1.Meteorológiai szolgálat 

A léghajó-közlekedés legismertebb tragédiája, a Hindenburg pusztulása, azonban ez egyáltalán nem a legnagyobb léghajó-katasztrófa és nem is legjellemzőbb. A XIX.-XX. század során a legtöbb léghajó az erős szél miatt zuhant le. Amennyiben az ómagyar hadsereg vagy különböző civil szervezetek/cégek rendszeres léghajó kapcsolatot szeretnének fenntartani, ahhoz pontos megbízható időjárás előrejelzésre van szükségünk. Ezért a jövőben egy kiterjed, nagy létszámú, közvetlen állami/katonai felügyelet alatt működő meteorológia szolgálat felállítása elkerülhetetlennek látszik. 

A tárgyalás rövid volt, semmi sem emlékeztetett a régi magyar bírósági eljárásra, amelyeken sokszor volt szerencsém részt venni mindenféle ügyek miatt. Az egész cirkuszhoz a kormányzó ragaszkodott, aki a becsületén esett csorbát igyekezett így kiköszörülni és hagytam kiélni vágyait. Éppen elég nehéz volt lebeszélnem arról, hogy Kapitány ellen is valami hasonló eljárást kíséreljen meg elindítani, de végül belátta, hogy ehhez itt finoman szólva sincsenek meg az eszközeink. Belőlem ráadásul az akarat is hiányzott ehhez az akcióhoz – nem akartam újra megkísérteni a sorsomat.

Így hát előhoztuk Holzot, akit az embereivel tulajdonképpen fogságban tartottunk, bár ez a fogvatartás elég lazára sikeredett. A bíráskodás terhét Konzel vette a nyakába, rám a vád szerepét akarta osztani, de sikerült kibújnom a felelősség alól. Így a vádat végül a megölt lány családja képviselte, pontosabban a tolmácslány – Oázis, ahogy magát nevezte –, aki mérhetetlen arroganciájával sokat tett azért, hogy Holz végül nevetségesen olcsón megúszta a vádakat.

Fingom sincs, milyen nap van. De most nem is érdekel.

Érdekes és meglehetősen bonyolult kérdés: kik, mik vagyunk mi egyáltalán emberek? Miben különbözünk annyira a világ többi részétől? Anno, szabad perceimben nekem is sikerült egy egész elfogadható magyarázatot találnom. Nem vagyok igazi filozófus, nem hiszek magasabb rendű entitásokban és nem vagyok az úgynevezett tudomány fanatikus híve sem. Descartes nyomán egyszerűen gondolkodom. A mi az ember című kérdést, két módon lehet megközelíteni. Van az egyszerű biológiai és a bonyolultabb, filozófikus mód. A bioszt mindenki megtanulja a suliban és teljesen nyilvánvaló. De a másik oldal tulajdonképpen önmagát magyarázza. Az állatoktól abban különbözünk, hogy képesek vagyunk teremteni. Olyan dolgokat tudunk létrehozni, amik azelőtt nem voltak és nem is kellettek senkinek.

Drága Olvasóink! Nagy lépést igyekszünk tenni a Web i.e.2.0 felé, amikor bejelentjük következő interaktív szolgáltatásunkat!

Mint észrevettétek, az Olvasókkal való interakció eddig is kiemelten fontos volt számunkra, hiszen sok esetben alakítottuk a történetet – vagy legalább beleszólást engedtünk az alakításába – az olvasói kommentek alapján. Ezt az úgymond közösségi szerkesztést most egy magasabb szintre szeretnénk helyezni azzal, hogy ezentúl nemcsak az ötleteitek, de Ti magatok is bekerülhettek a történetekbe!
Ha már Ómagyarországról van szó, akkor stílusosan azt mondhatnánk, itt a történelmi lehetőség, hogy ezentúl ne csak olvassátok kedvenc ókori történeteiteket, de akár szerepeljetek is bennük.

Ezt a lehetőséget egyfajta kiemelt szolgáltatásnak szánjuk. Távlati célunk ezzel, hogy a hamarosan megjelenő nyomtatott első évad, illetve a heteken belül lezáruló második évad majdani megjelenéséhez megnyugtató anyagi alapot teremtsünk, ugyanis az oldalon megjelenő reklámbevételekből ezeket nem tudjuk finanszírozni, mivel azokra nem kattintotok rá. Ennek érdekében a "Szereplőket keresünk!"-akcióhoz három csomagot dolgoztunk ki:

Már előző nap nagy kínban voltam, de mikor rám virradt a helyi iskolában tartandó keltaórám reggele, szívesebben lettem volna negyven kilométerrel és kétezerakárhány évvel odébb egy tömény izzadtságszagot és vaskeménységű jóságot árasztó ráncos fickó kunyhójában.

- Te mondtál igent – közölte velem Eszter sokadszor.  - Akkor ne rinyáljál itt nekem!

Igaza volt, de azért jól esett pufogni. Magamban elküldtem az igazgatót is oda, ahonnan állítólag visszajött nemrég (azért némi szkepticizmussal fogadtam a nagy alföldi túrájának infómorzsáit, láttam én már szkítát messziről, távcsővel, annyi elég is volt belőlük), de igazából senki mást nem hibáztathattam, csak magamat. Senki sem szorított pisztolyt a fejemhez, hogy vállaljam el az órát. Amúgy meg tanár lennék, vagy mi a szösz. Szakvizsgás. Ami egyelőre csak azért van meg, mert túl kemény a borítója, és gyújtósnak sem tűnt túl jó ötletnek.

Március 24. Egyelőre minden vihar előtti csendben.

Alig hittem a fülemnek. Ma már másodszor. Először Peti bukkant fel, hogy elráncigáljon a BTR-ig. Természetesen vonakodtam menni, hiszen elméletileg nem is találkozhatnánk. Aztán a túra oda-vissza legalább fél nap. Nem mintha elszámolással tartoznék bárkinek is, de nem akarom, hogy Kerras gyanakodni kezdjen. De azt kell mondanom, még némi balhé is belefér…

- …további programunkból: választási hírek, vendégünk Etyek képviselőjelöltje, Halmai Szilárd; Déli áldás, református hitrovatunk is jelentkezik; Hirdetések félórája, hirdessen nálunk ön is!; Fórum Ómagyarorum, politikai vitarovat hallgatóink beküldött kérdéseivel. Végül zenebutik. És most jöjjön egy aktuális örökzöld a…

(regényrészlet)

Átkerülés után 40 / Kr.e. 240 

- Imádom ezeket a képeket - mászott fel óvatosan a lehullott kövekkel tarkított meredek sziklahátra az emancipációsok hozzánk csapott tábori újságírója. - Egyre több készül már, ahogy elérjük az ezeréves határokat. Nekem ez már a negyedik sorozatom lesz.

A szeméhez emelte a fényképezőgépét, leengedte, állított rajta valamit, majd ellőtt három kockát. Rácz katonái szorgalmasan püfölték a határbálványt rögzítő ékeket, én a százados mellett állva bámultam a havasok kéklő tömbjét.

- Már megkötötték az előszerződést egy reprezentatív albumra, amit majd akkor adnak ki, mikor teljesen körbeérünk - fecsegett tovább az újságíró. - Már tuti, hogy lesz benne pár képem, de talán néhány részét is megírhatom. Akárki akármit mond, az igazi pénz az állami megrendelésekben van.

No, ezt megkaptam! A múlt hétvégi csentőfai látogatásom miatt az Ómagyar Korrupcióellenes Hivatal felszólított, hogy szerdán jelenlek meg a megadott helyszínen, és számoljak el bizonyos korpciógyanús ügyeimmel.

 Hogy mi van?!?!?!

 Azt sem tudtam eddig, hogy van ilyen hivatal, az átkerülés előtt persze tapasztaltam, hogy milyen mély erkölcsi válságban élünk – pl. jogosítványszerzés, ami már a rögtön a tizenéveseket megérinti… De hogy itt is? Pláne, hogy a jegyrendszer van életben… meg vannak ezek húzatva!?

Fáradt voltam. Iszonyatosan fáradt. És bosszús. Napok óta játsszuk ugyanazt. Az a rohadt laptop, én meg a kölyök. A kölyök játszani akar a laptopon, a laptop akkumulátorában alig van már félórányi tartalék, én pedig folyton visszafogom magam, hogy ne keverjek le egy büdös nagy kokszost annak a kis átokfattyának. Na, itt van az, hogy a pedagógus élethivatást választ, nem pedig szakmát. Mert, hogy reggel nyolctól délután négyig visszafogom magam – pedagógiai okokat helyezve előtérbe – az rendben van. Tiszta sor. Mint az is, hogy ez ember csak úgy nem ver meg egy nála sokszorta gyengébb gyermeket. De hogy akkor se, amikor már a legvastagabb kötélidegzet se bírja már? Akkor se teheti?