November 25.-én estek először egymásnak az emberek Csentőfán.
Világosodás előtt keltem, hála a jó öreg felhúzós vekkeremnek. A padlásról kellett előkeríteni, de ez legalább áram nélkül is ment. A gőzgépes projekt úgy maradt, ahogy hagytam. Az én tudásom kevés hozzá, szakember meg nincs a faluban. A következő fuvarral lehet, hogy felküldök egy üzenetet a VB-hez, mert szerintem van fantázia a dologban. Végül is, a felszerelés megvan hozzá.
Az őrségben lévő lakosok, ha igénylik, a gyerekeiket „leadhatják” az önkormányzaton, ahol ügyelnek rájuk, foglalkozásokat tartanak, szóval mindenképpen jobb, mint otthon ülni, és bámulni a falat. Nem gondolta senki, hogy baj lehet belőle. A sparhelten (szintén padlás, de ez még az előző lakóé volt) melegítettem vizet a teámhoz, amit aztán citrom és cukor nélkül kortyolgattam, mikor beesett az utcáról egy polgárőr. Kínáltam volna, de túl sápadt volt a teázáshoz.
Kommentek