Á.u. 1 Budai-hegység

- Mondja meg neki, hogy mindenkire lőni fogunk, akinek nem tetszik a képe! Úgyhogy, ha meglátják a páncélost, vagy bárkit zöld ruhában, akkor fegyvert eldobni és fehér zászló az égbe! Vette?

- Vétel! Ha páncélos vagy zöld egyenruha, akkor fegyvert eldobni és fehér zászló az égbe. Ez nem fog tetszeni Cadifornak.

- Leszarom, mi tetszik neki! ETA 5 perc múlva. Nem fogunk az azonosítással baszakodni! Vétel és vége!

- Vétel és vége!

Halmai majdnem végzett hallgató megszakította a beszélgetést az „ostrom alatt álló“ eraviszk településsel és átváltott az intercomra.

- Ok, mindeki készüljön, állítólag lőfegyverrel felszerelt ellenséggel nézünk szembe. Több települést felgyújtottak és az ellenséges harcosok mellett menekülő civilekkel is számolnunk kell, bármit is jelentsen ez a fogalom ezeknél az istenverte keltáknál. Bazmeg Pista, óvatosabban!

Kikötő kocsma, a választás éjszakája

Nyéki egy kicsit jobban érezte magát. Legalább a pénzzel nem lesz gondja, bár majd elhányta magát Hercegh öntömjénezésétől. Egyrészről egyetlen római légiót győzött le, másrészről a fél ómagyar hadsereggel, harmadrészt a latinok nem is igazán akartak harcolni. Hol volt ez attól, amikor ő Nyéki Attila egy szál magában eldöntötte a Karthágói polgárháborút. Ezt trompfold, te beképzelt bazári majom.

Fiumei választókerület, háromezer-hétszázhatvan szavazattal győztes Regedei Mihály a Mi Fiuménk Mozgalom színeiben, ezzel megőrizte mandátumát...

A hír inkább mérsékelt, mint viharos tapsot váltott ki, Regedei az ő emberük volt, de nehéz volt lelkesedni érte. Egyáltalán több érzelmet mutatni, mint amennyit egy zsák krumpli iránt érez az ember.

- Még egy sört! Tatabányait!

Nofene az egalista picsa Egomból.

- Csak Vasmacska van – vonta meg a vállát Dénes, a csapos

- Tudom, hogy van rendes sör is.

- Van rendes sör. Vasmacska.

- De tudom, hogy van igazi sör is ebben a kuplerájban!

Isztriai-félsziget

- Gázt! Gázt! Gázt!

A Niva a létező  legnagyobb sebességgel haladt, amit a sofőr be mert vállalni ezen az úton. A híres római utak anti mércével mérve kiválóak voltak, de a tervezők nem ismerték az ómagyar tehergépkocsik tengelyterhelését. Vagy nagyon is ismerték és az útjaikat olyanra építették, hogy a megtörők  IFÁ-i kátyúkat és nyomvályúkat mélyesszenek az úttestbe.

Az autót uralni próbáló sofőrön kívül további három személy tartózkodott a gépjárműben. A előbbi utasítást kiadó Hercegh ezredes, aki minél sürgősebben el akarta érni a római sereg maradványát. A második utas a Fiumei Szemle által delegált fotós volt, hogy megörökítse a nagy eseményt, amikor Isztria megtér Ómagyarország kebelére. Hercegh ezredes szívesebben vette volna, ha a fotóst a Hídlaptól kölcsönzik, az mégiscsak országos napilap. Sajnos azonban a Hotel Fiume portása nem tudott aktuális információkkal szolgálni az egyetlen Fiumeban elérhető hídlapos újságíró tartózkodási helyéről. Így aztán jobb híján maradt a helyi sajtó. Regedei képviselő és ideiglenes kormányzó, mint a polgári közigazgatás feje volt jelen, Hercegh tanúnak szánta a nagy eseményre. Az országgyűlési képviselőt azonban leginkább a hányingere foglalkoztatta.

ÓmHH Fiume romboló

 - Ok, tisztán látjuk a hidat, készen állunk a tűzvezetési információk továbbítására. Hall minket Fiume?

- Tisztán és érthetően Istennyila.

Így, hogy mindenki a saját nevén szerepelt valahogy sokkal kevésbé volt katonás, de valamit valamiért. Örülhetett, hogy a feszült esztergomi helyzetben egyáltalán megkapta az evekszet, nem várhatta el, hogy azonnal összecsiszolódnak és egyből flottás szlengben fognak kommunikálni. Másrészről a léghajó valószínűleg egy hónap múlva már valahol máshol lesz, és nem biztos, hogy baj, hogy nem avatták be az összes létező protokollba.

- Önön a világ szeme Gordos hadnagy.

ÓmL Istennyila léghajó

- A fene se hitte volna, hogy itt ennyit kell dolgozni – bökte oldalba a mellette jegyzetelő Kócost – nem erre szerződtem négy éve.

Az Istennyila menet közben a félsziget közepe felett járt jó háromezer méter magasan kiváló kilátást biztosítva mind a két irányba. Szűk egy órája akaszkodott össze a megtörő és a római járőr, és azóta elszabadultak az események. Hadihajók és gépkocsi oszlopok cikáztak ide-oda a korábban római ellenőrzés alatt álló félszigeten, és mindegyiknek valami sürgős jelenteni valója volt. Vagy, ami Szerémi Jurásek törzsőrmestert különösen bántotta, valamilyen felderítési információra volt szüksége.

- Hanem mire?

- A felderítőknek menőbb egyenruhájuk volt, mint az emiknek.

Castrum Victoria, római tábor

 - Küldjed neki ne sajnáld!

Az IFA-ra szerelt gránátvető három relatíve halk puffanással újabb könnygázgránátokat lőtt a római erődítménybe. Két megtörő megafonnal felszerelve latinul tájékoztatta a legionáriusokat, hogy aki elhagyja a haditábort az a halál fia. Itt-ott a kézifegyverek és géppuskák ropogása keveredett a motorzúgásba nyomatékosítandó a fenyegetést.

Két páncélos alak a szögesdróttal szerencsétlenkedett. Hajdú Norbert főhadnagy úgy vélte, hogy ez a kettő nem igazán érezte át a haditerv betartásának a fontosságát. Mivel az értelmükre nem hathatott ezért próbált érzelmi húrokon játszani és így ösztönözni a katonákat a hatékonyabb munkára.

- Dolgozzatok már istenverte barmok! Ha fél percen belül nem vagytok kész tökig beleverlek titeket az Isontius medrébe határbálványnak! Hátha arra jók lesztek.

Kormányzói Palota

Fiume, bár ómagyar viszonylatban nagyvárosnak számított, az Átkerülés előtti mércével nézve falu lett volna, ahol mindenki ismer mindenkit. Egy ismeretlen arc, ráadásul a hivatalos sajtótájékoztatón teljes meglepetésként érte az ezredest.

- Ez a bula meg ki? – kérdezte a palota sajtószolgálatának a vezetőjétől.

Az említett bulát másfél órányi ápoltság választotta el attól, hogy szépnek lehessen tartani. Egy alapos hajmosás, némi diszkrét smink és valami olyan ruha, amelyik kiemeli a lábát és a derekát, ehelyett a kelta gönc helyett.

- A Hídlaptól van, valami Annamari vagy ilyesmi – válaszolta meg a nem neki szóló kérdést Regedei képviselő, aki ideiglenesen a kormányzói jogköröket is gyakorolta – a választások miatt van itt délen.

- Novák Mariann – tette hozzá a titkár - és igen az igazolványa szerint Hídlaptól.

ÓmHH Fiume romboló

- Értem saját veszteség 1 halott 2 sebesült. Igen egyetértek itt Ómagyarország becsülete forog kockán. Ha szó nélkül hagyjuk, hogy belekössenek a megtörőinkbe, akkor mikor fogunk végre megszólalni? Ha Fiumét dúlják?

Belényesi admirális letette a rádió kézibeszélőjét, és amennyire tőle telt indulatot, de mégis ünnepélyességet színlelve felállt. Amit most fog mondani azt lejegyzik majd a történelemkönyvek. Ő és nem a néhai Jecsmenik admirális fogja az Adria Svadront először igazi háborúba vezetni. Tudta, hogy nem ő volt a flotta legkarakteresebb tisztje, tudta, hogy soha nem fogja megkapni azt a tiszteletet, amit Ómagyarország ellentengernagya és a Központi Páncélos Dandár után (ha egyáltalán után) legnagyobb erejű katonai alakulatának a vezetője megérdemelne.

De most csatába viszi ezt az alakulatot, itt és most történelmet fog írni.

ÓmL Istennyila léghajó, Isztria felett

- …és az a rohadt medve majdnem kitépte az összes létező belső szervem.

- Biztos te kerested a bajt, engem még soha nem támadott meg semmi az erdőben. De ha mégis, akkor meg le tudtam lőni. Nyomi emi vagy hallod. Kelta csajokat kellene presztrálnod, ha ennyire nem megy a munka.

- Ja, azt kellene – nyugtázta Szerémi törzsőrmester, a barátainak csak Kolos.

Vajon mi lehet azzal a Katával? Mondjuk így, hogy már nem az apja volt a helyi góré, egy kicsit más színben tűnt fel a megállapodás ötlete. A helyi góré vejének lenni és fontoskodva mászkálni az menőbb munka, mint a mindig gyanús ex helyi góré vejének.

- De ez az evekszezés se rossz. Itt aztán nem fognak minket antik vagy medvék kergetni.

Kócos, vagy Kóczián szakaszvezető, aki nem mellesleg kopaszabb volt Szardínia királyánál láthatóan remekül érezte magát.

- Meg annál is jobb, mint ami Esztergomban megy. A fasse tudja, hogy ott ki az ellenség. Itt ezen a gyakorlaton tiszta sor, a zöldek jók, a pirosak rosszak.

Antikikötő

A hülye maskarába öltözött inas ugyanazt ismételte, hogy Albán úr elfoglalt és majd esetleg egy vagy két óra múlva tudja fogadni a tisztelt megtörő parancsnokot. Hajdú Norbert főhadnagy feje pedig a lila egyre sötétebb árnyalatába kúszott. Utált tartozni, mégis mindig mindenkinek tartozott. Ezúttal csak pénzről volt szó, és most éppen akadt is nála, tehát lehúzhatna egy nevet a listáról, de Albán úrnak valami rettenetesen fontos dolga akadt. Ja egy vagy két óra múlva. Egy órán belül jelentkeznie kell Kopasztáborában a kitelepült törzsnél, két óra múlva meg valahol mélyen Isztriában lesz. Már ha minden jól alakul. Elvileg bőven elégséges tűzerőt vontak össze, na de a tűzerőre Halmai sem panaszkodhatott.

- Holnap?

- Nem ismerem Albán úr holnapi programját. Albán asszony vezeti a határidőnaplót.

- Albán asszony elérhető?

- Ő is elfoglalt, próbálja meg egy vagy két óra múlva.

Egy fél pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy agyonüti a fickót, a megtörőknél van, akármennyire is tisztként, de büntetésből került ide. Csak a megnyert amerikaifoci döntőnek köszönhette, hogy Kapitány szárnyai alá került és nem valahova a szkíta vadonba. Kapitány viszont bő egy évtizede halott volt és vélhetően nem fog a síron túlról az egykori játékosa segítségére sietni.

- Mondja meg Albán úrnak vagy Albán asszonynak, hogy Hajdú főhadnagy itt járt a kölcsön visszafizetése ügyében és holnap is meg fogja őket keresni.

- Feltétlenül megmondom!