Furcsa érzés volt az Átkerülés utáni állapot, egyesek a vonal túloldalán álló fatornyos falujukat, mások az örökre elveszett Budapestet siratták. Az eredeti (vagy valódi) Átkerültekre a legkülönbözőbb helyeken tört rá az elviselhetetlen szomorúság egy-egy ismeretlenül is ismerős látványtól. Vitéz kapitány nem értette őket, igaz, szülőhelye Tatabánya legfeljebb lepusztultabbá vált az Átkerülés után, de semmi esetre sem lett elérhetetlen. Választott otthonának, Flandriának, azóta még a közelében sem járt. Valószínűleg mocsárvidék és belgák lakják. Mármint echte kelta eredetű belgák, nem flamandok.
A Kalankok tengerből kiemelkedő hófehéren szikrázó fala azonban más volt. Sugiton, Morgiou, Sormiou… a világ legszebb tengerpartja, ez valódi volt és valódi emlékek kapcsolódtak hozzá.
- Lassíts, negyed gőz! Ráérünk.
Kigombolta az ingét, sok volt a tegnapi vacsora, kicsit el is nyomta a tüdejét. De lehet, hogy az egészségtelen életmód, bár Jósvai doktor szerint ennél jobb állapotban nem is lehetne a szíve. Majd elbeszélget az öreg sarlatánnal. (Most komolyan egy francia illetve provanszál városért, amiben harmincöt éve nem egészen fél évet élt a semmire sem elég Erasmus pénzből… majd pont ezért szorulna össze a szíve. Ötvenhat évesen, jópár halott antival a háta mögött, nevetséges). 

Messina rövid idő alatt ómagyar többségű településsé változott. A szénraktár mellett újabb és újabb sátrakat vertek fel, az állomást, és nappal a várost is, ellepték az ezüstösen csillogó  páncélt viselő tengerészgyalogosok. Az új parafából  és alumíniumból készült mellény állítólag harminc méterről kivédett minden anti nyilat, de ennek ellenére fenntartott egy kilencven kilós embert a víz színén. Vitéz egyik tulajdonságát sem szerette volna élesben ellenőrizni, imázsépítőnek mindenesetre nem volt rossz.

Két hete voltak ’Cannea’ üzemmódban, Messina ezalatt kifogyott szénből, és a legtöbb kereskedőhajót szénszállításra osztották be. A Pista azonban ’szerencsés’ volt, kapott öt tengerészgyalogost, ezzel katonai célra alkalmasnak nyilvánították és átminősítették segédnaszáddá. Vitéz kapitányt pedig tartalékos zászlósként állományba vették és kinevezték az ÓmHH Türr István segédnaszád parancsnokává. Így továbbra is a Semlegességi Őrjárat örömeiben és dicsőségében részesülhettek ő és a hajója egyaránt. Nyéki az első szenesbárkával lelépett, fontos családi ügyei voltak Sziszeken. Állítólag, de Attila akkor is hazudott, ha csendben volt. Sokkal valószínűbb, hogy csak tespedni akart és jó távol lenni a csatazajtól.

- Rohadtul nem a tervek szerint mennek a dolgok, Józsi.

 Történt még régebben, hogy Triumphator szerzőtársunk feldobta egy nála elkövetendő közös, ómagyaros, családtagokkal súlyosbított bográcsozás ötletét. Ezt természetesen kitörő öröm fogadta és közös megegyezéssel meg is állapodtunk szeptember első hétvégéjében – akkor még nem ismertük a rávonatkozó időjárási előrejelzéseket, de talán jobb is volt így nekünk.

A kormányosfülkében vágni lehetett a csípős, savanyú füstöt.

- Mikorra érnek már ide?

- Amikorra ideérnek. Antik, nincs digitális órájuk és amennyire sejtem, nem is akarjuk elterjeszteni közöttük.

- Nem, tényleg nem akarjuk. Csak idegesítő ez a várakozás. Legalább ne lennénk kivilágítva, mint egy karácsonyfa.

- Az ómagyar hajók kivilágítva közlekednek. Így vagyunk kevésbé gyanúsak.

- Akkor se jó ez így.

A dolog persze érthető volt, Vitéz már elmúlt ötvenöt, egy elvált feleség és két felnőtt gyerek nem várt rá. Az élet már semmit nem tartogatott számára. Nyéki fiatal volt, alig több mint harminc és neki tényleg volt családja. Igaz nem Fiumében, hanem Sziszeken (mégiscsak civilizáltabb és biztonságosabb volt). Amire most készültek az a.) időszennyezés b.) tudatmódosító szerekkel való visszaélés c.) állami engedély nélküli kereskedelem, kevésbé cizelláltam csempészet. Külön-külön is halállal büntethető törvényi tényállások.

Nyéki az egyik, ki tudja miből készült cigarettáról a másikra gyújtott. A had- és az egészségügy az Átkerülés után azonnal nagy költségvetésű  dohányzás (dohányzás, hol volt akkor már dohány) ellenes kampányba kezdett, minimális eredménnyel. A lelkes növénygyűjtő lakosság inkább a legkülönfélébb helyettesítő termékeket előállításán erőlködött. A legtöbbnek a fő hatóanyaga persze a papírból származó korom és a kátrány voltak. Rákot etetni jó volt, másra nem igazán (némelyik tudott fejfájást is okozni), de az emberek mégis vették. Állítólag az amerikai expedíció hamarosan útnak indul, kimondatlan fő célként rendes dohánynövény beszerzésével. A kormányosfülkében minden esetre vágni lehetett a csípős, savanyú füstöt.
- Mikorra érnek már ide?
Vitéz kapitány most vette észre először, hogy a DA-s összekötője mekkora aktakukac. Pedig milyen ’kemény csávó’ volt Kikötőben tíz napja…
- Piros passz!

Civitas Transitissima, a Legátkerültebb Város. Sok település pályázhatott volna a Kárpát-medencéből teljes joggal erre a címre. A főváros Esztergom, az egyre izmosodó birodalmi tudatával, Gellérthegy, az első anti település, amelyik behódolt az ómagyaroknak, vagy éppen Sziszek az első ómagyar telep. Ha viszont azt a helyet keressük, ahol a „medence közepébe dobott kő” hullámai összetalálkoztak a klasszikus Antikvitással, a helyet, ahol a Krisztus utáni XXI. és a Krisztus előtti III. század bonyolult interferenciamintázata megmutatja az Átkerülés igazi mélységét és természetét, akkor ott kell hagynunk a medencét és a félig vagy teljesen nomád népekkel viaskodó ómagyarokat. A Civitas Transtissima ebből a nézőpontból csakis kizárólag Fiume lehet.
Itt nem félmeztelen vagy szőrmébe burkolózott barbárok álltak a túloldalon. Óh persze, ilyenek is voltak, hol nem akadt belőlük? Az őslakos népesség nagy részét, ezen a helyen konkrétan, illír halászok tették ki. Illetve az ómagyar flotta erősödésével párhuzamosan lettek halászokká, mivel a számukra jóval kedvesebb eredeti mesterségük jövedelmezősége csökkent, a munkaköri kockázatok viszont növekedtek.

- Ennek semmi értelme!

Vitéz kapitány már legalább egy órája forgolódott félálomban mire a szándéka döntéssé érett. Lerúgta magáról a pokrócot és a félhomályban hozzáfogott a ruhája megkereséséhez. Pár perc küzdelem után magára kapta a vászonnadrágot és a vékony pólót és kilépett a fedélzetre. A kabin fülledt levegője után egész kellemes meglepetés volt a gyenge szellő, igaz az is inkább langyos volt, mint hűvös. A navigációs fények körül ott dongott a Mediterráneum összes repülő rovarja, köztük maláriát terjesztő szúnyogok is. A Flotta már kapott szúnyogriasztókat, amik állítólag működtek is. A kereskedőknek ez természetesen hivatalosan nem járt, nemhivatalosan pedig Vitéz kapitány túl drágának ítélte. Húsz éve járta már az Adriát és a Földközi-tengert. Túl régóta, hogy ilyen marhaságokra költse az egyre nehezebben megszerzett nyereségét.

Az érzékszervei lassan felvették a normál ritmust. A gőzgép morajlását elnyomta egy másik hang. Lovász, a vegyész, általában úgy aludt, mint egy csecsemő, ha rossz napja volt, akkor viszont túlharsogott egy Átkerülés előtti sugárhajtású repülőgépet. Így utólag belegondolva ez a zaj nem hagyta aludni.

Újabb videós nap. Jövő héten indul a Vitéz kapitánnyal fémjelzett évad, ami bő harminc évvel szalad előre, és dél-délnyugati irányban odébb. A Földközi tenger kies vidékein fordulunk majd meg, görögök, rómaiak, karthágóiak és egyéb népek között, minden megsózva az átkerülés kultúrájával. A háttérben pedig csakazértis egymásnak feszül a két rivális nagyhatalom: Róma és Karthágó.

Az első részből készült képes hangosnovella-részlet tegnap nagy nehezen felkúszott a Youtube-ra. Ezútal a filmes szakmára mértünk csapást. :)

- Egy apáca miatt van az egész. Még abból az időből, amikor a Szentpétert felállították és a katolikusok nem fogták fel, hogy nem engedik meg nekik egy icipici kolostor építését sem Róma mellé.

Egy rönkházban ültek, ami talán a dadák szállása lehetett, épp kényelmes távolságra a gyerekek épületétől. A késő délutáni napfény beömlött az üveg nélküli ablakon és megfestette a békésen alvó, jóllakott csecsemő arcát. Tényleg lány volt. Körülöttük az egész sziget lábujjhegyen járt.

Ez az ősz tele lesz újdonsággal, kezdjük is. Hamarosan százszámra ontjuk majd az ómagyaros videókat, az első fecskét pedig Triumphator röptette ki, íme:

Ezt terjesszünk, ne a H1N1-et.

(Római követség: Gyerekkereskedők 4. a délutáni műsorsávban várható.)