Az Átkerülés után az üzemanyag a lakosság számára elérhetetlen messzeségbe került, de a hivatalos állami szervek és a hadsereg is hamar felélte a tartalékok nagy részét - mostanra már csak minimális, vészhelyzetekre tartogatott készlet maradt. A középtávú tervek természetesen számolnak azzal, hogy lesz újra elérhető üzemanyag, de addig is kezdeni kell valamit az átkerült területeken álló, tízezres nagyságrendű gépjárműállománnyal, amiben a Polski Fiattól a brutáldömperig minden kategória képviselteti magát.
A fő kérdések három megoldandó probléma köré csoportosulnak:
1. Használat
2. Megőrzés
3. Átalakítás
Nézzük sorba, hol mi lapul.
1. Használat:
Melyek azok a kategróriák és típusok, amik egy-az-egyben, vagy minimális átalakítással átkerülés-kompatibilisek, vagyis - leszámítva az üzemanyaghiányt - képesek hosszabb távon is létezni a megváltozott ipari környezetben, szervízelhetők, lesz hozzájuk alkatrész, stb. Nyilván itt az egyszerűbb, régebbi típusok a kedvezményezettek, amikben nem sok (mikro)elektronika van, kalapáccsal javíthatók és kevés betűszavas dolog van bennük. Vagy érdemes lenne ezeknek a régebbi műszaki színvonalat képviselő járműveknek a főbb egységeit átszerelni az újabb karosszériákba, amik már jobb felületvédelemmel rendelkeznek, könnyebbek, takarékosabbak? Mi fog működni az átkerült flottából tíz, húsz vagy negyven év múlva? És ha fog valami működni, az hogy néz majd ki?
2. Megőrzés:
Az új viszonyok között is működtethető járművekre az eddiginél sokkal jobban kell vigyázni. Az üzemanyagínség éveit valahogy át kell vészelni, hogy utána egy üzemképes járműállomány állhasson újra munkába. Mi kell ehhez -
- amiből sok van (pl. a Suzukik különféle típusaiból, egy szép számú gyári állapotúval megtámogatva) érdemes alkatrészraktárakat létrehozni a meglevő állomány nagyobbik részének szétszerelésével, hogy a kisebbik, legjobb állapotú rész sokáig futhasson (jóval kevesebb autó lesz az utakon, főleg magáncéllal).
- amiből kevesebb van, de reprodukálható - utángyártható műszaki szintjük miatt megőrzésre érdemesek, hogyan tárolandók úgy, hogy minimális legyen a romlásuk?
- mik a különösen kényes alkatrészek, mik azok, amiknek a pótlása szinte lehetetlen az adott körülmények között - illetve mivel helyettesíthetők ezek a részek?
3. Átalakítás
A gépjárműállomány azon része, amire gépjárműként a továbbiakban nem lesz szükség (pl. T1gris Audija :) ) milyen formában hasznosítható? Fémhulladék, aggregát, szükséglakás? A lóvontatás előtérbe kerülésével alkalmasak-e a kisebb, kibelezett karosszériák lovaskocsiként való használatra? Ha igen, milyen átalakítások szükségesek ehhez és melyik típusok a legideálisabbak? (Könnyű, egyterű, inkább magas és keskeny, mint széles és lapos járművek?) Mi másra használható még a gépjárműállomány átlényegülésre ítélt része?
És persze minden más, ami a témához kapcsolódik...
Kommentek