A vécén ülve szokás szerint el kellett töprengenem azon, hogy ment-e a könyvek által a világ elébb. A visszaköltözésünk után egy nappal az ülőke mellé készített doboz könyv kezdett aggasztó mértékben fogyni, s tekintve azt, hogy még ezeket a padlásra száműzött, soha nem olvasott ponyvákat és régi akrámiket is vérző szívvel készítettem be a vécépumpa mellé. Bele sem mertem gondolni, milyen lesz majd az, ha olyanokat kell sorra vennünk, amikhez valamennyire kötődtem, de legalábbis képes voltam őket valamikor elolvasni.
Félbehagytam az aranyárban megvett Headway Elementary Third Edition olvasmányát a kis szigeten élő fickóról, akinek annyi munkája van, hogy meg sem tudja számolni, majd kitéptem a lapot.
Kommentek