el nem tudtam képzelni, tuti, hogy a boltok készletei az igények töredékét sem tudták kielégíteni.

 

A reptérnél egy ellenőrzőpontba futottunk, ez mintha idefelé még nem lett volna. Papírokat néztek, főleg az enyémet, mert az egészségügyi szállítókat láthatóan jól ismerték. Az egyik kölyökképű katona áttúrta a hátizsákomat is, fogalmam sincs, mit keresett. Majd innen még egy nekirugaszkodás, majd hamarosan leparkoltunk a Kertvárosi szükségkórház előtt - Horgay útmutatása szerint innen már tekerhetek egészen Dorogra, a Hősök terén kialakított depóig, ahonnan Csentőfát is ellátják. Lakott területen tekerni ezek szerint nem veszélyes.

 

Tegnap beszéltem még Eszterrel, tőle tudtam, hogy anyósomat megint visszarendelték. Ha már úgyis itt voltam, megpróbáltam bemenni, hogy váltsak vele pár szót, de az őrség nem engedett be, hivatkozhattam akármire. Úgyhogy kelletlenül biciklire szálltam és nekivágtam a főútnak, túlságosan nem kellett figyelnem arra, hogy ne csapjon el valami magáról megfeledkezett autós - a Richert melletti erőműnél viszont szabályos forgalmi dugóba keveredtem, vagy tíz lovas kocsi fával csurig megrakva szerencsétlenkedett a bejáratánál. Először nem tudtam, mi a probléma tárgya, de a közelebb sétálva láttam, hogy az egyik keltáktól felszabadított szekér (már Egomban is megcsodáltam egy ilyet) nem bírta a kiképzést és szétesett az út közepén, egy másik kocsi lovai meg felbukhattak a szétguruló rönkökön. Az egyiknek eltört a lába és ment a nagy tanácstalankodás, hogy most mi lesz. Filmemlékeim szerint ilyenkor vagy egy bicskás ember jön "Sanyi, Sanyikám..." obégatással, vagy egy kemény, de szomorú tekintetű cowboy a hatlövetűjével. Egyiket se láttam a környéken, csak a kocsisokat, pár polgárőrt és egy, az erőmű egyenkabátját viselő alakot, aki idegesen gesztikulált. Valahogy átszivárogtam rajtuk és meg sem álltam a Hősök teréig.

Ahol megtudtam, hogy a következő három napban nem terveznek semmit sem indítani Csentőfa felé, mert a falu készletei rendben vannak, esetleg próbálkozzak a katonáknál. A papírjaimat lobogtatva egészen az őrségig jutottam, azok kihívtak egy hadnagyot, aki rendesen be is szólt nekem, hogy mit képzelek magamról, a falu itt van a domb túloldalán, ott a biciklim, hagyjam őket békén, amíg szépen vannak. Próbáltam Horgay századosra hivatkozni, soha nem is hallottak róla, különben sincsenek kelták a környéken, amióta kitaposták a belüket, meghúzzák magukat. Ezekkel a papírokkal meg átjutok a város végi ellenőrzőponton, elvégre hazamegyek. Úgyhogy húzzak. Húztam.

 

Mikor már nem láthattak, megálltam és megigazgattam a kabátomat, a tekeréstől folyton felcsúsztak a ruhák és úgy éreztem, mintha közvetlenül a bőrömet fújná a szél. Az is tiszta véletlen, hogy tavalyról a kabát zsebében maradt a kesztyűm, már nem lenne kezem, ha máshogy történik. Mindegy, ezt a pár kilométert már csak letekerem, dombon felfelé meg kimelegedek.A benzinkúttal szomszédos ellenőrzőponton sokáig feltartottak, de végül a pecsétes papírjaim és a lakcímkártyám győzött, bár azt mondták, ők nem vágnának neki egyedül. De ők se hallottak már keltákról jó pár napja, még a kintebbi részekről sem.

A tízesen tekerve pont a képembe fújt a szél, ráadásul egyszer majdnem el is csúsztam, látszik, hogy nincs téligumim (lehet olyat rakni a montira?). Majdnem el is tekertem a Csentőfa felé vezető út mellett, ha valaki nem akaszt egy szakadt láthatósági mellényt az egyik fa ágára a tábla mellett, lehet, hogy csak Leányváron kapcsoltam volna. Óvatos fordulás jobbra, nagy levegő, majd tekerés felfelé. A szelet itt végre megfogták a fák, és ami átjött, az is oldalról ért, úgy nem olyan rossz.

 

A furcsa kupacot akkor vettem észre, amikor az első emelkedő tetejére érve megálltam, hogy kifújjam magam egy kicsit. Közelebb lépve egy idősebb bácsinak bizonyult, kopott, büdös kabátban, arccal az út menti árokban fekve, hótól belepve. Mondtam valami csúnyát, amikor megláttam, már nem emlékszem, hogy mit. Horgay neve talán elhangzott.

Nem volt sok kedvem hozzáérni, és túl sok esélyt sem láttam arra, hogy él még, de nem mehettem el mellette csak úgy. Kissé odébb az árokba támasztottam a biciklimet, majd előhúztam a szuronyt (főleg bátorságnövelési célzattal, mert botot kézzel is törhettem volna), majd levágtam egy vastagabb ágat és azzal óvatosan a hátára fordítottam a testet. Egyrészt teljesen merev volt, másrészt az arcát elég csúnyán bezúzta valami - ha valami helyszínelő lennék, egyből megmondhattam volna, hogy a halál beállta előtt vagy után, de igazából nem is érdekelt. Meghalt, az a lényeg, nincs vele más dolgom. Majd a csentőfai VB-nek lejelentem, hogy ha érdekli őket, akkor az övék.

 

Eltettem a szuronyt, visszamentem a bicajhoz, kitoltam az útra, majd a maradék meleg vérem is megfagyott, amikor közeledő lépések zaját, reccsenő gallyak hangját hallottam az erdőből. Egy pillanatra tétován álltam, hogy mi legyen, elő a szuronnyal (már ha ér valamit azon kívül, hogy keményebbnek érzem magam tőle), vagy fel a bringára és tekerés lefelé a lejtőn, végül ez utóbbi mellett döntöttem. Egy pillanatra visszanéztem, mintha több sötét, alacsony árnyék is suhant volna az út menti fák között - nyomtam a pedált rendesen.

 

Fogalmam sincs, hogy lehet az, hogy csak a lejtő végén lévő kanyarnál estem egy hatalmasat, amikor fordulni próbáltam. A hóval kibélelt árokba csapódtam, a vállam le akart szakadni, de nem is foglalkoztam vele, újra kilöktem az útra a montit, felpattantam rá, majdnem megint elestem, mert a kormánya elfordult. Itt valahogy tisztább volt az út, csak a jobb szélén halmozódott fel egy kis porhó, nyomtam neki újra. Lehet, hogy csak a berosálástól, de mintha farkasvonítást hallottam volna, de ez túlontúl olcsónak, már-már giccsesnek tűnt az üres, behavazott tájhoz és a közepén tekerő félelemtől félhülye önmagamhoz képest is. Olyan sokszor néztem hátra, hogy már megfájdult tőle a nyakam.

Szerintem az eddigi legjobb időmet tekertem Dorogtól a hideg és a tanyálások ellenére is. A falu széli minierőddé változtatott benzinkútig tartott is a lendület, ott aztán összeestem, mint egy kilukadt lufi. A földik azért összekapartak, elsősegélyként telenyomtak jó forró, pálinkás teával, majd nem győztek szörnyülködni azon, hogy egy szál biciklivel és egy egyelőre még nem rozsdás bökővel nekivágtam - ugyanis tényleg láttak farkasokat ólálkodni a környéken. A csoportos garázda fajtából. Hurrá. Azt hiszem, tényleg igaz egy régebbi lelkészem mondása, miszerint az Úr a hülyéket is szereti.

 

Ejtőztem még vagy egy órát a nyitott fémhordóban égő tűz mellett (poénként odarakták mellé a benzinkút "Nyílt láng használata tilos" tábláját, de végül is a lezárt kutaknál talán nem olyan gáz, meg amúgy is rohadt hideg van), azon gondolkodtam, hogy vajon miért nem szerettem eddig a pálinkát, majd a váltásnál a járőr felkísért egészen apósomékig. Közöltem velük, hogy nem megyek vissza Egomba, a család pedig örült neki.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr45785003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ghery88 · http://omagyar.blog.hu/ 2008.11.23. 22:52:39

Én már tekertem az épségemért kutya elől, úgyhogy át tudom érezni a helyzetet:)Apropó kutyák! Talán érdemes lenne átnézni az állományt az átkerült részekben, mert lehet, hogy jól jön majd pár megtermett, emberszerető négylábú...

Szakyster 2008.11.24. 09:37:03

Megkérdezhetném, hol van Csentőfa? Mert a térképeken nem találom :(

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2008.11.24. 09:45:08

Csolnok és Leányvár között két domb ölelésében... Kitalált falu, amúgy. :)

Szakyster 2008.11.24. 10:38:41

Theobroma: ezt én is megtaláltam, de gyanítom, hogy nem került át :) Kicsit messze lenne :)
Amugy akkor kb itt van?:

maps.google.com/maps?f=d&saddr=&daddr=47.686793,18.744907&hl=hu&geocode=&mra=mi&mrsp=0&sz=13&sll=47.691739,18.747997&sspn=0.072564,0.154495&ie=UTF8&z=13

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2008.11.24. 11:16:43

Kihalás, pedig direkt olyan nevet akartam, ami nincs - nem kerestem elég alaposan. :)
Amúgy nagyjából ott van, kicsit talán délebbre, meg még fel kell húzni pár nagyobb dombot is hozzá. :) Nem akartam igazi faluról írni.

Szakyster 2008.11.24. 13:08:24

Miért nem? Engem pl az egészben az fogott meg, hogy olyan helyek szerepelnek benne, ahol én is jártam már.

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2008.11.24. 13:35:25

Mert egy faluban nem laknak annyian és mit tudom én, a történetben meghal valaki, akkor nehogy sértődés legyen, hogy magára ismer esetleg egy olyan falubeli, akire én nem is gondoltam. :)

Theobroma · http://hazugvirag.blogspot.com 2008.11.24. 14:43:12

bizony, én is izgatottan várom, hogy az én falum (Tát) mikor bukkan fel benne :)

ezt meg tudom, hogy korban később van, csak érdekességképpen:
romaikor.blogter.hu/211575/kalandozasok_pannoniaban_romai_rejtelyek_a_tokodi_erodben

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2008.11.24. 22:49:00

Felraktuk a listáta a "Tátról is írni valamit" pontot. :)

Szakyster 2008.11.25. 09:07:01

Theobroma: Földi!!

Amugy remélem, hogy a Táti víztorony tele van, mert akkor még nálunk van némi csapvíz :)

Theobroma · http://hazugvirag.blogspot.com 2008.11.25. 14:46:23

Szerintem azt valahogy lefoglalják a közösbe, vagy ilyesmi, nem hiszem, hogy engednek ekkora luxust...
süti beállítások módosítása