A szombati ómagyaros bográcsozáson (beszámoló talán holnap) Ghery hangot adott azon véleményének, hogy a bloghoz tartozó lexikon nagyon béna. Ghery éles szeme most sem tévedett, az elkövető egyetlen mentsége csak az idő- és energiahiány volt.

Ma viszont elkezdtük orvosolni a problémát (T1gris kedvéért: a probléma orvoslásra került), és elindul az Ómagyarország wikia, ami a Wikipédia egyik szolgáltatása és pont ilyesmire találták ki. A blogos linket már át is irányítottuk, ezért a "Lexikon" cetlire kattintva egyenesen odarepül az érdeklődő látogató.

Nem végzett olyan hamar, mint szeretett volna, mert egyre több gyerek lógott rajta. Kezdte érteni, hogy a korábbi ómagyar látogatók miért voltak annyira tartózkodóak. Eleinte csak nézték, egyik lábukról a másikra állva, majd az egyik kislány kérdezett tőle valamit - talán azt, hogy van-e a bácsinak felesége, vagy valami hasonló értelmetlen dolgot -, majd mikor leesett nekik, hogy válaszol, átszakadt a gát és jött sorba a többi kérdés. Hány éves. Van-e gyereke. Mit szeret enni. Puszilt-e már meg kígyót. De aludni biztos aludt már eggyel. Ómagyarországon nincsenek kígyók? Akkor miért nem alszanak velük? Tényleg Ómagyarországról jött? Ott tényleg mindenki ilyen magas? Ott minden nőnek van gyereke? Ott minden gyereknek van anyja? Ott mindennap kell fürödni?

Mióta elvégezte az általános iskolát, nem igazán voltak a közelében ekkora gyerekek, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjön, ez jól is volt így. Nem igazán tudott mit kezdeni a helyzettel, próbált a szerelésre koncentrálni, próbált válaszolni, próbált nem válaszolni, semmi sem akart összejönni. Már a tekerőkart szerelte össze - a dinamós rendszerekhez használt pedálos félbiciklit nem engedték ki antik közé, csak a sokkal kényelmetlenebb, kézimalmokéhoz hasonló tekerőt -, amikor észrevette, hogy Ágota újra megjelent és kárörvendőnek tűnő mosollyal nézi. Épp egy kislány kérdésére próbálta kifejteni gyereknyelven, hogy a lányoknak miért van puncijuk, a fiúknak meg fütyijük. Legalábbis Andor úgy vélte, hogy gyereknyelven fejti ki éppen, bár a dolognak kölcsönzött némi illusztrációs jelleget az, hogy a tekerőkar rúdját tuszkolta be közben a szűkre sikerült vájatába.

Előző rész

Másnap reggel indulhattak csak el. A dinamós rendszer fadobozait pakolták fel éppen a szekérre, amikor Humbert megjelent és megkérdezte Andort, nem kell-e vécére mennie.

- Ö... - A fiú egy pillanatra ledermedt, mire a városfürkész intett neki, hogy de. Engedelmesen követte a márványlapokkal borított vizesblokk irányába.

- Valami gond van? - kérdezte Andor. Két irodista mellett mentek el éppen.

- Azt hiszem, ideje beszélnünk - morogta Humbert kicsit hangosabban annál, mint ami szükséges lett volna. Az egyik irodista egy pillanatra rájuk nézett, majd gyorsan elkapta a tekintetét. - A lányommal kapcsolatban.

- Ó.

Félig sem sikerült összeszednie a gondolatait, mikor az üres mellékhelységbe beérve Humbert megragadta, belökte az egyik fülkébe, majd megrántotta a lehúzó zsinórját.

Bár Ómagyarországhoz semmi köze nincs a dolognak, bizonyos személyi összefonódások miatt egy rövid bejegyzés erejéig rabolnám a témával a kedves olvasók idejét. A mai napon egy másik blogregényt is útjára indítottam, ami persze nem igazi blogregény, hanem egy régi, kéziratban maradt írás részenkénti közzététele. A kommentek alapján az ómagyar blog és a Mysterious Universe olvasóinak van egy nagyon vékony közös metszete, nekik talán mond valamit az, hogy a Pannoni Pathó Pál c. kisregény erre a világra íródott mintegy nyolc évvel ezelőtt. De mivel az írás elég lazán kapcsolódik a MU űroperás világához, talán azok számára is fogyasztható, akik a fent nevezett világgal még nem találkoztak. Legalábbis igyekeztem úgy megírni. Ráadásul ez a blog teljesen macskainvázió-biztos övezet lesz, mert már végig készen van és a minden hétköznap délelőtt kilences frissítés garantált. 

A blogról, a háttérről és egyebkről ebben a bejegyzésben lehet bővebben olvasni.

És hogy legyen valami halvány köze Ómagyarországhoz is: a Pathó Pál blog szürke hirdetéseire kattintva az ómagyar projektet lehet támogatni (akárcsak itt), a nyomtatott megjelenések és a tervezett novellapályázat finanszírozását.

Róma, Kr.e 240 / Átkerülés után 40 / A Város alapításától számított 514

Ómagyar Nagykövetség, Különleges Szerződéses Terület

A követség történeteinek előző részei.

Minden fenyegető díszlete ellenére volt valami megnyugtató abban a képben, ahogy a római konzul a Mars-mező megszokott oszlopcsarnoka előtt fogadta az ómagyar követ üdvözletét. Itt tárgyalás lesz, nem háború. Ha háborúra készülnének, már tegnap szabad folyást engedtek volna az Aventinusnál gyülekező csőcselék dühének. Az isztriai balhé hírei alaposan felkorbácsolták a kedélyeket, ráadásul amíg a hírnökök elértek ide, némileg ki is színeződtek a dolgok. Bár sokat nem kellett túlozni, ezzel már a követség lakói is tisztában voltak, mióta megsemmisítették a római kézbe került rádiót és megkapták az Andorékkal együtt érkezett rendes kódkönyvet, újra dőltek az információk Esztergomból és Fiuméből.

 Nesze neked albertizmus

Gondolatok, idézetek, tematikus fókuszban

 Lexikon: Albert István dandártábornok, államférfi

A szuperhatalommá válás esélyéről

Lehet, hogy ez a két szó egymás mellett túlzásnak tűnik, de nem az. Ha túléljük az első pár évet - és a túlélést nem elsősorban az egyénekre, hanem az államszervezetre értem -, ha megszilárdul a helyzetünk, felfut a mezőgazdaságunk, árutermelésünk, ha biztosítjuk a stratégiai nyersanyagforrásokat, szénbányákat, vízierőműveket, olajmezőket, egyéb bányákat, ha mindez sikerül - és miért ne sikerülne - Ómagyarország rálép a globális szuperhatalommá válás útjára. Egész egyszerűen nincs más választása, ha nem süllyed anarchiába és nem válik a környező barbárok zsákmányává, akkor semmi más nem lehet belőle, csak az ókor vezető hatalma. Nem mondanám azt, hogy ez a küldetésünk. Ez a sorsunk. És a manapság újra népszerű görög tragédiákat olvasva mindenki tudhatja, mi lesz a következménye annak, ha valaki ellenszegül a sorsának.

 A kiköltözése előtti estén csak összejött végre a szomszéd áccsal az a közös vacsora, amit már az érkezése óta terveztünk. Eszter sütött-főzött, bár nagyon nem tudott miből válogatni, de végül is az a lényeg, hogy van mit enni. Így az új kenyér ünnepe után – bár az utcában többen is kifejtették, hogy azért az új borét jobban várják.

Az Átkerülés után az üzemanyag a lakosság számára elérhetetlen messzeségbe került, de a hivatalos állami szervek és a hadsereg is hamar felélte a tartalékok nagy részét - mostanra már csak minimális, vészhelyzetekre tartogatott készlet maradt. A középtávú tervek természetesen számolnak azzal, hogy lesz újra elérhető üzemanyag, de addig is kezdeni kell valamit az átkerült területeken álló, tízezres nagyságrendű gépjárműállománnyal, amiben a Polski Fiattól a brutáldömperig minden kategória képviselteti magát.

A fő kérdések három megoldandó probléma köré csoportosulnak:

(Alábbi írásunk nem tartozik a blog kanonizált vonulatába. Szegény szerzője vért izzadt, amíg többször átírta, de a szerkesztő brutálisan visszautasította még az utolsó változatot is, holmi mondvacsinált világkompatibilitási okokból. Az ellenőrzés lazaságát és a kevés anyag okozta elvonási tüneteket kihasználva azonban most a szerkesztő belső ellenzéke kicsempészte a blogra az írást, ami ugyan továbbra sem képviseli a hivatalos történelmet, de azért, valljuk be, aranyos. Azon kedves olvasók között, akik kitalálják, hogy mi volt vele a b. szerk gondja, kisorsolunk egy tincset Ghery hajából, szedd-magad akció keretében.)

- Apa, Apa!

- Jól van már, megyek!

- Ne légy már ilyen! – már az asszony is ellenem van.

- Appaaa!

- Mondtam már, hogy megyek!

- Ta-as! – na ezt a hangsúlyt utálom. Kellett nekem család, én hülye…

Plasztikum (plastic, átkerülés előtti angol szóból): folyadékok tárolására használt műanyag palack latin neve, a plasztikumjóslás alapanyaga. A dörzsöléssel csiholt tűzben megolvadó palack alakjából a római (kisebb mértékben görög és etruszk) jósok a jövőre... 

Ómagyar Lexikon, 5. kiadás, Esztergom 
 

A szemétbánya már harmadik napja izzott a mélyben és hiábavalónak bizonyult bármiféle kísérlet az eloltására.