Április 1. A nemzetközi helyzet kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.
Kerras behunyt szemmel térdepelt előttem. Szemei remegtek és könny szivárgott a szemhéjai alól. Igyekezett egyenletesen lélegezni. Próbált megszabadulni saját kicsinyes érzelmeitől és gátlásaitól, hogy az éledő természet erejébe kapaszkodva kerüljön át a másvilágra. Meghúztam a ravaszt és eldőlt, mint egy zsák.
- Neki rendes temetése legyen! – vetettem oda a kivégzéseket biztosító két harcosomnak, akik most már Kerras friss hullája mellett álltak. Én visszaindultam az erődbe.
Ma Kerras volt a harmadik. Két fia itt fekszik mellette. Az utolsót még keressük. Már lassan két hete. Az is lehet, hogy sosem kerül elő. Nem számít. Itt nyolc embert végeztem ki, többre már nemigen lesz szükség. Aki még a listán van, az minimum kilométerekre vagy máris a másvilágon van. A háborúnak még nincs vége, pedig nagyon dolgozunk rajta. Én és a seregem. Tiszta Harcosok klubja… A középkori angol törvények szerint ötven ember már hadseregnek számított. Én akaratomon kívül hatvannégy modern felszereléssel (is) rendelkező kelta férfi ura és parancsolója lettem. Egy részüket névről ismerem, hiszen a mag a falumból indult ki. Egy kisebb hányadot arcról ismerek, ők vagy a dúnadánok ellen jöttek, vagy az ómagyar megtorlás elől menekültek hozzánk anno. De a többségről fogalmam sincs. Az viszont tény, hogy bármerre megyek, bármelyikükkel találkozom, úgy viselkednek, mint a Káoszbrigád tagjai: Igen uram. Azonnal uram. Mi a parancsa, uram? Uram, uram, uram… Elég csak rájuk néznem és értik a szándékomat. És még tisztelegnek is a maguk módján. Shannáék semmit sem bíztak a véletlenre. Az elején még fel se fogtam, mi zajlik, mi zajlott körülöttem. Aztán négy nap háborítatlan lábadozás után megkezdődött az új életem.
***
Emlékszem, ahogy Shanna virrasztott mellettem. Minden erejével és tudásával azon volt, hogy minél hamarabb talpra állítson. Leste minden kívánságomat és reakciómat, úgy törődött velem, hogy jobbat kívánni se lehetett volna. Ha felszökött a lázam, babusgatott és sűrűn cserélte a borogatást. Ha épp jól éreztem magam, könyörtelenül sétálni vitt a harcosok közé. Szeret és én is szeretem őt, de az ölelésen túl még nem történt semmi. Úgy vélem azt hiszi, fontosabb dolgunk is van annál. Egy napig ismét utáltam ezért, annyira, hogy fel is tűnt neki. Ez abból derült ki, hogy az aznapi sétánk a kilátópontra vezetett. Gyönyörű idő volt, a szikrázó napsütésben az egész tavat be lehetett látni. A fák rügyezni kezdtek, enyhe szellő fújt frissítve a kellemesen hűvös levegőt. Normál helyzetben már rég behunyt szemmel vettem volna egy mély levegőt és élveztem volna az egészet. Helyette csak várakozóan néztem Shannára. Némán követeltem, hogy magyarázzon meg mindent itt és most, azonnal. Olyan haragot éreztem, amit csak a tehetetlen szerelmesek éreznek. Shanna egy darabig megpróbálta állni a tekintetem, de aztán a kemény személyiséget legyűrte a női érzékenység. Olyan hirtelen ölelt át és bújt hozzám, hogy szólni sem tudtam. Éreztem, hogy sír. Tudtam, hogy nem tudok rá igazán haragudni, de akkor is válaszokat akartam. A kérdés csak annyi volt, vajon ő is így látja-e.
- Ne gyűlölj Gerrí… Nagyon kérlek, ne gyűlölj! – suttogta. Én akkor sem fogok elérzékenyülni.
- Azt nem bírnám elviselni! – és még szorosabban ölelt. Gyakorlatilag ugyanazt tette, mint az a másik, akire még emlékezni se vagyok hajlandó. Csak a tartalom volt más. Shanna őszinte volt.
- Tudod, mit várok. – Na, megy ez. Geri a macsó. Shanna elhúzódott és lehorgasztotta a fejét.
- Meg tudsz bocsátani?
- Válaszokat akarok… És téged!
- Én is téged.
- Akkor mire vársz? Mi kell még neked, mondd!
- Nem lehet, még nem… - Geri a macsó mindjárt átmegy sírós kisfiúba, akinek az istenért sem veszik le a polcról a legújabb játékát. Az övé, kiérdemelte, de mégsem kaphatja meg. Miért?
- Azt hiszed, nekem könnyű? – Jaj ne. A nő kifakad. Ez önmagában jót jelent, csak túl ne reagáljam a lényegtelen részeket.
- Hallgatlak.
Kicsit határozatlanul kézen fogott, de amikor látta, hogy nem tiltakozom simán leültetett maga mellé az egyik rönkre. És beszélni kezdett. Elmesélte, hogyan vándorolt faluról falura, hogy megtalálja Donaghot és a többieket. Amíg távol volt igyekezett minden híreket és pletykát összegyűjteni. Még Acichoriusnál is járt néhányszor. Tudta, hogy Brennus mire készül és az eskünk értelmében igyekezett tenni ellene. Majdnem felavatott druidaként viszonylag szabadon mozoghatott, és akik azt is tudták róla, hogy Desmond lánya, készségesen segítettek neki. Kiharcolta, hogy az én fegyvereseim vezessék és képezzék ki az első rajtaütésekben résztvevőket. Közben közös barátaink támogatásával valóságos kis személyi kultuszt épített Gerrí az elf köré. Gondosan megválogatta a híreszteléseket, némelyiket megerősítette, némelyiket kereken tagadta. Volt, amit félig magyarázott meg és volt olyan is, amit ő maga talált ki rólam. Így Gerrí az elf előtt nem létezik titok, tudja mikor fog esni az eső, magasabb és erősebb, mint bárki más, akár három napig is képes virrasztani és egyetlen nap alatt képes elfutni a magyarok városáig. Gerrí félelmetes harcos, a magyarok fegyvereivel egyedül mészárolt le egy kisebb hadsereget. Gerrí jobban vív, mint Desmond. Gerrí sokkal bölcsebb, mint Brennus valaha is lesz. Brennus fogva tartja Gerrít, mert fél tőle és Gerrí csak azért nem tör ki, mert tanítani akarja. Gerrí igazi harcos, de szerinte még nincs itt az ideje a magyarok elleni háborúnak. Gerrí egymaga vetett véget a harcoknak, ami egy magyar vasszekér és egy falu között dúlt. Gerrí tanítása szerint… Gerrí erre azt mondta, hogy… Gerrí most nagyon büszke lenne rád. És így tovább és így tovább. A hatás tökéletes volt. A fele teljesen hihető volt. A maradék fele akár igaz is lehetett, de semmiképp sem lehetet figyelmen kívül hagyni. Az utolsó rész csupa mese és hazugság, de nincs olyan hős, akiről ne lennének dajkamesék.
Aztán egyre riasztóbb hírek kezdtek terjedni. Gerrí összeveszett Brennus lányán a többi nemessel és párbajra hívta őket. Brennus elmenekült, Gerrít pedig a társai életével zsarolják. Brennus mégsem menekült el, csak a hadakat vette szemügyre. Acichorius szerint Gerrí terve merő ostobaság és ezen csúnyán összeveszett Brennusszal. Brennus hazaindul, hogy utánajárjon a híreknek, miszerint Gerrít meg akarják ölni. Shanna ekkor teljesen kétségbeesett. Még nem állt készen az elfpárti serege, hogy leszámolhasson a harcra buzdítókkal. De ha Gerrí teteme előkerül, mindennek vége. Visszarendelte a szélrózsa minden irányába szétküldött merénylőket, felpakolta készleteket, gyorsan megölette Acichoriust és vezérkarát, majd késlekedés nélkül Brennus tábora felé indult. Párszor feltartóztatták őket, így utólag már látszik, hogy egy teljes napot elvesztegettek a megállításukra küldött hasonló méretű erők állandó szétkergetésével. Attól félt, hogy már nem talál életben. De a legnagyobb csapás az lett volna, ha Brennus alá rendelve akadnak rám. Nem tudta pontosan, mi történt velem, de igyekezett minden lehetőségre felkészülni. Alig félnapra jártak, amikor összefutottak egy Bazsír nevű görög emberével. (Miféle görögöt hívnának már Bazsírnak, de komolyan?) Csupán Shanna és tisztjei – természetesen köztük Donagh és Eadoin – váltottak vele néhány szót. Kiderült, hogy Kerrasék kínoznak és Brennus valószínűleg támogatja az ötletet, hiszen már két napja otthon van. A hat magyar harcos pedig arra készül, hogy kiszabadítson és behívják a társaikat. Bazsír embere kapott egy pisztolyt – Donaghnak hála tár nélkül – hogy befogja a pofáját és húzzon vissza Ómagyarországra, azzal az üzenettel, hogy Gerrí véget fog vetni a harcoknak. A dzsad* elvileg így is tett. Shanna ekkor futólépésre váltott. Elmondta, hogy ezerféleképpen látott minket kudarcot vallani. Minden értelemben. Amikor meghallotta az első lövéseket feltámadt benne a remény. Ugyanakkor ez csak fokozta a tehetetlensége felett érzett keserűségét. Csak percekre járt, itt a sereg is, de mi van, ha engem épp most ölnek meg? Mi lesz ha a szemük láttára végzem be? Már nem tudott gondolkodni. Aztán végre ott volt. Látta a zászlót, látta ránk támadó harcosokat. Még druida és női sejtései sem árulták el neki, időben érkezett-e. A csapat persze azonnal tette a dolgát. A támadók eltűntek és csupán három fekvő alakot látott. Kettő csak úgy úszott a vérben. Tudta, hogy az egyikük én vagyok. Aztán amikor elkezdtem feltápászkodni:
- Azt hittem a szívem majd’ kiugrik a helyéről! Annyira boldog voltam, annyira örültem, hogy élsz…
- Nyugodtan fejezd be, nem haragszom rád.
- Annak is örültem, hogy a fiúk úgy láttak, ahogy. A halottaiból feltámadó, többszörösen sérült, mégis legyőzhetetlen Gerrí. Ez minden nő álma. És minden férfié.
- Szóval még mindig azt kívánod tőlem, hogy lépjek Brennus helyébe?
- Tudom, hogy felesleges. Olyan makacs vagy, hogy meghalni se voltál hajlandó, akkor egy egyszerű nő mit ér?
- Azért inkább hajlanék egy nő kívánságának teljesítésére, minthogy ismét a halállal cimboráljak – mosolyodtam el.
- De az nem te lennél.
- Valóban nem.
- Én pedig téged szeretlek. De azt sem fogom hagyni, hogy az önfejűséged romba döntse mindazt, amiért dolgoztunk.
- Nem is tennék ilyet.
- De?
- De hatalomra sem áhítozom. A ti mércétek szerint már rég saját házamnak és családomnak kéne lennie. A mi mércénk szerint még más dolgom se lenne, mint tanulni és foglalkozást választani.
- A világ már nem ugyanaz. És sosem lesz olyan, mint rég. Döntened kell, Gerrí. Férfi vagy.
- Visszatértem a halál torkából Shanna. Végigjártam minden utat, amit élő csak bejárhat. Már tudom, mit akarok. Tudom, hogyan fogom elérni. Nem kell aggódnod miattam. De ehhez szükségem van rád…
- Én melletted állok és mindig is melletted leszek. Esküszöm. De még túl sok a dolgunk, hogy csak magunkra gondolhassunk. Te ennél többre vagy hivatott, Gerrí.
- A nagyobb jó… - a szálak mindig összefutnak. De mostantól én döntök a sorsuk felől.
- Így is mondhatjuk. Amint befejeztük a munkánkat, akár a világ végére is követlek. Sokan fognak követni.
- A világnak nincsen vége Shanna.
- Akkor mutasd meg, mi van helyette!
- Mindent meg fogok neked mutatni. Ami csak hatalmamban áll.
- A hatalmad most egy seregre terjed ki. Egy ütőképes és lelkes seregre. Használd ki!
- Én parancsolok és én hozok döntéseket – álltam föl és a kezemet nyújtottam. Már nem is olyan vészes, csak a körmeim ne lennének ilyen feketék.
- Mindenki tudja, hol a helye – fogadta el Shanna. A szabályok világosak voltak.
- Szeretlek Shanna.
- Én is szeretlek.
***
Ugyanezen az ösvényen sétálgattam Brennusszal. Ugyanezen sétáltam Shannával. Szeretem ezt a helyet. Mindig emlékezni fogok rá és mindig emlékeztetni fog arra, mi történt itt velem és ezáltal kivé lettem. Az erődbe vezető utat karóba húzott fejek szegélyezik. Azoké, akik szembeszálltak velem. Azoké, akiket két napja, mint potenciális bajkeverőket végzek ki a kilátóponton. Reggelente előttük futok el az embereimmel. A kivégzésre menet pedig előttük megy el a következő. Kerrasék többé-kevésbé ugyanúgy viselkedtek, mint a négy előttük. Féltek. Nem a haláltól, hanem az ismeretlentől. Legyőztem őket, behódoltak és mégis meg kell halniuk. Miért? Mert nem kockáztatok. Példát statuálok és igyekszem csitítani a bosszúért kiáltó szörnyemet. Minden egyes kivégzést ugyanazzal a tárral hajtok végre, amit a kelták használtak ellenem és a társaim ellen. Ezt mindenki tudja. Azt is, hogy a tárban még pontosan egy tucat halál lapul. Gerrí bosszút fog állni és mindenkivel leszámol, aki az útjába áll. Brennus feje az északi kapura van kitűzve egy újabb magyar zászló társaságában. Végtagjait külön futárok vitték szét. Az üzenet világos: csatlakozz, vagy Gerrí lecsap rád.
Félreálltam az útból, hogy az őrséget váltó rajt elengedjem. Most térnek vissza a futásból. Gerrí futásából, amit ha becsülettel végzel, talán egyszer majd olyanná tesz, mint ő. Ez a tucat katonám teljes menetfelszerelésben teljesíti a távot. Azt a távot, amit a saját szórakozásomra találtam ki és teljesítettem nap, mint nap. Az ötletből intézmény lett. A fiúk, amint elhaladtak mellettem a futást félbe sem hagyva tisztelegtek. Ez abból áll, hogy fél kézzel maguk elé nyújtják a középen megfogott kalát. Jelen esetben, felém, azaz jobbra. Rajtuk a taktikai mellény, a rohamsisak, lefutottak x kilométert hegyről le és fel és még van erejük kinyújtani egy négy és fél kilós kalát, csak azért, mert épp egy időben jártunk arra. Félelmetes ez az erő, ez az elszántság. És ezek fölött én rendelkezem. Ezekkel immár én is rendelkezem. Április van. A természet hajnala. És ezzel együtt, egy új korszak hajnala.
* dzsad a M.A.G.U.S. nevű magyar szerepjáték világában, Yneven élő embercsoport. Gyakorlatilag az arabok megfelelői. A dzsadok közös vonása, hogy kapzsik, mindenük a pénz, vagyonra áhítoznak és ezért mindenre képesek. (kereskednek, lopnak, csalnak, bankot nyitnak stb.)
Kommentek