Mármint a második nyomtatott ómagyaros kötet. Kis csavarral nem a második évad (még), hanem egy kisebb lélegzetvételű, de annál izgalmasabb történet, a blogon korábban debütált Vitéz kapitány - évad kibővített, lezárt és szerkesztett változata, némi háttéranyaggal dúsítva. Hamarosan átveszi a kiadó a még hátralévő munkálatokat és onnantól kezdve már felgyorsulnak az események, addig is a címlapterv aktuális állapotával kedveskednénk az esetleges érdeklődő olvasóknak (tehát még nem végleges, bele is lehet kötni), illetve egy kéréssel fordulnánk az Ómagyarországot nyomtatott formában is fogyasztani vágyókhoz. A szerződéskötéshez meg kell adni az induló példányszámot, amit nagyjából már belőttünk, de ha van valaki, aki már többé-kevésbé tudja, hogy szert kíván tenni egy ilyen kötetre, az előzetes vételi szándékát jelezheti a blog e-mail címén (atkerulesKUKACgmailPONTcom). Ez természetesen még nem kötelezi semmire, csak ha több jelzés is érkezik, akkor a szerződést úgy tudjuk megkötni, így hamarabb és biztosabban teljesülhetnek majd a megrendelések. Végleges ár még nincsen, de az bizonyos, hogy kicsivel az Átkerülés napjai ára alatt marad, kb. 1800-1900 ft lesz egy kötet.

Akkor tehát a borító előlapjának aktuális képe:

És a fülszöveg aktuális állapota:

Vitéz József nem akart időutazó lenni. Titkosügynök pedig még kevésbé.

Elfogyott ösztöndíja miatt tért csak haza Magyarországra, hogy befejezze a doktoriját, majd újra belevesse magát a nyugat-európai tudományos életbe. Ehelyett  egy reggel az ókorban ébredt fel bő háromszázezer sorstársával együtt, máig sem tudja senki, miért és hogyan. A múltba szakadt országrészt pedig sokkal inkább a túlélése és a boldogulása érdekli, nem pedig holmi homályos félelmek a megváltoztatott jövő paradoxonjaitól; így különösebb gátlások nélkül vetik bele magukat a Krisztus előtti harmadik század eseményeibe. Így kerül bő harminc év múlva az egykori doktorandusz egy mai szemmel  primitívnek tűnő gőzhajó parancsnoki hídjára, hogy hosszú, sikeres és mindenféle ókori kikötőt érintő kereskedelmi pályájának végéhez közeledve a boldog nyugdíjaséveire készülődjön. Utolsó évei azonban kissé mozgalmasan alakulnak. Az ómagyar diplomácia erőfeszítései - megtámogatva néhány sebtiben felépített hadihajó demonstrációjával - sikeresen megakadályozták ugyan a római-pun háborút, azonban a mélyben fortyogó ellentéteknek egyszer ki kell törniük, ez az idő pedig most jött el. Ha pedig a zavarosban kell halászni, ki nem használná ki azt, hogy nem csak a múlt, de a jövő történelmét is ismeri?

Vitéz József kapitány nem. Honfitársai között azonban akad pár dörzsöltebb fajta, nem is beszélve néhány régi, egyelőre viszonzatlan szívességről...