ÓmL Istennyila léghajó
- A fene se hitte volna, hogy itt ennyit kell dolgozni – bökte oldalba a mellette jegyzetelő Kócost – nem erre szerződtem négy éve.
Az Istennyila menet közben a félsziget közepe felett járt jó háromezer méter magasan kiváló kilátást biztosítva mind a két irányba. Szűk egy órája akaszkodott össze a megtörő és a római járőr, és azóta elszabadultak az események. Hadihajók és gépkocsi oszlopok cikáztak ide-oda a korábban római ellenőrzés alatt álló félszigeten, és mindegyiknek valami sürgős jelenteni valója volt. Vagy, ami Szerémi Jurásek törzsőrmestert különösen bántotta, valamilyen felderítési információra volt szüksége.
- Hanem mire?
- A felderítőknek menőbb egyenruhájuk volt, mint az emiknek.
- Az a bajod Kolos, hogy nincsen agyad. A megtörőkhöz kellett volna beállnod. Ott állítólag nincs ilyen követelmény, és nekik is menő egyenruhájuk van. Következő helyszín: római castrum Colonia Claudia.
- Az melyik?
- Az anyagot nem olvastad, mi? A félsziget déli csúcsa, van egy öböl is arra.
Kolos újra kis nagyításra tekerte a távcsövet, és próbálta megtalálni az öblöt a déli csúcsnál. Ami most éppen előtte volt, merthogy nyugat felé repültek. Mintha valami megcsillant volna a parton, lehet, hogy csak a víz. Belenagyított a képbe. Ok, nem a víz.
- Ja megvan. Páncélos csókák vánszorognak a parton. Ok visszavonom, ezek a mieink lesznek.
- Várj, akkor írjuk be ezt. Tengerészgyalogos század, valószínűleg a Nándorfehérvárról.
- Ha te mondod Kócos, jó, hogy vannak ilyen tanult emberek is a léghajón.
- A markodra koncentrálj Kolos. Abban van Ómagyarország jövője!
- Igenis van tartós kapcsolatom, csak most éppen szünetel! – Kolos teljesen elvörösödött
- Nem érdekel a nőd, vagy a fiúd, vagy a kutyád. Az a távmérő érdekel, amit éppen fogdosol.
- Hülye fasz!
- Ja – vonta meg a vállát Kócos – tengerészgyalogosok pozíciója a tereptárgyakhoz képest?
Ha tudta volna, hogy ez ilyen komoly küldetés lesz valószínűleg rendesen felkészült volna. Amikor komolyra fordult a dolog akkor mindig rendesen felkészült. Erdélyben is tökre felkészülten, és professzionálisan művelte a kerékpáros felderítést, amíg az a hülye medve fel nem nyitotta a hasát. Az egész annak a búvalbaszott Szondinak a hibája, ha rendesen végezte volna a dolgát és nem a hülye, búvalbaszott gondolataiba merült volna, akkor időben észreveszi azt a medvét. Egy medve észrevétlenül megközelíti és becserkészi ezt a Szondit, hát milyen felderítő az ilyen?
- Az öböl amit mondtál, benne csónakok, ligetes erdő kb. 100-150 méterre. Ja és megtaláltam a római oppidumot is.
Rendkívül büszke volt magára, és ennek egy jóllakott óvodás mosolyával adott nyomatékot
- Castrum
- Tőlem aztán.
Erre a Kócosra is ráférne némi lazaság. Úgy viselkedik itt, mint egy civil emancipátor.
- Ezt add tovább annak a Hajdúnak – nyújtotta oda a telefirkált cetlit a hármas számú rádiósnak. – Oké, római castrum. Mit látsz?
Ezt már Kolos felé fordulva mondta.
- Fatornyokat, árkot, középen sátrak.
- Mozgás?
- Ja az is van, a rómik összeálltak az erőd közepén. Ilyen kis vicces négyzetekbe.
- Hallottad Géza? – szólt oda a rádiósnak, aki annak a Hajdúnak adta tovább az adatokat. – A rómik valamit sejtenek Castrum Claudianal.
A rádiós bólintott, de tovább olvasta a cetlit.
Az egyes számú rádiós felállt a helyéről és a kapitányhoz rohant, utóbbi mormolt valamit a bajsza alatt, majd magához intette Kolost és Kócost. Eddig bele sem gondolt, hogy miért osztották egymás mellé őket. Könnyebb volt megjegyezni egy ilyen pár nevét. Amúgy jó csóka ez a Kócos, hiába, hogy olyan beképzelt. Mondjuk, az erdőbe nem menne vele szívesen, mert hiába, hogy nem búvalbaszott tutibiztos, hogy még Szondinál is figyelmetlenebb.
- Az ÓmHH Fiume romboló el fogja pusztítani az Isontius hídját, és ehhez légi tűzhelyesbítést kér. A léghajót irányba állítjuk...
Valóban fordulásban voltak.
- ... maguk ketten lesznek a szerencsések, akik a Svadron és a Légierő örök barátságát még szilárdabbra kovácsolják.
- Uram, igen uram!
Ez a Kócos mekkora egy mintakatona.
- Parancs, értettem!
Na ezt übereld banyek. Korábban kell felkelned, hogy a vén Kolos eszén túljárj.
- Ne játszák túl a szerepüket, egyszerűen csak végezzék el a feladatot.
A kapitány modora nem befolyásolta Kócos hangulatát és tudálékosságát.
- Tudtad, hogy ennél az Isontiusnál már az Átkerülés előtt is harcoltak a magyarok és a rómaiak? Persze akkor a rómaiaknak is volt ágyúja meg géppuskája, de a mieink visszaverték őket. Tizenkétszer!
- Ez is az anyagban volt?
- Nem ezt egy történelemkönyvben olvastam.
- Tudod Kócos, lehet, hogy nekem nincs agyam, de én legalább nem hülyeséget tömök bele.
Kommentek