Ómagyarország történetének legnagyobb környezeti katasztrófája történt hétrő hajnalban a Garammenti Alumíniumművek telephelyén. Az alumíniumgyártás melléktermékének számító vörösiszap tározójának déli gátja átszakadt és a kizúdúló lúgos víz elsodort egy zömmel anti származású munkások és családjaik által lakott telepet. A vörös, maró hatású szennyezett víz egy része a Garamba ömlött és Esztergom felé tart. A vérszínűvé vált folyó döglött halak nagy tömegét is sodorja magával, mindenki számára nyilvánvalóvá téve a pusztítást. Az elsodort telepen ebben a pillanatban is dolgoznak a mentőalakulatok, eddig mintegy ötven holttestet találtak, de az eltűntek száma ennek kétszerese, lehet, hogy sok holttest a folyóba sodródott és soha nem fog előkerülni. Mivel a katasztrófa álmukban lepte meg az embereket, esélyük sem volt a menekülésre, gyakorlatilag csak az üzem éjjeli műszakjában dolgozó felnőttek maradtak meg a telep lakói közül. A kormány minden környékbeli fegyveres erőt a mentésre és annak biztosítására rendelt, a Felderítő Parancsnokság négy léghajóval segíti a munkát és a távolabbi helyekről is elindult a segítség. A Garamon levonuló lúgós csóvát több helyen is próbálják megfogni. A Garammenti Alumíniumművek vezetőségét kedd hajnalban őrizetbe vették halálos tömegkatasztrófa okozásáért. Bár a letartóztatás egyik indoka az is volt, hogy megvédjék őket a (vér)bosszúra készülő túlélőktől, felelősségük bebizonyosodása esetén valószínűleg halálra ítélik majd őket.

A stratégiai fém

Az alumínium igazi átkerült fém, anti körökben még csak elképzelések sem éltek róla az átkerülés előtt. Gyártása ennek megfelelően bonyolult, energiaigényes, ezért is építették a Garammenti Alumíniumműveket a folyóra települt erőművek közelébe. A Dunántúlon (és újabban Erdélyben) bányászott nyersanyagot, a bauxitot vízi és vasúti úton szállítják az üzembe. Az alumíniumot számos (nem csak katonai) célra használják, az antik számára talán a tengerészgyalogság vértjéről ismerős, de sokan tudják, hogy a léghajók építésében is nélkülözhetetlen. A gyártás során nagymennyiségű vörösiszap keletkezik, amit az üzem közelében kialakított tározókba öntenek, ezek gyakorlalilag vastag gátakkal elzárt völgyek. A vörösiszap kiszáradva az egészségre veszélyes por formájában beborítja a környéket, ezért a tározókat vízzel árasztják el, hogy a kiszáradást megakadályozzák. A gátszakadás után főleg ez a - lúgos, szennyezett, vérszínű - víz ömlött ki, maga a vörösiszap nem jutott túl messzire. A kár így is hatalmas, csak az átkerülés előttről ismeretes ilyen nagyságrendű ipari katasztrófa.

Trollok a gátakon

"Beszéltem a gátőrrel, hatalmas lábnyomokat látott az iszapban a szakadás mellett" - meséli az egyik túlélő, akit hazaküldött az orvos a műszak felvétele előtt. Ha egy órával korábban kerül a doktor elé, valószínűleg hazaér a katasztrófa előtt és a családjával együtt ő is meghal. - "Biztos benne, hogy trollok ütöttek rajta rést, trollok, akiket a druidák hívtak elő, hogy bosszút álljanak az ómagyarokon és a nekik behódolt keltákon."

Bár hivatalosan nem foglalkoznak a trollok kézrekerítésével, a beszámoló alapján a hatóságok nem zárják ki a szabotázst sem. A gát azonban nem olyan építmény volt, amit pár kéziszerszámmal tönkre lehet tenni, robbantásnak azonban egyelőre nem találták nyomát.

"Nem kellett volna kivégezni azt a druidát, aki beépült a munkások közé pár éve" - szipogja egy nagymama, aki a csodával határos módon túlélte a gyilkos áradatot. Hamarosan az esztergomi katonai kórházba szállítják, mert mindkét lábán megégett a bőr a maró lúgtól. - "Az ő átka ért utol minket."

Két mérnök beszélgetését elkapva a szakemberek inkább arra tippelnek, hogy az időszakos ellenőrzéseket végezték túlságosan hanyagul, egyikük biztos benne, hogy a vezetőség lefizette az ellenőröket. Ha ez így van, akkor az ellenőrzési lappal a korrupt hivatalnokok a saját halálos ítéletüket is aláírták, legalábbis a kormány szokatlanul kemény nyilatkozataiból erre lehet következtetni. A helyzetet bonyolítja, hogy a Garammenti Alumíniumművek állami cég, minimális privát részesedéssel, vagyis az Ipari- és bányaszati Minisztérium a legfelső szintű vezető szerve.

A csapás iránya: Esztergom

Mivel a szennyezett (és egy időre valószínűleg halott folyóvá váló) Garam Esztergomnál ömlik a Dunába, a Sacco óta ez az első eset, hogy a fővárost valami komolyan veszélyezteti. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Garam a város alatt éri el a Dunát és a bővízű folyóban valószínűleg hamar felhígul annyira a szennyeződés, hogy nem okoz komoly problémát. Azonban a helyi halászatot valószínűleg egy ideig fel kell függeszteni és a lentebbi települések ivóvízellátásában is zavarok keletkezhetnek. Bár a szennyeződés még nem érte el a folyamot, Visegrádon már most elkezdték szervezni a lakosság ellátását palackos vízzel. Esztergomban a halpiac forgalma tizedére esett vissza, hiába származik a mostani halászzsákmány a tiszta Dunából. A helembai halászcéh a kormány segítségét kéri, hogy át tudja vészelni a most következő heteket, hónapokat.


Politikai haszonszerzés

Az ellenzéki képviselők szerint a mindent átható korrupció az elsődleges oka a katasztrófának, pénzzel és megfelelő kapcsolatokkal bármit el lehet érni. Több interpellációt is intéztek ezzel kapcsolatban az illetékes miniszterekhez, többek között arra keresve a választ, hogy miért a Garam mellett tárolják ezt a veszélyes anyagot és hogyan építhették az anti munkások telepét a tározó alá. Kormánypárti oldalról is érkeztek kérdések, a katasztrófával kapcsolatos koordinálással megbízott államtitkár mégis az ellenzék ellen kelt ki élesen azzal vádolva őket, hogy politikai haszonszerzésre akarják kihasználni ezt a tragédiát (is). Az elhárítási munkálatok ennek ellenére zavartalanok és minden érintettet kártalanítani fognak. Az üzem leállításával kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy a folyamatos termelés nem zavarja a kárelhárítást, bár az elhunyt és eltűnt munkások miatt csökkentett műszakban tudnak csak dolgozni. Az új munkaerő felvétele és betanítása igényel kis időt, de Ómagyarország nem maradhat alumínium nélkül. Az új telepet egy másik, magasabb helyen építik fel.

Ez nem gyakorlat

A katasztrófa helyszínére egy tábori kórházat és több kisebb támaszpontot telepítettek, az elpusztult telep mellett Garamszentkereszt kisebb részét is elöntötte az ár, a kitelepített faluban pedig több fosztogatót is fogtak, őket a helyszínen agyonlőtték a járőrözéssel megbízott megtörők. A járványügyisek kérésére a fosztogatók holttesteit fél nap után leszedték a lezárt terület határait jelző táblákról, csak feliratokkal, piktogramokkal hívják fel a figyelmet a statáriumra. A felderítők "Vörös sárkány" nevű léghajóját az akció idejére átnevezték "Aranysárkányra". A környékbeli polgárőrség vezetői több fórumon is jelezték, hogy nem kaptak megfelelő védőfelszerelést, ezt mára központi raktárakból pótolták. Három tábori konyha is üzemel, hogy meleg étellel lássa el a területen összevont erőket és a kitelepített polgári lakosságot. Több kormánytag is megszemlélte a helyszínt és a elhárítási munkálatokat. A Kelta Tigrisek polgárjogi szervezet - tőle szokatlan hangnemben - méltatta azt, hogy egy színómagyar település segítségére sem siethettek volna szervezettebben a hatóságok, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy ez nem csak a választási év miatt van így.