Bolyáki Ajtonyon és a rádiós osztagon kívül a Kapitány Csaba túlélőit is a szigeten hagyta, sőt, még a naszád roncsai közül kihalászott holttesteket is elhozatta idáig és ideiglenes sírba fektette az erőd északi falánál, nagy kőkupacok alá. Hat élő és nyolc halott „déli”, ebből ketten a romboló orvosi szobájában adták fel a küzdelmet, amit a felrobbanó naszádon szerzett sérüléseikkel vívtak. Bolyáki kapitány a tizedesre bízta, hogy mikor adja vissza a hat déli tengerész szabadságát, csak azt kötötte ki, hogy a rádiózás befejezéséig őrizet alatt kell lenniük. Arányi azonban nem bízott bennük és nem akart kockáztatni, így a volt bajtársaik a hevenyészve összedobott fogdában maradtak a várakozás ideje alatt is. Arányi többször is beszélt a rangidősükkel, aki a naszádon tartalék irányzóként szolgált. Kötöttek egy megállapodást is, miszerint ha a kalózok érnének előbb a szigetre és komolyabbra fordulna a helyzet, akkor feloldják a déliek őrizetét és ők is segítenek a rendelkezésükre bocsátott fegyverekkel. Ajtony itt jött a képbe: mivel az ómagyarok közül messze ő tűnt a legkisebb harcértékű fegyverforgatónak, az ő feladata lett a fogda és a fegyverláda kinyitása.
Ez az idő pedig elérkezett.
Kommentek