Á.u.1. 04.y. 15.00
Szigorúan Titkos
Tiszti futárral kézbesítendő!

Gyorsjelentés
Tárgy:Gyepűharcok áttekintése

1.Rendelkezésre álló erőforrások és felhasználásuk

Bár az Átkerült sereg a rendelkezésre álló rövid időszak alatt lehetőségeit maximálisan kihasználta, a területen található nehézfegyverzet zászlóaljnyi harckocsizó és gépesített lövész egységek felfegyverzését tette csak lehetővé, míg gyalogos lövészzászlóaljak esetén a rendelkezésre álló idő szabta a korlátokat, így a terület védelmére csak 13 lövészzászlóalj állt bevethető állapotban. Súlyosbította a helyzetet a Morvai tábornok által megkísérelt puccs, amely a zászlóaljak feltöltöttségét negatívan befolyásolta, bár a legénységi állomány amnesztiában részesült, a tisztikart tekintve egyértelmű színvonalcsökkenés volt tapasztalható.


Tüzérséget tekintve az összes rendelkezésre álló D-20-as löveget 2 üteges osztályokban, fix pozíciókban helyeztük el oly módon, hogy a gyepű területén a lehető legnagyobb lefedettséget érjük el. A D-30-as lövegeket a könnyebb szállíthatóság okán mobil tartalékként kezeltük, a BM-21-es önjáró rakéta-sorozatvetőket mint hadműveleti tartalékot a rések betömésére, sikeres áttörések megakadályozására kívántuk bevetni.

A páncélos-gépesített erőket, mint mobil tartalékot Biatorbágy valamint Tatabánya térségében állomásoztattuk, figyelemmel arra, hogy az M1-es autópálya vonalán ellátásuk, mobilizációjuk könnyen biztosítható.

Mivel a lövészerők alacsony létszáma nem tette lehetővé folytonos védelmi vonal létrehozását, kerülendő az erők szétaprózódását, az erők elhelyezésénél az alábbi szempontokat vettük figyelembe:
A Gyepű térségében található településeken és fontosabb földrajzi pontokon a helyőrségi zászlóaljból század- illetve szakasz erejű egységeket állomásoztattunk, amelyek képesek voltak kisebb betörések, rablóportyák elhárítására, illetve közepes erejű támadások esetén az erősítés megérkeztéig az ellenség feltartóztatására. Az egységek szigorú parancsot kaptak, hogy amennyiben helyzetüket tarthatatlannak ítélik, haladéktalanul vonuljanak vissza, illetve evakuálják az adott települést. Ezt a parancsot több helyen nem lehetett végrehajtani illetve a parancsot figyelmen kívül hagyták.
 

A lövészzászlóaljak elhelyezésénél fő szempont volt, hogy:
– védelmi vonalaikat legalább 2 tüzérosztály támogatni tudja
– legkésőbb 1 órán belül támogatást tudjanak kapni a szomszédos zászlóaljaktól
– legkésőbb 2 órán belül támogatást tudjanak kapni akár a legtávolabbi gépesített tartalékoktól is

A lövészzászlóaljak és a helyőrségi erők körleteit elhelyezésük első napjától erődítették
A Gyepű teljes vonalán többrétegű jelzőrendszer került kiépítésre
A Gyepű teljes vonalán különböző műszaki zárak kerültek kiépítésre, céljuk az ellenséges erők nem várt irányokból való eltérítése a kiépített állások felé. A műszaki zárak jellemzően harckocsielhárító-árkok, szögesdrótrendszerek illetve folyóvizek mesterséges duzzasztásával elmocsarasított területekből álltak.
Aknásításra a kevés rendelkezésre álló eszköz miatt csak néhány helyen került sor, azok kivétel nélkül irányított aknák voltak.
Sajnálatos módon a felderítő zászlóalj kiképzése még nem fejeződött be a támadás idejére, mindössze 2 nappal előzte meg a támadás a bevetésüket.

2. A támadás lefolyása

(Ideiglenes itt állomásozó hevenyészett térképvázlat az eseményekről)

Á.u.:1, 04.y.-án 0612kor jelentés érkezett a pusztazámori szemétlerakónál állomásozó KMB-s járőrtől, hogy a tőlük 2km-re található jelzőrendszer folyamatosan jelez. A pusztazámori szakasz parancsnoka riadóztatta az embereit, 2 4 fős felderítő járőrt kiküldött (falu melletti magaslaton kialakított megfigyelőállás illetve a szemétlerakó felé).
0625kor a KMB-sek jelezték, hogy nagy számú keltát látnak közeledni, a továbbiakban jelentést nem adtak.
0634-kor bejelentkezett a falu elé kiküldött járőr, hogy több ezer kelta közeledik, többé jelentést nem adtak

A jelentés alapján a parancsnokság elrendeli a teljes körű harckészültséget az érintett szektorban, Sóskút és Pusztazámor kiürítését, a Sóskúti század parancsnoka nem hajtja végre a parancsot (későbbi érdemei miatt visszavetve hadnaggyá).
Pusztazámor 0641kor jelenti, hogy harcban áll, evakuálni nem tud, tüzérségi támogatást kér (Etyeki üteg adja). 

0651kor jelenti, hogy visszavonult a megerődített kastélyba, a falu melletti megfigyelőállásból a felderítő járőr a kelta zömre vezeti a biatorbágyi és a bicskei ütegek tüzét.
0658kor a biatorbágyi páncélos tartalék megindul Etyekre.
0730kor felszáll az esztergomi légibázisról 1 felderítő repülőgép, Etyek környékét megfigyeli, jelenti a csapatok mozgását, tüzérségi tűzhelyesbítést végez.
0736kor megjelenik Etyek előtt a kelta fősereg, a kiépített műszaki zárak miatt a zöm beszorul a patak völgyébe, a bicskei sorozatvető osztály tüzet nyit a területre, a kelták hevesen támadják az állásokat, azonban nem tudnak átjutni a drótakadályokon.
A szektorparancsok jelenti, hogy a rendelkezésre álló erőkkel ura a helyzetnek.
0742kor jelentés érkezik fegyveres keltákról a Gellért-hegy térségéből.

A teljes Gyepűvidékre kiterjedő riadót rendel el a parancsnokság

Még két felderítő repülőgépet indít az esztergomi légibázis (Gellért-hegy térsége, Felcsút térsége).
0756kor elhallgat a pusztazámori megfigyelőállás, kelta csapatok gyülekeznek Pusztazámor területén és megpróbálnak Biatorbágy felé áttörni.
A sóskúti század felveszi a harcot.
A biatorbágyi zászlóalj felveszi a harcot.
0758kor az etyeki páncélosok megindulnak Pusztazámor felé.
0803kor a szári helyőrségi század jelenti, hogy a jelzőrendszer folyamatosan jelez.
0816kor a biatorbágyi gépesített tartalék eléri a pusztazámori szemétlerakót, a kelta sereg hátvédjét szétzavarja.
0826kor a páncélosok megérkeznek Pusztazámorra, a falu utcáin üldözik a demoralizálódott keltákat.
0828kor az Etyek-Biatorbágy-Sóskút-Pusztazámor közé beszorult kelta sereg minden hatótávolságon belüli lövegtől tűz alá kerül és megsemmisül

0830kor a szári század jelenti, hogy nagy tömegű kelta vonul szárliget felé, ő maga támadás alatt áll, tüzérségi támogatást kér.
A tatai tartalékok elindulnak Szárliget irányába
0845kor az etyeki, biatorbágyi zászlóalj valamint a sóskúti század a páncélos és gépesített erőkkel megkezdi a gyepű etyeki szakaszának megtisztítását.
0851kor a szári század parancsnoka saját állásaira kér tüzérségi tüzet, többszörös megerősítést követően a bicskei ütegek áthelyezik tüzüket a szári állásokra, a bicskei tartalék elindul Szár felé.
0855kor a szárligeti zászlóalj jelenti, hogy felvette a harcot.
A tatai tartalékok megindulnak Szárliget felé.
A tatai tüzérek szár előterét lövik.
0911kor a bicskei gépesített tartalékok felmentik a szári védőket.

0925, a tatai páncélos-gépesített erők Csákányospuszta magasságában nagy tömegű keltába ütköznek, a szűk területen a kelták szárliget felé menekülnek, ott a tüzérségi tűzbe belefutnak.
0928 a gellérthegyi bázis bejelentkezik, súlyos harcokról jelent, árulást feltételez.
0934 jelentések érkeznek Budakeszi, Solymár, Pilisborosjenő, Budakalász térségekből kelta fegyveresekről.
A szentendrei tüzérosztály túlterhelt, nem tud minden támogatási kérésnek eleget tenni.
0940 jelentések érkeznek Tatabánya területéről kelta fegyveresekről.
0945 a tatai 3 lövészzászlóalj kb. 10-15 ezer keltával felveszi a harcot, majd a Vértes felé üldözi őket.
Az etyeki tisztogató hadműveleteket leállítják, a páncélos és a gépesített egységek valamint a biatorbágyi és a bicskei zászlóalj megindul a Duna vonala felé.
Az esztergomi páncélos és gépesített erők megindulnak a 10-es főúton Solymár felé.
A szentendrei zászlóalj megindul Budakalász felé.

1000 a tatai 10. lövészzászlóaljat kivonják az üldözésből, szárliget magasságában gyülekezik, a 11. és a 12. lövészzászlóalj folytatja az üldözést Vérteskozma vonaláig, a páncélos és gépesített erők Bodmér magasságáig üldözik a kelta seregeket majd Bicskére vonulnak vissza.
1025 a szentendrei zászlóalj felmenti a budakalászi helyőrséget.
1031 a budakeszi zászlóalj felveszi a harcot, a biatorbágyi tüzérek támogatják őket.
1045 az esztergomi páncélos és gépesített erők Pilisszentiván térségében felveszik a harcot a betörő keltákkal, azokat szétkergetik.
1030 a tatai 10. zászlóaljat elindítják a Gellért-hegy felé.
1044 a biatorbágyi zászlóalj oldalba támadja a budakeszit támadó kelta erőket, azok megfutamodnak.
1040 Diósd magasságában gyülekeznek az etyeki páncélos és gépesített erők, megindulnak északra a Duna mentén, folyamatos harcban elérnek a Gellért-hegyi telepig.
1100 a szentendrei, budakeszi, biatorbágyi, 10. tatai, a bicskei zászlóalj, az esztergomi gépesített és páncélos erők legalább századerejű egységekkel tisztogató akciókba kezdenek a Duna és a Gyepű közötti területen, az esztergomi lövészzászlóaljat erősítésként a 10-es főúton solymár irányába küldik, hogy segítse a tisztogatást.
A tatai páncélos és gépesített egységeket átirányítják a pilisi betörés körzetébe.

1300 tisztogató akciók a Vértesben a pilisi betörés és Diósd körzetében.
A Vértesből még aznap sikerült kiszorítani a kelta seregmaradványokat, azonban a pilisi betörésnél nagy területen kis csoportokban szétszóródott kb. 2000 kelta, ezen csoportok végleges felszámolása akár 1 hétig is eltarthat.


3.Értékelés és következmények:

Összességében elmondható, hogy mind a Gyepűrendszer, mind a tüzérségi támogatás rendszere hatékonynak bizonyult. A páncélos és gépesített erők nagyfokú mozgékonysága, azok vitathatatlan fölénye harctéren történő megjelenésük után a kelta seregek gyakorlatilag azonnali szétszóródását okozta.
A veszteségeket az előzetes jelentések alapján sikerült alacsonyan tartani (116 fő halott, 76 súlyos, 82 könnyebb sebesült), azok jelentős részét a szári tüzérségi támadás valamint Pusztazámor lerohanása okozta.
Az ellenség szándékaira utólagosan a következőképp következtetünk:
Szár-Szárliget térségében áttörést végrehajtani, majd a gyepűn átjutva a Duna vonaláig nyomulni.
Tatabánya térségébe a Vértesen keresztül beszivárogni, azt elfoglalni.
Etyeken keresztül a Gyepűn áttörni és benyomulni a Zsámbéki-medencébe.
Az eraviszk területeken keresztül beszivárogni a Pilisbe és Esztergomra közvetlen fenyegetést gyakorolni.
Az ellenség terve magában foglalta azt, hogy az egyidejű támadások következtében védelmi rendszerünket túlterhelik, és legalább 2 helyen így sikereket érhetnek el.
Azonban, mivel a hadműveletek összehangolására nem volt módjuk, így azok között legalább 2 óra különbség volt, ami elegendőnek bizonyult arra, hogy mind a zászlóaljakat, mind a tüzérségi támogatást a széles fronton az igényeknek megfelelően mozgatni tudjuk.
Az ellenség helyi jellegű sikereket értek el Pusztazámor térségében, ahol az első támadás érte csapatainkat valamint az eraviszk törzsterületeken, ahol vélhetőleg árulás következtében sikerült beszivárogniuk a Gyepűn belülre. Bár ezeket a támadó erőket felmorzsoltuk illetve szétszórtuk, végleges felszámolásukig még akár jelentős károkat is tudnak okozni az eddigieken túl. Üröm, Solymár, Pilisborosjenő, Nagykovácsi veszteségeket szenvedett, az érintett települések szerencséjére a kelta csapatok szétszóródva érték el területüket, így a helyi erők az erősítés megérkeztéig tartani tudták magukat.

A gyepűharcok következtében – bár az ellenség veszteségeinek összeszámolása vagy hozzávetőleges becslése még nem készült el –bizton állítható, hogy a hadra fogható kelta népesség túlnyomó része elpusztult. Tisztán katonai szempontból kívánatos lenne lenne átvenni a kezdeményezést, a Gyepű vonalát a Duna mentén legalább Érd térségéig kitolni (így megszüntetve az eraviszk beszögellést), ellenőrzés alá vonni a területet az Ercsi-Velence-Velencei tó-Fehérvár-Mór-Kisbér-Komáron vonalon belül és függő helyzetbe hozni a vereséget szenvedett kelta törzseket (teljes meghódoltatásig bezárólag).


K. dandártábornok,
Déli gyepű parancsnoka

Melléklet: Az ómagyar haderő felépítése

(Köszönet Drazsénak az anyagért!)