Miközben az utakkal együtt a korábban dübörgő ómagyar oposszum is kissé lefagyott szerzőstől-kommentelőstül, előkerült a ládafiából egy régi adósság. A történelmi jelentőségű Solairia-interjú készítése közben többen írtak jóval hosszabban magukról és a világról, mint ami végül az interjúba bekerült, anno ígéret is született, hogy ezek a plusz karakterek se mennek majd veszendőbe. Kezdetnek a leghosszabb és legkerekebb monológot elkövető szerző írása következik, ezúton is emlékeztetve - rajongói nevében is - hogy már keltulásmegvonási-tüneteink vannak. :) (szs)

Kisiskolás koromtól szeretek írni, olvasni pedig már jóval előtte is szerettem. Amikor másodikban költözni készültünk, elkezdtem megtölteni egy füzetet pár saját gyártmányú mesével, hogy az osztálynak legyen valami emléke rólam. Az egyiket talán még ma is össze tudnám hozni; hogy a füzettel végül mi lett, nem tudom. Az biztos, hogy olvasók
kezébe nem került.:) Azután ez a dolog picit leült és inkább faltam a könyveket. Szerény becslésem szerint (az újraolvasásokat nem számolva) mára több tízezer oldalt sikerült elolvasni. És ami egyszer bement, annak ki is kell jönnie. Tizenöt évesen, 2003 december 20-án este belefogtam életem első regényébe. Ez a mai napig félbehagyott állapotban hever a vinyómon több rendszer újrahúzást is túlélve. Ez egy elég szokványos fantasy történet az én szájízem szerint. Miután kész voltam pár fejezettel, az akkor általam sűrűn látogatott gamestar.hu fórumára vittem tesztolvasásra. A többség úgy vélte, jó és folytassam. Azóta még egy-két ember is olvasta, egyikük azóta is noszogat, hogy legalább az első részt fejezzem be. 2004 nyarától viszonylag aktívan szerepjátékozom, itt megint szükség volt a fantáziámra és a mesélői tudásomra. Kalandok, leírások kerültek ki a kezem alól, tehát semmi érdemleges.

Aztán megint elkapott a hangulat. Szs saját bevallása szerint grafomán és kényelmetlenül  érzi magát, ha nem írhat. Én valahogy fordítva vagyok: egyszer támad egy ötlet, vagy  lkap az érzés, hogy most azonnal írni kell. És akkor írok, akár órákon át egyhuzamban. Azután vége és a félbehagyott mű ismét csak bájtfogó lesz. 2006 decemberében is elkapott egy ilyen hullám. Elég rossz lelki állapotban voltam és az egyik régi Galaktikában megjelent novella története nem hagyott nyugodni. Így született meg az első komoly  novellám A gyakorlós srác címmel. Kevesen olvasták, de mindenki meglepően elismerően nyilatkozott róla. Arra gondoltam, ez tényleg megy nekem. Azután nem is oly régen ráunva Laurell K. Hamilton Anita Blake sorozatára elkezdtem írni egy vámpírvadászos sztorit is. Saját világ, fanyar stílus, picit több mondanivaló. Ha valaha is elkészül, tényleg jobb lesz, mint az emlegetett bestseller;)

A blogra az rpg.hu-n közölt novella útján találtam rá, valamikor tavaly november elején. A cím és az akkori közhangulat alapján egyfajta szatírának gondoltam, ami jó móka lesz.  kiderült, hogy ez valami sokkal érdekesebb és összetettebb. A blog azonnal könyvjelzőbe került, de sajna indulni kellett az egyetemre. Este aztán elolvastam az elejétől az akkori végéig. A világ, a stílus és a potenciális sztorivonalak, világrengető események azonnal  magukkal ragadtak. Imádom a történelmet, a fantasyt - nem is tartott soká, míg ismét elkapott az írhatnék. Komolyan csak a lehetőségre vártam, hogy végre kipróbálhassam magam. A karakterem már olvasóként kezdett körvonalazódni, igaz eredetileg elég más lett volna, még ahhoz is képest amit a szerk úrnak küldtem. A történet pont akkor jutott arra a
pontra, hogy a kelták milyen brutálisak, csak rabolnak, gyilkolnak stb. Edward Rutherfurd nagy rajongójaként bántott a dolog, így elhatároztam, én a keltákat fogom erősíteni.  Aztán végre megtörtént, amire vártam: a blog szerzőket keresett. Hamar írtam is egy másfél-két oldalas kis szösszenetet, majd némi szerkesztés után elküldtem. Szerintem nem csak én emlékszem, mennyire örültem amikor szs (aki kijelentette, hogy nem igazi író)  válaszolt és azt mondta, jó. Persze kicsit még dolgozni kell rajta, de jó. Azt hiszem rekord idő alatt fordítottam át a tartalom felét a visszájára és küldtem el ismét. Bent voltam.

Azután a többi szinte magától jött. Volt egy elképzelésem, de azt hamarosan feladtam és szs néhány ötlete mentén kezdtem bontogatni alteregóm szárnyait. A karakter  gyakorlatilag én vagyok, illetve minimális eltérésekkel az, aki az átkerülés esetén lennék.
Természetesen némi fantasy hatás érződik a dolgon és Geri kicsit szerencsésebb és jobb kiállású, mint én, de ez így van jól. A blog számomra egy szerepjátékká vált. Olyan  játékká, ahol minden szerző játékos és mesélő is egyben. Kicsit olyan mint a szabad  folyású fórumos szerepjátékok. Nálunk viszont az ötletgazda ha nem is vasszigorral  szerkeszt, de mindig szól, ha valami nem passzol az elképzeléseibe. Ami egyszerre teljesen jogos és érthető, ugyanakkor (néha) meglehetősen zavaró is tud lenni. Elég ragaszkodó  típus vagyok, így néha kötöm az ebet a karóhoz: az én ötletem, így akarom.:) Azért
megnyugtat a tény, hogy Tri írásai sokkal gyakrabban kerültek nyirbálás alá.

Tehát meglehetősen amatőr, írói babérokra törő fiatalként bekerültem ebbe a remek  csapatba. Tényleg öröm itt alkotni, kiváltképp, ha sikerül a blog olvasóiból is némi  érdeklődést kicsikarni a folytatást illetően. Egyszerűen jó látni, hogy szórakoztat,  gondolkodásra sarkall másokat az, amit leírtam. Remek lenne csak ezt csinálni. Ráadásul az, hogy most már az én munkám is megtalálható az OSZK gyűjteményében... Nem hittem volna, hogy valaha is ilyen közel jutok ahhoz, hogy mások is olvassák az írásaimat. Ha  netán valami íróvá válnék, a blog biztosan többet jelentene egy ugródeszkánál.

Jelenleg inkább a lassacskán megjelenő második évad foglalkoztat. Ebben már sokkal  magabiztosabb voltam és a meglehetősen szokatlan E/1.- et is jobban kezeltem. Jóval  hosszabb és tartalmasabb részek is vannak benne, így nagyon kíváncsi leszek majd a  fogadtatásra. Na meg, hogy mi fér bele a terjedelembe:) Magával Gerivel a harmadik évad után valószínűleg keveset fogok foglalkozni, a közönség majd az utódai és az általuk felépített közösség történeteit olvashatja - amíg csak igény és ihlet van rá.