Az elmúlt bő fél évre visszatekintve úgy érzem, hogy elég különleges szakasza volt ez a netes életemnek, legfőképpen jelen blog miatt. Lusta voltam összeszámolni a konkrét adatokat, de becslésem szerint elkövettünk jó másfél száz bejegyzést, jó pár ezer kommentet, mintegy kétmillió karaktert, a nem rögzített időszakkal együtt olyan százhúszezer oldalletöltést. Nyilván nem kimagasló számok blogos viszonylatban, de ha a kezdetekhez viszonyítjuk, akkor azért nem rosszak. Mostanra azonban az omagyar.blog.hu már messze került attól a fiktív, egyszemélyes kis naplótól, ami tavaly októberben kezdte bontogatni a szárnyait, és némi mérlegelés után ebből le kellett vonni a tanulságokat.

A blogot először bő egy hónappal az indulása után terveztem befejezni. Ennek nagyon egyszerű és praktikus oka volt: az eredeti célját addigra teljesítette. Az Átkerülés világa élővé és hatóvá vált (nem csak a számomra), a kérdéseimre választ kaptam, a hiányos tudásanyagomat a kedves olvasók kiegészítették, minden egyben volt ahhoz, hogy az eredeti projektet, az ómagyarországos regényt elkezdhessem. De addigra már Ómagyarország nem az én blogom volt, hanem sokaké, új szerzők társultak be, nem egy közülük túlszárnyalva a t. szerk.-é felfelé buktatott alapító atyát, és mindez annyira lenyűgözött, hogy (az Átkerült emberiség ellenes) vétek lett volna abbahagyni. Kis karácsonyi szünet után nekiugrottunk a második évadnak, majd azt is lezártuk, illetve mégsem. Épp ez a jelenség, hogy vagyunk is meg nem is indított arra, hogy újra átgondoljam a koncepciót, meg azt, hogy mit is akarunk és mire is fordítjuk azt az időt és energiát, amit a blogra fordítunk. Természetesen szó sincs leállásról: pénz továbbra sincs benne (talán nem is baj), de egyelőre akad pár ember, mind a szerzők, mind a kissé megfogyatkozott, de annál aktívabb olvasók között, akinek Ómagyarország világa némi örömet okoz, és akkor meg miért fosztanánk meg magunkat tőle? :) De azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy most, fél évvel később a blog már nem az, ami volt, és a változást valahogy le kell képezni, különben recseg-ropog az egész.

Ómagyarország ma már nem egy fiktív blog, hanem egy írói világ, egy kitalált univerzum. Nem mérhető persze a nagyokhoz (mint pl. a Star Wars, WH40K, vagy akár a magyar „fejlesztésű” univerzunok, mint a MAGUS, Káosz vagy akár a MU), nincs mögötte se tőke, se kiadó, se sokezres/milliós rajongótábor, de ennek ellenére működésében hasonló. (Kiadót persze akartam már szerezni, de akiket megkerestem, azt mondták, jó ötlet, de az olvasókat nem érdekli. Nem, nem szakácskönyvkiadókat kerestem meg. :) ).

Az első két évadban lefektettük a világ alapjait, menet közben többször is igazítva a koncepción, de mostanra a dolog már túlnőtt rajtunk. Az elején még fel tudtuk vállalni azt, hogy a világ teljességéről írunk, vagyis szinte mindenről, minden területről, ami csak fontos lehet az Átkerülés napjaiban. Mára ez lehetetlenné vált, se kapacitásunk, se igazi elszánásunk nincs hozzá. Bizonyos értelemben jogos számon kérni azt, hogy mi van a mezőgazdasággal, a joggal, a pénzrendszerrel (és hova lett T1gris ;) ), de úgy látom, hogy a szerzőket önző módon már más foglalkoztatja. Már nem az írói világunk medencéjét akarjuk ásni, hanem szeretnénk lubickolni benne egy kicsit. Nem világot építünk, hanem a felépített (na jó, lefektetett alapkövű) világ történeteit akarjuk megírni. Az elején ez még ment egyszerre: a nézőpontkarakterek történetein keresztül formálódott a se nem szép, se nem új világ. Mostanra a karakterek szinte mindenkinél elfáradtak, mert sok volt rajtuk a világépítés terhe. (Szomodit azért megmentjük, nem kell aggódni, de kicsit lehet, hogy jegelődik.) Ezért újra váltunk, illetve bővítünk, remélve, hogy ezzel az új koncepcióval elpöfögünk még egy darabig (gőzzel vagy fagázzal, mindegy), és persze azt is remélve, hogy olvasóink is továbbra velünk tartanak. Sőt, talán még újak is jönnek, ki tudja...

Mi lesz tehát az új csapásirány?

Először is lezárjuk a második évadot, ami elméletileg már amúgy is lezáródott, gyakorlatilag persze még nem. Ez nem azt jelenti, hogy az eddigi karakterek hirtelen tömegesen elhaláloznak, csupán annyit, hogy életüket napi szinten, lineárisan már nem fogjuk tovább követni. Előbb-utóbb mindenkiről születik majd egy kis összefoglaló poszt, hogy mire vitte az életben, és persze továbbra is talonban maradnak, bármikor jöhetnek egy-egy felvillanó kis epizód vagy minisorozat erejéig, de ezek már csak villanások lesznek az életükből, és nem az életük maga, folytatásokban. Az első két évadot nyomtatásban is közreadjuk, az első évad már a végső stádiumban van, de még idén kijön a második is, remélhetőleg kevesebb vargabetűvel, mert már tapasztaltabbak leszünk ezen a téren.

A hőskori stílusú évadok helyét másféle projektek veszik át, amik inkább egy-egy téma köré szerveződnek és nem globálisan egész Ómagyarországot próbálják ábrázolni. (Ez lehetetlen is egy fiktív blog kereteiben, ez talán érezhető is volt az elmúlt hónapokban.) A már tervezés alatt álló harmadik „nagyévad” például az első nagytávolságú stratégiai expedíciónak állít majd emléket, amit az Átkerülés utáni második tavaszon indítanak útjára Egomból, hogy a mintegy kétszáz fős társaság építsen egy kikötőt az Átkerülés előtti Fiume helyén, ahonnan tíz év múlva már stratégiai jelentőségű tengerészeti expedíciókat kell indítaniuk. Az évadban a már megismert szerzők új karakterekkel jelentkeznek, bár még képlékeny a dolog, lehet, hogy lesz egy-két átmentett is köztük. Vadromantika, frontier-életérzés és folyamatos cliffhanger garantált, az évad címén még gondokozunk – segítséget is elfogadunk, természetesen hozzá. :)

Az ősszel induló „nagyévad” mellett, illetve az addigi köztes, nyárral súlyosbított időben kisebb kaliberű átkötő dolgokkal kedveskednénk az olvasóknak. (A kisebb kaliber csak a terjedelmet jelenti, persze.) Egy hevenyészett és nem végleges lista következik:

- AzOperation Iulia már elkezdte bontogatni a szárnyait, Posca és Passer előbb-utóbb felszívja magát és megindul, még az is lehet, hogy Fiume tájékán furcsa népekkel találkoznak.

- Új szerzőnk, Harkály Katonadolog sorozata is igen ígéretes, szerintem minden biztatást megérdemel, hogy rendesen ki tudja futni magát. Itt sem szakadunk el az aktuális dolgoktól, de mint írtam, tematikus megközelítésben, tehát jelen esetben az ómagyar idegenlégió szemszögéből nézve a dolgokat.

- Ghery, a közellenség hamarosan hazalátogat, és ha nem lövik le rögtön, lehet, hogy írogat még nekünk pár érdekes dolgot. Az ő szála – pusztán földrajzi okokból – eddig is eléggé elkülönült a többiekétől, itt az ideje, hogy teljesen a saját lábára álljon. De Shanna is segít neki majd benne.

- Illetve ha már keltulás, pontosabban szkítulás, előkerült Cs. Németh Béla keleti kirándulásának igaz (és jó hosszú) története is, ez részekre bontva, de egy blokkban jelenik majd meg hamarosan. Jó sok vér lesz benne, mondanom se kell. (Egy brutális tornatanártól mit várhat az ember. ;) )

- Lesz pár nem történetközpontú, hanem egy-egy érdekesebb témát körbejáró iromány is, olyasmi, mint ami eddig (és ezután is, remélem) az Anyagtudományi intézet volt. Szs. ugyanis összehaverkodott a csentőfai pappal (prot-kat összeborulás, elvégre hol van még a reformáció), és az anno nagy sikerű Asztali beszélgetések lenyúlt címe alatt diskurálnak majd pár vallási és ezzel összefüggő társadalmi témáról. Egy egomi könyvtáros meg alaposan bespájzolt az első választások sajtójából (hivatalostól elkezdve a szamizdaton át ÓMR felvételekig), és volt kedves a rendelkezésünkre bocsátani, így végigizgulhatjuk majd ezt a nem mindennapi eseménysort. Sőt mi több, Á.u. 200 környékén megjelent egy „Nesze neked albertizmus – avagy miért (ne) utáljuk Albert Istvánt” c. kiadvány, ami a dandi életművéből szemezget téma szerint, érdekesebb és szaftosabb részek várhatóak ebből is.

- Illetve a Tekercsraktárban is landolhat néha egy-egy teljesen önálló novella, kis történet, a kötet megjelenésére szeretném összehozni az Á.u. 40-ben a római ómagyar nagykövetségen játszódó kis történetet, de hátha lesz más is.

- Bónuszként pedig az is elképzelhető, hogy tiszta multimédiások leszünk, autentikus ÓMR hangfelvételekkel, meg egyebekkel, de ez még csak terv.

A lényeg tehát az, hogy mind térben, mind időben elszakadva az eddigi két évadtól építgetjük tovább Ómagyarország világát, a fenti ötletekkel, meg minden mással, ami még felmerül. (És a t. olvasók kommentjeivel is, természetesen, na meg ott az épp teszhalott fórum is.) A koncepcióváltást a blog kinézetének átszabásával is le akarjuk majd képezni, lesz két oldalsáv, az altörténeteknek meg minden más kategóriának rendes kis gombja, hogy jobban követhető és áttekinthető legyen a dolog. Az eddigi évadokat olvasási sorrendbe fogjuk rendezni, ugyanezen okból kifolyólag, illetve fejlesztünk azon a képességen is, hogy egy teljesen ismeretlenül beeső látogató számára is biztosítsunk kiindulópontot az világgal való könnyű megismerkedésre, figyelembe véve az addiktív hatását is, természetesen. :) Az átszabás közben esetenként igen érdekes képet fog vágni a blog, ezért ezt igyekszünk majd késő estére tenni, hogy ne legyen annyira zavaró.

A fentiek mellett továbbra is örömmel látunk minden egyéb ötletet, kommentet vagy irományt, a „Kitekintő” rovatba gyakorlatilag minden belefér az ómagyar repülőgépgyártástól a hadászaton át az átalakuló szexuális szokásokig. A (saját vagy koprodukciós) történetszál iránt érdeklődő szerzők se fogják vissza magukat (ha nincs ötletük, csak jó tolluk, az sem akadály, ötlettel tele a padlás) – főleg akkor ne, ha női szerzők, mert jelenleg le se lehet mosni rólunk, hogy hímsoviniszta banda vagyunk. Ami nem is igaz, legalábbis azóta nem, hogy T1gris hova lett.

További jó átkerülést kíván saját és a szerzők nevében a szerk.