Krk sziget mellett

- Cél a négy, kettő, egyes rácspont.

- Megerősítve: cél a négy, kettő egyes rácspont. Távolság ötezer kétszáz méter, csőemelkedést tizenöt fokra, belövési szóráskép. Belövőgránátokat, visszaigazolást kérek! – hamarosan négy zöld izzó villant fel a tűzvezető tiszt előtti kapcsolótáblán – Kapitány, tüzelésre kész.

- Tűz!

- Teljes oldaltűz a jelemre! – öt másodpercig búgatta a tüzelésre figyelmeztető szirénát, bőven elég ideig, hogy mindenki eltakarodhasson a hetvenötösök környékéről – Most!

A négy dörrenés egyetlen hanggá olvadt össze, négy csomagnyi halálkoncentrátum indult meg a part felé. Gordos hadnagy élvezte a tűzvezető parancsnoki munkát, elsöprő hatalom volt a kezében, négy hetvenöt milliméteres ágyú felett uralkodott, ha szerencséje volt a Dorog és a Tatabánya ágyúit is a Fiume fejlettebb lőelemképzőjéhez rendelték. Senki nem állhatott ellen Gordos hadnagy haragjának. Csak három szavába kerülne: Commence primary ignition és egy újabb planétát radírozhatnak ki a csillagtérképről… nos addig is itt az ÓmHH Fiume tűzvetető számítógépe és a sztereoszkóp képe. Négy sűrű, fekete füstgomolyag emelkedett az égre. Jócskán a karthi erőd előtt.

- Rövid, túl rövid legalább százötven méterrel előbbre. Fiume veszed az adást? A karthiknak katapultjuk van, ki kell iktatniuk az erődöt mielőtt partra szállhatunk!

- Veszem Pilótabálna! Százötven méterrel előre.

Két kapcsolót lenyomott, kettőt tekert a potméteren és a tranzisztoros számítógép hétszegmenses kijelzőjén újabb adatok villogtak.

- Csőemelkedést tizenhat és fél fokra. Belövőgránátokat, a jelemre tűz!

Az előző jelenet ismétlődött, felvillantak a zöld fények, Gordos bekapcsolta a szirénát, majd a négy ágyú ismét eldördült. Ezúttal azonban szerencséje volt, az egyik lövedék az erőd közvetlen közelében csapódott be.

- Talált Fiume, talált!

- Minden ágyúnak gyorstűz nagy rombolóerejű gránátokkal. Új csőemelkedés tizenhét fok. Lőelemfrissítés percenként.

A szirénára ezúttal nem volt szükség, a szinte minden másodpercben tüzelt valamelyik ágyú, a partot egykor uraló karthi erőd körül félelmetes tűzvihar tombolt, a becsapódó gránátok földet, követ és fadarabokat löktek a magasba. A várból semmi sem maradhatott. A műszer képén feltűntek az első tengerészgyalogosokat szállító csónakok.

- Tüzet szüntess! Tüzet szüntess!

Gordos hadnagy öröme azonban nem lehetett teljes, mielőtt kiélvezhette volna az általa okozott pusztítás gyönyörűségét egy izgatott hang emelkedett a híd alapzaja fölé.

- Kapitány, radarkapcsolat!

- Vizuális azonosítást!

Egyszerű matrózok, tisztek és maga az admirális is a szabad fedélzetre rohantak.

- Karthi trirémák!

- Éles jobbfordulat, a Dorog zárkózzon fel, a partraszállók támogatását vegye át a Lóránt és a Tisza!

Gordos még látta, ahogy a csónakok a partot értek és alumellényes figurák ugráltak ki belőlük. Az egyiküknél egy méretes magyar zászlót is felfedezett, aztán, ahogy a hajó, engedelmeskedve az admirális parancsának, fordulni kezdett a partraszállási zóna eltűnt a látómezejéből. No nembaj, majd a karthi hajók.

- Nehézgéppuskákkal intézzük el őket, egy kilométerről nyitunk tüzet!

Sok igazság volt a tengernagy parancsában, az ágyúlőszer drága volt és a géppuskások eddig nem tettek semmit, Gordos hadnagy azonban mégis elszomorodott egy kissé. Az ágyúkkal sokkal messzebbről és sokkal gyorsabban elsüllyeszthették volna a karthikat. Persze ez azt is jelentette, hogy a tűzvezetőnek nem sok dolga maradt. Innentől csak egy néző volt a csatatéren, csakhogy a színházi távcső helyett a legjobb minőségű PannOptik TM-21 típusú távmérővel bámulhatta az eseményeket. Végülis miért ne, a tűzvezetőnek a lőelemképzésen kívül felderítési feladatai is vannak, szóval csak a feladatát látná el.

Előre tolta a botkormányt és a távmérő az átlagosnál valamivel gyorsabban, de egyáltalán nem feltűnően, fordulni kezdett. A karthi hajóknál egy kicsit megállt, de végül nem állította élesre, a parton valószínűleg izgalmasabb események zajlanak. A célvontató szerepkörben tündöklő Maros és Dráva naszádok következtek, ez a két hajó hivatalosan nem volt itt, de az ómagyar technika még tette lehetővé, hogy távirányítással mozgassanak egy ókori hajót.

Távoli ágyúdörgést hallott, a tengerészgyalogosok nyilván belefutottak valami ravasz csapdába, ütközésig nyomta a botkormányt, hogy maximális sebességet csikarjon ki a távmérő motorjából. Végül meglátta a Tiszát és a Lórántot, de hogy mit lőnek azt még nem. Tovább engedte műszert, végül meglátta a magyar zászlót. Meglehetősen szellemképes volt, nem csoda, a hajó bőven elmozdult, ő meg még mindig ötezer kétszáz méterre állította a tükröket. A valós távolság jó hat és fél kilométer volt.

A nehézgéppuskák mély hangú dübörgése szakította meg a merengését, de nem sokáig, a trirémák szétlövése nem tűnt olyan érdekes programnak, mint a gyalogság előrenyomulása. Az Obsova körül valamiféle fal húzódott, annak a környékére csapódtak be a gránátok…

- Milyen volt?

- Már micsoda?

- A hadgyakorlat természetesen?

- Ja az, tökéletes, a partraszálló tengerészgyalogosok megint elfoglalták Krk szigetét, a flotta pedig szétlőtte a karthi felmentő sereget.

- Éljen! És Albert?

- Még életben van, sőt a hidat se hugyozta össze, úgyhogy sikeresnek tekinthető a látogatása.

- Kérlek, egy kicsit nem lehetne komolyabban?

- De lehetne, a vén tróger nagyon elégedett volt a flotta teljesítményével, szerinte semmilyen bővítésre nincs szükségünk. Nem mellesleg egyelőre még én vagyok ennek a retkes koszfészeknek a vezetője, és én kérdezek, te pedig válaszolsz Attila!

- Igazad van Iván, te vagy ennek a koszfészeknek az ura.

- Az ibériai ügy, hogy halad?

- Sínen vagyunk!

- Mint József Attila…

- Tessék?

Hosszú… folytasd!

Hamilkár gyanakvó, de az ő helyzetében nem utasíthatja vissza a segítséget. Amúgy, ha minden olajozottan működik, a lelepleződés esélye nagyjából nulla.