Az Anyagtudományi Intézet havi működési és kutatás-fejlesztési jelentése

Kr.e 279. április 
 

I. Az április 18-ai gőzgépbaleset

A Dorogi Gézgépgyárral közösen fejlesztett 110kW összteljesítményű, vegyes tüzelésű, nagynyomású energiatermelő gőzgép (NEG-M279/1 illetve NEG-M279/2) prototípusának tesztelését az Anyagtudományi és a Műszaki Intézet dolgozói Kr.e 279. március 29-én kezdték meg. Ez a gép a kiemelt fontosságú, nagy elektromos teljesítményt igénylő állandó kolóniák ellátását szolgálhatja. 

Az első alacsony teljesítményű tesztek után a gép teljesítményét április 5-től kezdve fokozatosan emelték, míg április 16-án a tesztek elérték a teljes üzemi igénybevételt. Ezután kezdődött a gőzgép anyagának fáradási tesztje. 

Előző részek

Iskündü mozdulatlanul feküdt, haja kormos és tépett csomókban tapadt koponyájához, az égett szőrzet szaga méterekre bűzlött. Nem halt meg, Íje csak játszott vele, mint a héja a pocokkal, hogy a játék végén még édesebb legyen a húsa. Életben volt, de a fájdalom megtette a magáét és most öntudatlanul várta sorsának beteljesedését. A sors neki Szolnoki Erika 31 éves, egyedülálló, a Malév alkalmazásában álló budapesti lakost rendelte végzetnek, aki szó szerint fejbe lőtte egy jelzőpisztoly töltetével. Most ott állt a férfi felett, csinos kis fitos orrát kényesen fintorgatta a férfi felől áradó égett szőrszag miatt, de zöld szeme élénken vizslatta a testet.

Az Ómagyar Rádió Egyes programjának felhívásai

Kérjük a helyi védelmi bizottságokat a bevett módokon közhírré tenni!

Felhívás fiatalok számára

A hamarosan induló "MSN Mentes Övezet" című ifjúsági program szerkesztői és műsorvezetője várja minden olyan fiatal levelét, akinek olyan kérdése, problémája akad, amit nem tud vagy nem mer társaival, ismerőseivel megbeszélni. Barátok, szerelem, iskola, család - bármilyen témában írhattok, nevetek helyett csak egy kitalált becenevet megadva, és kérdéseitekre az ÓMR1 - MSN Mentes Övezet műsorában kaphattok választ fiatalos, tapasztalt, laza műsorvezető segítségével. Tabuk nélkül - ha itt se mered elmondani, akkor tényleg menthetetlen vagy...

Az elmúlt bő fél évre visszatekintve úgy érzem, hogy elég különleges szakasza volt ez a netes életemnek, legfőképpen jelen blog miatt. Lusta voltam összeszámolni a konkrét adatokat, de becslésem szerint elkövettünk jó másfél száz bejegyzést, jó pár ezer kommentet, mintegy kétmillió karaktert, a nem rögzített időszakkal együtt olyan százhúszezer oldalletöltést. Nyilván nem kimagasló számok blogos viszonylatban, de ha a kezdetekhez viszonyítjuk, akkor azért nem rosszak. Mostanra azonban az omagyar.blog.hu már messze került attól a fiktív, egyszemélyes kis naplótól, ami tavaly októberben kezdte bontogatni a szárnyait, és némi mérlegelés után ebből le kellett vonni a tanulságokat.

Harkály történetei az ómagyar katonaéletről:

Értékelés, azaz hetedik hét

Járai valami különlegeset eszelt ki nekünk az utolsó hétre. Amikor meghallottuk, az hittük mindjárt dobunk egy hátast. Egy négynapos túrat eszelt ki nekünk, amely során az egység és mi is számot adunk majd tudásunkról, és most először gyakorlatozunk együtt a négyes szakasszal, amelyet szintén Járai parancsnoksága alá rendeltek. Ennek során lábon tesszük meg a Tata-Esztergom távolságot a Duna mentén. Csak éppen a folyásirány szerinti bal oldalon. Tudtuk, hogy ilyen hülye viccei még neki sincsenek, szóval a dolog halál komoly.

- Rendben van, Presbiter uram – Péter atya halkan beszélt, de szemét szúrósan a vele szemben ülő középkorú férfire szegezte. – A szentek még nem születtek meg, lehet, hogy nem is fognak. De a predesztinációról egy szó se essék a továbbiakban. Más sem hiányzik a népnek…

- Nos, jól van, Péter atya – bólintott a megszólított férfi, Pálházi Ferenc, a tatabányai reformátusok presbitere és sóhajtott egyet. – Istené a dicsőség.

- Úgy van. Ámen – ezt már egy harmadik férfi mondta, aki az asztal túlsó végén ült, és ujjaival idegesen dobolt a fényesre polírozott, gyönyörű rokokó asztal lapján. – Ön, Altsteiner úr, mit gondol?

A megszólított fiatal férfi vele szemben ült, villogó kék szeme folyamatosan járt körbe-körbe az asztalnál ülők arcain és eddig szótlanul ült a helyén. Pedig a megbeszélés már vagy egy órája tartott.

- Barátaim – kezdte a férfi, korához képest meglepően mély hangon. - Miről beszélgetnek maguk itt? Szentek, két szín alatt áldozás, eleve elrendelés, és a többi… Maguk szerint a hit csak ennyi? Külsőség? Megkérdezték már a híveiket, hogy mit gondolnak erről az egészről? Vagy csak folytatják a rutint?

Április 12. Az első Nagy Nap.

Kezdek nagyon türelmetlen lenni. Ha még sokat pattog ez a druida, esküszöm, lelövöm. Abban mostanában úgyis jó vagyok. Hosszú napokba telt mire sikerült kapcsolatot teremteni Bolgiosszal és társaival. Háború van, vagy valami hasonló. Nagy nehezen sikerült megegyezni egy találkozóban. Már a helyszín se volt mindegy, meg a csillagok és a nap állása sem… Kezdem unni a keltulást. Két napja alig ettem, egy hete nem jutottam borotvához és fáj a hátam a földön alvástól. Tököm se tudja, hol vagyok és hogy meddig fárasztanak még. Ha a druida megint bepróbálkozik a kék festékével és az arany díszeivel… Szerencsére a Káoszbrigádom jeles tagjai tudják a dolgukat. Úgy lökdösik félre a druidákat és a segédeket, hogy öröm nézni. Pedig nem kevés átkot és rontást kaptak, de csak nevettek. Ha valaki bő fél évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy egy csapat életerős férfi bálványként fog tisztelni, valószínűleg elvicceltem volna a dolgot valami világrendmegdöntéssel. Pedig tényleg nem ezen fáradozok.

Honvédelmi Minisztérium Központi Kórház

2500 Esztergom, Petőfi S. u. 26-28.

Főigazgató: Dr. Szendehelyi Huba ezredes

Ambulancia

Ambulancia vezető: Dr. Handler Ferenc Ph.D. o. ezredes címzetes egyetemi docens

Szakrendelést vezető főorvos: Dr. Kiss István Ph.D. őrnagy főorvos

Ambuláns lap

Beküldő intézet: Mentő hozza

Előző hetek

Harmadik hét

Az első két hét a szívatásról szólt. Sosem voltunk elég gyorsak, elég ügyesek, elég pontosak, szóval nem voltunk elegek. Reggeltől késő délutánig hajtottak minket, mint az állatokat, délelőtt fizikai kiképzés, délután a zanzásított elméleti kiképzés, amit nekünk menetből kellett fordítani oda-vissza. Egyik nap térképészetet tanultunk, másnap már az ómagyar területek katonai térképeit memorizáltuk. Megtanultuk a hadsereg szervezeti felépítését, és belénk verték a szakasz- és rajszintű harcászat alapjait. A második hét végére már zúgott a fejünk.

(Gherrít itt hagytuk abba.)

Április 1. A nemzetközi helyzet kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.

Kerras behunyt szemmel térdepelt előttem. Szemei remegtek és könny szivárgott a szemhéjai alól. Igyekezett egyenletesen lélegezni. Próbált megszabadulni saját kicsinyes érzelmeitől és gátlásaitól, hogy az éledő természet erejébe kapaszkodva kerüljön át a másvilágra. Meghúztam a ravaszt és eldőlt, mint egy zsák.

- Neki rendes temetése legyen! – vetettem oda a kivégzéseket biztosító két harcosomnak, akik most már Kerras friss hullája mellett álltak. Én visszaindultam az erődbe.