Innen indult

2008. október 25-én Komárom-Esztergom megye egy része arra ébred, hogy az ókori Kárpát-medence veszi körül őket. A blog szerzői a múltba sodródva próbálnak élni és túlélni. Levél nekik: atkerulesKUKACgmail.com

Olvasnivaló

Kommentek

Web II



free counters


Címkék

2évad (64) 6evesOM (3) Á.u. 50-es szkíta felkelés (6) airport280bc (3) albertizmus (5) alexandria (5) állat (11) angyali (3) anyagtudományi intézet (2) Anya választása (3) átkerülésnap (1) Áu20 (2) az átkerülés lovasai (38) balaton (1) beteg (11) brennus (4) bz (1) bz249 (36) cian (8) corpus (19) család (17) csentőfa (26) csentőfaitúszharc (4) csk260 (1) drazsé (2) druida (2) égbőlpottyantott (8) eomagyarorszag (5) esztergom (27) evadvaro (3) farkasrolandsaga (2) fegyver (39) fiume (9) fiumeévad (24) fórumposzt (4) franciák (1) gador (25) Galliaiháború (4) gellérthegy (10) ghery (31) gheryévad (9) háború (15) hajó (2) Halmai (6) hamilkar barkasz (1) Hannibál a kapun belül (11) harkaly (7) hellókarácsony (1) hirdetés (2) hírek (24) hirsarok (86) hirsarok au2 (7) horánszky (9) ibéria (2) iskola (8) Isztria (11) jatek (5) katonadolog (6) kelták (56) kindle (2) kitekintő (36) kölyöktomi (4) könyv (15) kovácsgusztáv (6) kritikarólunk (2) laza (2) lázadás (16) love (6) maggoth (1) megtörők (1) mezőgazdaság (3) minisorozat (10) morgolódó (3) munka (6) nemfikció (36) novella (9) őkisátkerültek (3) ómagyarország lángokban (78) ÓML2 (12) ómr1 (4) operation iulia (4) palyazat (4) passer (1) polgárőr (10) politika (6) promó (1) r!t (1) rajz (1) rendőr (9) repülő (4) róma (16) rómaikövetség (18) sacco (4) sport (1) sütőbalázs (4) szavazás (4) szentendre (5) szerepjáték (6) szereplők (1) szerzők (11) szinfalmögé (1) szkíták (3) szs (34) t1gris (25) találkozó (4) tát (2) távközlés (3) technológia (6) teddybear (11) tekercsraktár (19) térkép (1) triumpathor (47) tudomány (1) uránsaga (8) vallás (12) védelemigazgatás (32) vegleg atkerulve (10) vers (1) videó (2) vigyazó szemetek (4) vinitor (25) vitezkapitany (21) wiki (9) zsidók (3) zsozsóbácsi (1) Címkefelhő

A Galliai-háború 14.

2017.11.30. 08:30 | bz249 | Szólj hozzá!

- Ott! – kiáltott fel Hermann, amikor az alattuk kígyózó Saône-folyó partján végre felfedezte római táborból felszálló füstoszlopot

- Látom – felelt egykedvűen a pilóta

Az ÓmHH Tatabánya romboló hidroplánja tett egy kört a római tábor felett, hagy szarják össze magukat egy kicsit az antik a gépszörnytől… bár az igazat megvallva az ómagyar technika minden egyes demonstrációja éppen azok emberi mivoltát hangsúlyozta. Amekkora csoda volt annak idején egy rohampuska, éppen annyira természetesnek számított manapság, hogy csupán egy igen hatékony ölőszerszám, amelyet bárki hatásosan forgathat, aki egy kicsit begyakorolta a kezelését. Éppen ennek köszönhette ezt a mostani kimenőt is. Már amennyiben egy hét Esztergomban három bizottsági meghallgatással súlyosbítva kimenőnek számított. Mondjuk legalább látta Hildegardot. Ha hinni lehet a hagyományoknak a váratlan viszontlátás örömeiről, akkor kilenc hónap múlva már tényleges kimenőt is kaphat. Legalábbis nagyon remélte, hogy ennyi emberség még Kapitányba is szorult. Kapitány amúgy meglepően visszafogott volt, már-már… nem ez hülyeség, de tény hogy majdhogynem partnernek tekintette a Galliai Ómagyar Expedíciós Erők (ez milyen hülye név, igaz most már hat beosztottja volt, merthogy a rómaiak is kettévették a parancsnokságot, és a meghódított területet is szépen hízott) vezetőjét.

A pilóta végül megunta a műrepülőprodukciót és mégiscsak ráfordultak a leszállásra alkalmasnak látszó folyószakaszra, állítólag Héraklész a Tiszántúlon már felmért hidroplán leszállóhelyeket, Herman bízott benne, hogy a térképész tényleg értett a dologhoz. Mert a repülőgép mindennek tűnt csak masszívnak nem, sokat ugyan nem tudott a repülésről, de azért sejtette, hogy általában előnyt jelentett a könnyű anyag, amit mondjuk vékonyabb lemezzel és kikönnyítéssel lehetett elérni. Mondjuk a legrosszabb esetben beleesnek a folyóba, aztán majdcsak kiúszik valahogy. Feltéve, ha ki tudja szabadítani magát a hevederekből. Amelyből a kávédaráló többi részével ellentétben nem spórolták ki a tömeget.

A gép belecsobbant a folyóba, viszonylag puhán, amennyire Herman meg tudta ítélni. Az utóbbi két hétben többet repült, mint más az egész életében. Amíg a levegőben volt többször elátkozta a napot, amikor megírta azt a hülye jelentést a rómaiak puskáiról. Az ember szárazföldi lény, nem való sem a vízre, sem a levegőbe. De most már véget ért, innen még ötven méter és szilárd talajra teheti a lábát. Ráadásul a repülés nélkül semmiképpen sem juthatott volna el Egomba.

Plusz azt a jelentést meg kellett írni és kész. Ha ő nem jelenti, akkor Héraklész írja meg és ő lett volna az okos beosztott, aki kiszúrta, amit a buta anti főnöke nem vett észre. Így viszont minden tökéletesen alakult, beígértek egy előléptetést, sőt Csehi ezredessel még a teuton királyságról is váltott néhány szót. Állítólag komoly, befolyásos emberek is megmozdulhatnak, hogy ebbe az értékes pozícióba a Felderítő Parancsnoksággal jó viszonyt ápoló személy kerülhessen. Ez persze nem jelentett olyan nagyon sokat, a külső határok védelmét ellátó csapatok a Felderítő Parancsnokság alá tartoztak, szóval akárhogy is alakul a királyválasztó gyűlés, mindenképpen „baráti” uralkodót fognak Liptószentmiklóson pajzsra emelni. Na persze Ulf király egyelőre tökéletes egészségnek örvendett, nem mintha ez baj lenne, előbb legyen főhadnagy, az már egy komoly nemesi cím, amire alapozhat. A nagy kérdés, hogy mennyire vonhatja be a térképészt az ügybe. Mert ez a puskacsempészés államtitok volt, legalábbis Kapitány szerint. Nikit persze beavatta, a húga sokkal jobban mozgott az ilyen összeesküvéses dolgokban, de azért nem hitte volna, hogy éppen ő adta el a rómaiaknak a puskákat. A húga persze csak ugyanolyan blődliségeket tudott mondani, mint Csehi, hogy nem szabad bízni senkiben, akárki tette azok nagyban játszanak, és bárkit megvehetnek.

Nade hogy lehet bármit is kideríteni, ha nem bízhat senkiben? Szövetségesre lesz szüksége. Valgus római patrícius és beszél magyarul, rendkívül gyanús, ha valaki tűzfegyvereket szeretni eladni a rómaiaknak, pont egy ilyen embert választana. Herman gondolatban le is húzta őt a listáról. Héraklész, rádiós és térképész, mindenhova szabad bejárása van, több nyelven karattyol, ráadásul hozzáfér a kommunikációs eszközökhöz. Ha valaki fegyvert kíván eladni a rómaiaknak éppen egy ilyen ember segítségére lenne szüksége. Herman ennek ellenére sem húzta le a listáról, mert akkor ott lenne, ahonnan indult, vagyis tök egyedül, ezért inkább úgy döntött, hogy a térképész becsületes.

- Hellóbelló Főnök!

Igazán becsületes képe volt. Najó attól, hogy attól, hogy valaki úgy néz, ki mint egy szélhámos, még nem feltétlen az. Egy valódi szélhámos amúgyis kínosan becsületesnek látszana, hiszen ki bízna meg csalónak látszó egyénben. Tudta, hogy igaza van, de mégsem érezte nyugodtnak magát.

- Üdv Héraklész. Valami fontos hír?

Herman nagy nehezen kiszabadította magát a hevederből.

- Kannák az ülés mögött – a rettenthetetlen műrepülő egy igazi pokróc volt, igaz Herman sem volt beszédes kedvében az út alatt

- Oké és kösz a fuvart! – így a partról már egy mosolyra is futotta részéről

- Ne nekem köszönje, hanem annak, aki kiadta a parancsot – köpött bele a bátor aeronauta a Saône barnásan kavargó vizébe

Herman úgy döntött ennyi elég is volt a társasági életből, a levegő hőse láthatóan magának való figura. Egy kicsit gondolkozott, de csak kiráncigálta az első kannát és a tölcsért.

- Szóval Héraklész, mi újság van erre? Vagy adjam parancsba?

- Ja nem nem, a nagy semmi. Kergetjük Heulfrynt. Már amennyire ez a vánszorgás kergetésnek számít. Az a buzi gall a lehető leglassabban vonul vissza, de azért állandóan kicsúszik a fakezű Varro karmai közül.

- Ahogy korábban?

- Ahogy korábban. Amíg oda voltál kétszer is majdnem megütköztünk velük. Persze most már legalább támadunk nem úgy, mint az év elején, amikor oda-vissza vonulgattunk a dombok között.

- Na az tényleg gáz volt – nevetett fel Herman – pláne amikor úgy tűnt, hogy azokra az idétlen védművekre is szükség lesz.

- Azok Főnök a korszerű erődítéstechnika csúcsait jelentették. A Gyepű óta nem építettek fel ilyen kaliberű védműveket, mint a Rhône-áttörést ellenőrző Takács-vonal.

- Takács-vonal? Ezt egyeztetted az Földrajzi Bizottsággal? Mert ha még nem, akkor javasolnám, hogy tiszteleted jeléül az alegységparancsnokodat javasold védállás méltó elnevezésére.

- Velem lehet beszélni Főnök!

Herman nem nagyon hitt a jelekben, nem volt babonás anti. Ezt viszont most úgy értelmezte, hogy nyugodtan megtárgyalhatja a térképésszel a fegyverügyet.

 

***

 

- És Varro mit válaszolt erre?

Herman egészen hamar visszaszokott a tábori élethez, ahol a szövevényes, ám kisszerű esztergomi politikai ármánykodás külső szemlélője helyett végre… a szövevényes ám kisszerű római politikai ármánykodás helyi kiadásának legyen a külső szemlélője.

- Azt, hogy negyvenezer római katonának semmi sem árthat, és ha esetleg valahogy csapdába is csalnák az embereinket, az legyen inkább a csapdába ejtő baja, mert a felingerelt légiósok ellen még annyi esélye sem lenne, mint egyébként. Valamint, hogy a túlzott óvatoskodás éppenhogy a gallok kezére játszik, akik így egyesével vadászhatják le a járőreinket.

- Gondolom Halmai zsenirális is valami hasonló szöveggel küldte el az anyjába az egyik okoskodó őrmesterét – szúrta közbe a térképész – amennyit eddig láttam belőle azalapján Varro is fél kézzel összehozna egy katonai katasztrófát.

Hermannak rémlett egy Cannae nevű település a csókával kapcsolatban, azonban az Átkerülés előtti, vagy ahogy újabban hívták Átkerülés nélküli történelem soha nem volt a kedvenc területe. De ez a Varro mintha abban is idióta lett volna.

- Zsenirális ez jó. – tette hozzá helyette

- Amúgy félre ne értsétek, de Varro egyértelműen a ti hibátok.

- A miénk? – ez egészen érdekesnek tűnt.

- Úgy értem nem csoda, hogy annyit tud a hadművészetről, hogy oszlopba kell vonni a katonákat aztán előre, ha egyszer egy mészáros fia. Hol tanulta volna meg? A birkaherélés közben? Viszont hol lenne egy ilyen Varrohoz hasonló kétes eredetű személyiség az ómagyarok és az Átkerülésetek nélkül? Herélné tovább a birkákat és gyártaná a magához hasonló mihaszna fattyakat. De a Köztársaság praetora és az északi seregek legátusa? Ez még viccnek is rossz.

- De valamit csak tudnia kellett, ha egyszer név és rang nélkül ilyen magasra jutott. Úgy értem ilyen hátrányt csak egy különlegesen intelligens és gátlástalan személy tud leküzdeni.

- Nos a gátlástalan bizonyosan igaz Varrora, képes lett volna egy polgárháborút kirobbantani, hogy a kezében maradhasson a hatalom.

Valgus kissé nagyvonalúan elfeledkezett arról, hogy ebben a polgárháborúban ő maga is Varro oldalára került, ha nem is meggyőződésből, de legalábbis pragmatizmusból mindenképpen, merthogy a sereg morálját fenn kell tartani. Plusz ha esetleg Varro esetleg gyanakodott volna, akkor mást nevez ki az utászok élére, és az a másvalaki esetleg még meggondolatlanabb cselekedetekre sarkallta volna. Nem úgy, mint Valgus, aki a megfontoltság hangja volt a haditanácsban. Bár többnyire inkább a megfontoltság csendje, viszont csak a bolondok fecsegnek éjjel-nappal.

- A gátlástalanság nem elég, tele van a világ gátlástalan alakokkal, de csak egy kis részük sikeres. Szóval több kell, mint gátlástalanság, azzal legfeljebb egy útonálló csapat vezetője lehet valaki.

- Nahát Varro kb. erre alkalmas. És biztos vagyok benne, hogyha nincs Ómagyarország, akkor Varrobol maximum egy útonálló lett volna. Vagy tudod mit Héraklész, hogy igazat adjak neked, világhírhedt útonálló. Így már nyugodt vagy?

Ebben volt valami, ismerte el Herman, akkor az cannaei fazon nyilván egy másik Varro lehetett, ha ugyan nem Varrus vagy Barro? Mindegy a lényeg, hogy nyilván nem ez a legátus. Bár a katonai talentum közös volt bennük.

- Rendben Varro tehát útonálló lett volna az ómagyarok nélkül. És mi lett volna Publius Quinctilius Valgus?

- Hogyhogy velem mi lett volna? Varroval ellentétben én nemes és ősi Quinctilii gens tagja vagyok, római patrícius!

- A nemes és ősi Quinctilii gensre, amennyire tudom, nehéz idők jártak az Átkerülés idején.

- Az istenek néha próbára teszik az embereket, néha pedig megsegítik. De a vér az vér.

- Mármint az a vér, amelyik a robbanáskor a tógádra került?

- Nem értem… nem értem, hogy kerül ez ide – vörösödött el a római – mi köze ennek Varrohoz? Talán úgy gondolod, hogy mindent annak köszönhetek, hogy volt szerencsém túlélni egy nem is ellenem irányuló merényletet. Tehát az egész csak Fortuna ajándéka?

- Fiúk, fiúk higgadjatok le!

Túl sok volt a feszültség Hermannak, vajon csak a kényes római becsület, vagy valami más miatt. Egyáltalán milyen merénylet? Mit tud Héreklész, amit ő nem? Valahogy jó lenne távozásra bírni a rómait. Viszont megsérteni sem lenne jó, mert akkor teljesen elszigetelődnek.

- Inkább igyatok még egy pohárral – ez a hülyeség, hogy juthatott az eszébe, ez éppen marasztalás volt.

- Köszönöm nem Herman, már így is a határán vagyok, hogy valami meggondolatlanságot tegyek.

- Bocsánat… - szólalt meg a térképész – nem gondoltam volna, hogy ez ennyire felizgat.

- Rendben mára elfogadom – felelt a döbbent római – de holnap még beszélünk, tiszta fejjel.

***

 

- Ez mi volt?

A római jó öt perce távozott már, amikor Herman feltette a kérdést.

- Mire gondolsz?

- Mire bazmeg, a tücskökre a sátor előtt. A merénylet vagy mi a rosseb, amivel úgy felizgattad Valgust.

- Te nem hallottál az Á.u. 41-es római merényletkísérletre az antiügyi miniszter ellen?! Egy nagy bomba robbant annak a villának a kapujában ahova várták. Többen meghaltak, közte az ómagyar városfürkész. És a mi Valgusunk is megsebesült, utána pedig valódi celeb lett Rómában, egy csomó nagyember meghívta, hogy rémisztgesse a vendégeit a szörnyűséges bombával kapcsolatos sztorival. Szóval bekerült a társaságba, és hirtelen felfigyeltek a jó családból való ómagyarul beszélő fiúra. Így lesz a balszerencséből jótétemény.

A magyarul jól beszélő elszegényedett patrícius bekerül a társasági életbe… Vajon képes lenne Valgus egy önmerényletre, vagy ha ő nem, azok akik a fegyverüzlet mögött állnak. Hirtelen az egész történet más megvilágításba került, és az egész összeállt a fejében. Herman nagyon bízott benne, hogy mindez nem csak az elfogyasztott bor keltette illúzió. De nem ivott meg annyit, hogy okosabbnak higgye magát.

A bejegyzés trackback címe:

https://omagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4913346201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása