Á.u. 1 Budai-hegység
- Mondja meg neki, hogy mindenkire lőni fogunk, akinek nem tetszik a képe! Úgyhogy, ha meglátják a páncélost, vagy bárkit zöld ruhában, akkor fegyvert eldobni és fehér zászló az égbe! Vette?
- Vétel! Ha páncélos vagy zöld egyenruha, akkor fegyvert eldobni és fehér zászló az égbe. Ez nem fog tetszeni Cadifornak.
- Leszarom, mi tetszik neki! ETA 5 perc múlva. Nem fogunk az azonosítással baszakodni! Vétel és vége!
- Vétel és vége!
Halmai majdnem végzett hallgató megszakította a beszélgetést az „ostrom alatt álló“ eraviszk településsel és átváltott az intercomra.
- Ok, mindeki készüljön, állítólag lőfegyverrel felszerelt ellenséggel nézünk szembe. Több települést felgyújtottak és az ellenséges harcosok mellett menekülő civilekkel is számolnunk kell, bármit is jelentsen ez a fogalom ezeknél az istenverte keltáknál. Bazmeg Pista, óvatosabban!
A BTR nagyot döccent, ahogy a Pista nevű egykori nehézgépkezelő a harcjármű oldalával átrendezett néhány fiatalabb fát, amelyek a keskeny szekérút melletti fényben gazdag területet próbálták visszavenni az erdő számára. Ahogy Brennus keltái tervezték az Átkerült Területtel.
Ezeknek a fáknak nem sikerült, és ahogy a rádióforgalmazásból ki lehetett venni, a kelták is a semmi és a mérsékelt közötti sikereket tudták felmutatni. Halmai és a két harcjárműből álló egysége éppen az egyik ilyen mérsékelt siker helyszíne felé igyekezett. A szövetséges vademberek földjére, ennek a Cadifor nevű ürgének a birtokára, ahol egy csapat vallási fanatikus bajba került a nem annyira szövetséges vademberektől.
Akik állítólag lőfegyverekkel rendelkeznek, és így az eredetileg a gellérthegyi tábor védelmére kirendelt páncélos erők kétharmadát, ezt a két BTR-t, azonnal agresszív felderítésre küldték Budaörs irányába. Jobb híján Halmai majdnem végzett hallgató parancsnoksága alatt, aki a körülményekre való tekintettel ideiglenesen hadnagyi rangot viselt.
- Mindenre lőni ami gyanúsnak látszik! Nincs tüzérség erre a szektorra állítva, de adott esetben a Hegyről és Etyekről is tudnak erősítést küldeni.
A következő kanyar után feltűnt az egyik kelta település, valószínűleg szövetséges, ugyanis az összes épület lángokban állt. Amely lángok egy kisebb csoport gyalogost világítottak meg.
- Hadnagy úr!
A Pista nevű sofőr a határharcokat, a Saccót, a Morvai-puccsot… egyszóval mindent megúszott a laktanyában töltött átképzéssel. A Hegyen persze látott keltákat, de azok akárhogy is néztek ki, békések voltak. Ezek a kelták viszont… a legrosszabb esetben járulékos veszteség keletkezik az eraviszk szövetségeseknél.
- Gépágyú, tüzet nyiss!
A 30 mm-es gépágyú jócskán túlméretezett fegyver volt élőerő ellen, azonban ahogy Váradi alezredes külön kiemelte, a típusnak nincs jövője Ómagyarországon, úgyhogy bátran pocsékolhatják a lőszert.
A közvetlen közelről leadott sorozat pusztítása döbbenetes volt, véres húscsomók és testrészek repültek szerteszéjjel. A pusztítás és a halál ráadásul rossz reflexet hívott elő a kelta harcosokból, ahelyett hogy szétszaladtak volna, szorosra zárták az alakzatot.
- Tovább! Lassan előre, mert nincs lövegstabilizátorunk.
A BTR előregördült az égő település irányába. Amennyire a lőrésen át meg lehetett állapítani a most halomra ölt keltáknál csak a szokásos felszerelés volt, kard, pajzs és lándzsa.
- Uram? Behajtsunk a faluba?
- Minek? Ezeknek annyi. Tovább annak a nyomorult Cadifornak a szállásáig. Rádió, adja meg a pozíciónkat a Hegynek és jelentse hogy ezt… ezt az izét felgyújtották, szakasz erejű ellenséges erő megsemmisítve, további ellenséges csapat feltételezhető.
- Kérjek erősítést?
- Harcban állunk? – fordult Halmai a rádióshoz, felvont szemöldökkel.
Gyáva férgek. Egy gépágyúval felszerelt páncélozott járműben ülnek, lándzsás vademberekkel harcolnak, erre meg a bokorugró honvédeket veszélyeztetnék. Ők az erősítés!
- Nem uram!
- Akkor meg?!
- Igen uram!
Az erdőből egy újabb alak rohant ki. Ezúttal fegyveres. A gépágyú számára ebből a távolságból nem finoman szólva sem volt könnyű célpont. Ellenben az emberi test rosszul viseli, ha egy tíz tonnás objektummal ütközik…
- Pista, üsd el!
- Igen uram! – fordította a sofőr irányba a járművet. – Uram! Honvédségi egyenruha!
Igen valóban az alacsony, kormos képű alak egy nyomokban honvédségi egyenruhára emlékeztető viseletet hordott…
Innen meg ugye:
http://omagyar.blog.hu/2009/05/20/mese_101
Kiegészítés:
a Gyepüharcok wiki cikke, drazsé mester alapján
Kommentek