Herman egy nagyott fújtatott, nem mintha egy kis testmozgás ellenére lett volna, csakhogy az a hülye rádiós időben akár szólhatott is volna, és akkor egyből erre a hegyre mászott volna fel.

- Szép idefent!

- Az – felelte Takács Héraklész Róbert – kiváló üdülőhelyet lehetne odalent kialakítani, amennyire tudom az Átkerülés előtt az is volt. Állítólag egy csomó diplomata lófrált odalent a tóparton, és egy csomó szervezet, amelynek mára az emlékét is elfelejtették választotta székhelyül Genfet.

- Nyilván, viszont ha hegymászási ambícióid vannak ki kell ábrándítsalak. A rekorder ómagyar hegymászó Dr. Szabó Vilma, akinek volt olyan szerencséje, hogy a Kanári-szigeteken szolgált és így feljuthatott a 3718 méter magas Pico de Teidere.

Igazából Hermannak voltak ilyen álmai, csakhogy a Kárpát-medencében erősen limitált lehetőségek nyíltak számára, merthogy a legbátrabb hegyivadászt is behatárolja az elérhető hegyek magassága. Szóval bárki, aki külföldön szolgált, ideértve a Kanári-szigeteken álló kutatóállomás személyzetét, a Szicíliában szolgáló katonákat és a saját húgát is, sokkal nagyobb hegyekkel találkozhatott. Katonai utat kijelölni a Magas-Tátrában és télen leküzdeni a 2500 méteres Tengerszem-csúcsot természetesen sokkal embert próbálóbb teljesítmény, de a lexikonban akkor is az áll, hogy Ómagyarország elsőszámú hegymászója Dr. Szabó Vilma. Egy sportügyileg egyébként nem túl figyelemre méltó nő, csak és kizárólag azért, mert az átkerüléskutatásban elért eredményei alapján méltónak találták egy hároméves kiküldetésre a Kanári-szigetekre.

Herman titkon egy kicsit bízott benne, hogy a rómaiak megengedik neki, hogy expedíciót szervezzen a Mont Blancra. Olyan nagy dolog nem lehet, elvégre 1785-ben vagy 1786-ban, már nem emlékezett pontosan mit olvasott a liptói könyvtárban (csoda, hogy volt bármi abban a lepukkant izében) mászták meg először. Az ómagyar technika meg csak van olyan jó, mint a XVIII. századi. Ha ezt megtehetné, akkor legalább magának bizonyítaná a különlegességét. Óh nem csak magának, egész Ómagyarországnak, csak kérdés, hogy Európa legmagasabb pontjának meghódítása hogyan viszonyul harminc kimberfej lenyiszálásához képest. Niki persze tudná a választ, hegyekre mászni hülyeség, és teljesen jogos, hogy az értelmes emberek pont annyira tartják ezt a hóbortot, amennyit ér. Vagyis semmire. Könnyű neki, ő már járt olyan helyeken, amelyek felülmúlják a Tátra leghatalmasabb csúcsait. Hogy is mondta, amikor ezt firtatta, aki a magasabb, logikusan az kapja a magasabb hegyet.

Ehhez képest még csak nem is látta a Hegyet, jó persze néhány száz kilométerrel délebbre van. Mindegy a lábához mindenképpen elmegy, és a tetejére is feljut, remélhetőleg.

- Óh ennél sokkal szerényebb vágyaim vannak, valahogy rá kellett látnom Massiliára, és már majdnem tökéletes.

- Rálátni?

Hermann nem értette a dolgot, oké, hogy ez a hegytető legalább ezer méterrel a tengerszint felett van, de rálátni… hacsaknem.

- A völgy, elvileg lehet venni az ÓMR-2-t, ha nagyon erőlködik az ember, de nagyon gyenge a minőség, mindent azért a diffrakció sem old meg. Itt a hegytetőn viszont.

Herman csak akkor vette észre a rádiót és a Héraklész sapkája alól kitekeredő zsinórokat, amikor a térképész kihúzta a dugót a földön heverő készülékből. A térképész alig tíz méternyi antennadrótot terített szét a környező sziklákon, bárki benézhette volna.

… itt az ÓMR-2 Fiumei Stúdiója az éter hullámain azoknak, akik a Földközi-tenger hullámait szelik, három kontinens legnépszerűbb adása. Reklám.

Héraklész lecsavarta a hangerőt.

- És ezért jöttél fel ide a hegyre? Meg különben is, Tatárral a táborból is kapcsolatba tudtunk lépni, az nem volt elég.

Ha tudta volna, hogy ide fajulnak a dolgok Herman inkább az erősítéssel érkezett új rádióst küldte volna Varro seregével. De a kötelesség… állj, Kovács hadnagy legalább magának ne hazudjon, azért jött ide, hogy lássa az Alpok hegyeit. Akárhogyis, Varro oldalán állni nem egy életbiztosítás jelenleg. Vagy egyáltalán Varro oldalán álló személynek látszani. Mert az ómagyarok semlegesek ebben a római belső csihi-puhiban. Legalábbis remélte, hogy azok, nem mintha a kormányból... Bármennyire is a sógora és bármennyire segítőkész Dezső valószínűleg éppolyan kőgeci, mint minden politikus, nem mintha baja lenne vele, de mit tud ő az antiügyi államtitkárról? Vagy mondjuk Kapitányból, a Faltörő Jerkéből ne nézné ki, hogy ők kavarnak a háttérben?  

- Tatár egyrészről Lyonban van, amire még a völgyből is rá lehet látni. Másrészről meg morzézunk, az kevésbé kényes a jó vonalra. Harmadrészt meg ő Ibericus seregével van, az is lehet, hogy egy gladiust tartanak a nyakának, miközben nekünk ír.

- Már nem azért, de hány római érti a morzét

- Nem tudhatod, mindegy az ÓMR-2 Fiumét akkor is hallani akartam. Akármennyire cenzúrázzák mégiscsak máshogy, mint ahogy a rómaiak tennék – mondta majd újra feltekerte a hangerőt

és ahogy a rendszeres hallgatóink tudják ez a félóra a szokás szerint a sztárvendégünké szokott lenni, azonban a mai nap egy rendhagyó vendéget köszönthetek. Történt ugyanis, hogy a mi Sztrárfélóránk egybeesik az ÓMR-1 Politikai Percek nevű háttérműsorával és az egész Ómagyarországot lázban tartó sztrori jelenleg a Rómában kibontakozó válság… Köszönöm most szóltak a fülemre, hogy mostantól az ÓMR-1 adása is a Fiumei Stúdióból zajlik, tehát köszöntöm az ÓMR-1 hallgatóit is és nem kevésbe mai „sztárvendégünket” Rácz Tivadar biztonságpolitikai és külkereskedelmi szakértőt. Régen járt nálunk Rácz úr!

- Először is én is köszönteném a hallgatókat. Másodsorban hagy emlékeztessem Péter, hogy az isztriai válság idején már letegeződtünk. És igen az valóban hét éve volt.

- Most, hogy mondja, mondod valóban. Tehát Tivadar röviden összefoglalnád, hogy miként kerültél az események közelébe, ami után persze magukra az eseményekre is rátérünk.

- Talán nem reklám…

-… semmi esetre sem, nyugodtan kimondhatod a cég nevét.

- Szóval az Antiker Exim Kft. ügyvezetőjeként, amely cég a külországi antikkal, elsősorban görögökkel és rómaiakkal folytatott kereskedelemhez nyújt biztonságtechnikai és jogi segítséget komoly informátori, ha szabad ezt a szót használnom, szóval komoly informátori hálózatot tartok fenn a Római Köztársaság területén. Ennek köszönhetően első-, másod- és harmadkézből származó híreket kapok, melyből egy viszonylag korrekt római aktuálpolitikai képet tudunk rekonstruálni.

- És mit mond ez az aktuálpolitikai kép?

- Paradox módon a mostani folyamatokat valószínűleg kevésbé jól értik, akik kortörténelmet tanultak, míg az idősebb generáció számára teljesen világos lehet a kép.

- Vagyis?

- Lényegében a Római Köztársaságot a születése pillanatától erős belső ellentétek jellemzik, azonban a külső fenyegetés ezeket a belső problémákat javarészt irrelevánssá tette. Ugye a kortárs Köztársaság ilyen külső kihívóval nem nézett szembe, ezért a belső problémák váltak a fő konfliktusgócokká. Aki jártás a történelemben az talán emlékszik a régi történelemkönyvben a „Római Köztársaság válsága” vagy valami hasonló címmel illetett részre a Gracchusokra, Mariusra, Sullára, Crassusra, Pompeiusra és végül Caesarra.

- Caesarról még én is hallottam, ha jól értem, akkor azt mondod, hogy a mostani események végül oda vezethetnek, mint amit Karthágóban láttunk? Egy egyeduralkodó által vezetett államhoz?

- Korai lenne még ezt eldöntenünk, és a Karthágóban lejátszódó eseményekhez azért egy Hamilkár Barkasz kaliberű vezető is kellett. Ez a feltétel szerintem Rómában hiányzik. Természetesen egy elhúzódó válság akár kitermelheti az igényt egy erőskezű vezető iránt, és potenciálisan Róma is rendelkezik erre alkalmas személyekkel, elég csak Fabius Ibericusra gondolni, hogy egy ismertebb nevet említsek, de egy ilyen személyiséget akár maga az erőszak is felszínre dobhat. Azonban mégis, jelenleg egyik pártnak sem érdeke az eszkaláció, ugyanis köszönhetően a hódításoknak akár az optimaták, akár a néppártiak megtalálhatják a számításukat.

- De amennyiben ez a helyzet, akkor mégis miért tört ki a felkelés, lázadás, zendülés… mi a jó szó az eseményekre?

- A felkelés talán túl erős, ugyanis a különböző csoportok politikai céljai és az utcán zajló események között nehéz korrelációt találni, szóval maradjunk a lázongásnál. Szóval a nagypolitika és az egyszerű emberek helyzete azért teljesen más, ugyanis miközben az állam maga példátlan ütemben terjeszkedik és teszem hozzá értékes területeket bekebelezve addig a hatalmas népszaporulat miatt Róma városában felfoghatatlan méretűre duzzadt a szegények száma. Márpedig ebben a helyzetben elég egyetlen szikra és az olajos hordó, mert talán lőporról túlzás beszélni, lángra kap. Ennek lehetünk tanúi most.

- Talán ami a hallgatókat a legjobban érdekli az, hogy mit tesz Ómagyarország ebben a helyzetben. Egyáltalán be kell avatkoznia? Van valami tipped az eseményekre?

- A Centho volt konzulnak nyújtott menedék egyfajta beavatkozásnak tekinthető, kérdés persze, hogy a különböző csoportok ezt miként élik meg.

- A te megítélésed szerint jó ötlet volt Centhonak mendedéket biztosítani?

- Mindenképpen, Centho Ómagyarország egyik legfontosabb szövetségese Rómában. Akár a közvetlen diplomáciai hasznot nézem, akár Ómagyarország szavahihetőségét ez mindenképpen helyes lépés volt. Ha én lettem volna Rozsnyói nagykövet helyében én is hasonlóan cselekedtem volna.

- Remélem nem számít szolgálati titoknak, de az úgynevezett Tornyugrónőról tudsz valamit? Ugyanis egy betelefonáló  hallgatónk szerint a toronyugrónő egy tornyugrást űző női sportoló. A toronyugrás pedig egy olyan sport ahol a versenyzők szilárd felületről ugranak el, világbajnokságokon és olimpiákon 10 m magasságból és előre és hátra végrehajtott szaltókból (a test kereszttengelye mentén) és forgásokból (hossztengely körüli) álló gyakorlatot bemutatva egy megfelelő kialakítású medencébe érkezve. Nem tudom, hogy ennek milyen köze lehet a római eseményekhez, ugyanakkor a szóbeszédben egyre többször merül fel a Toronyugrónő. Ez valami katonai kódszó lehet nem?

- Valószínűleg igen, én magam sem ismerem a sportágat és ki kell ábrándítsalak, de ha van is ilyen, a Toronyugrónő-hadműveletről is annyit tudok, mint bárki civil. Mindenesetre egy komoly katonai beavatkozást nem tartanék valószínűnek, tekintve, hogy bárhogy is alakulnak a római események az ómagyar kormánynak jó kapcsolatokra kell törekednie a Köztársaság mindenkori vezetésével. Márpedig egy egyértelmű oldalválasztás, különösen egy ilyen kockázatos helyzetben ezt könnyen alááshatja.

- Ugyanakkor Centho volt konzul kimentése…

- Centho volt konzult, hogy úgy mondjam magánemberként mentették ki, és jelenleg magánemberként élvezi az ómagyar követség védelmét. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy megfelelő csillagállás esetén ne aratnánk le a politikai hasznot, de egy ember csak egy ember. Végülis a dolog csupán arról szól, hogy a barátainkat nem hagyjuk cserben. Ez egyébként teljesen összhangban van a rómaiak által vallott értékekkel.

- Ha az esetleges háborúba nem éri meg beavatkoznunk, a béke érdekében tehet-e valamit Ómagyarország?

- Ez egy igen érdekes kérdés, és ebből a szempontból is fontos a semleges pozíciónk megőrzése. Ennek révén ugyanis Ómagyarország az ideális közvetítő partner a felek között, ügyes diplomáciával helyreállíthatjuk a tekintélyünket és teljes mértékben jóvá tehetjük az Isztriai-válság következményeit. Ezzel kapcsolatban egyébként érdemes tudnunk, hogy Rómában van szenátusi képviselője Isztriának. Vagyis a területet de iure még mindig a magukénak érzik.

- Az időnk sajnos végzetesen fogy, az ómagyar kereskedőknek van valami tanácsod?

- Ahogy ügyfeleinket már tájékoztattuk, most ugyanezt díjmentesen megteszem minden érintettnek. Nem mintha olyan rendkívüli tanács lenne, azonban mégis hasznosnak érzem… szóval amíg a válság nem ér véget mindenképpen Róma és a Rómával szövetséges területek elkerülését javasolnám. Még Messina is kérdéses lehet, noha Szicíliába várhatóan nem terjed át az események hatása, azonban ehhez képest az új máltai kikötő mégis extra biztonságot jelent. Másrészről ha szabad említenem, mindenki nyugodtan felkeresheti az Antiker Exim Kft. helyi kirendeltségeit Gibraltáron, Máltában, Fiumében vagy Pireuszban amennyiben extra támogatásra van szüksége.

- Tehát akkor ezzel búcsúzunk az ÓMR-1 hallgatóitól, viszont az ÓMR-2-n folytatódik a Sztárfélóra, melyben a szokásoknak megfelelően mai sztárvendégünk zenei választásait hallgathatjuk meg. Tehát Tivadar mi legyen az első szám?

- Ha szabad ilyen kívánságműsorosan...

-… Természetesen, minden a sztárvendégé!

- Akkor elsőként a Latin Gitároktól kérném a Holdfény az Adrián-t és küldeném a feleségemnek...

Héraklész kikapcsolta a rádiót.

- Ezt a semmitmondó faszt! – szakadt ki Hermanból

- Óh ez semmi. Hallottad volna, mit hadovált össze az Isztriai-válságról.

- Mert?

- Mindegy, hosszú, meg el is felejtettem. De gondolom, nem csodálkozol rajta.

- Ami azt illeti nem. Viszont remélem boldog vagy. Vissza kellene mennünk a táborba, még a végén keresni kezdenek minket.

- Azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha…

- Hülye ötlet. A legközelebbi ómagyar érdekeltség Massilia és négy római légió van útközben.

- Esetleg, ha…

- Még nagyobb marhaság, ezer kilométer gallokkal sűrűn borított hegyvidék és erdő, én kemény vagyok, talán a feléig eljutnék.

- Mondták már, hogy mennyire idegesítő vagy?

- Még nem, de azt már mondták, hogy hadnagy vagyok, és ami azt illeti a galliai ómagyar expedíció parancsnoka.

- Oké értek mindent Főnök, pakolok.

***

Takács Héraklész Róbert végignézett a völgyön, már jó egy órája ereszkedtek és a térde elég egyértelmű üzenetet küldött az agyába, ugyanakkor felderítőként (bár leginkább csak idézőjellel használhatta volna ezt a megnevezést) jó adag önérzet és némi kis gerinc is szorult bele. A természetes reakció ezért az önhazugság volt, nem pihenni állt meg, hanem megszemlélni a világot.

- Főnök, szerinted lesz idejük megerősíteni a völgyet?

- Lesz, csak éppen semmi értelme – felelt Herman.

A rádiós úgy ítélte meg, hogy a leghelyesebb, ha ezt ülve beszélik meg.

- Úgy érted – mutatott a Rhône-áttörése és a tó között több vonalon kígyózó fal- és árokrendszer kezdeményeire – hogy bármit is épít fel Valgus Ibericus légiói mindenképpen legyőzik őket? Úgy tudtam, hogy egy kiépített védelmi rendszer ellen gyakran a négyszeres túlerő sem elég.

- Nem Héraklész, úgy értettem, hogy bármit is építenek Valgus utászai Fabius úgyse fog támadni, mert nem is kell neki.

- Hogy érted?

- Nektek semmit se tanítottak a térképész képzésen?!

- Dehogynem, de nem tudlak követni!

- Esztergomiak… jellemző.

- Hogy jön ide Esztergom? Tatabányán születtem és jártam iskolába, Ómagyarország jogos fővárosában, nem pedig abban a felkapaszkodott Duna menti koszfészekben.

- Esztergom, Tatabánya, Szentendre egyre megy, még Csepel se számít. Nem tudtok semmit a valódi háborúról. Nézz le a völgybe, mit látsz?

- Hogyhogy mit látok? Egy rohadt nagy tavat, egy sebes folyású folyót és rengeteg erdőt.

- Bingó!

- Milyen bingó?

- Szerinted ez az a környezet, ahol tízezer római katona meg tudja őrizni a harcértékét?

- Most már értem! – csillant fel az térképész szeme – Varro légiója csapdában van.

- Pontosan, az Ibericusnak küldenie kell két cohorst Lyonba és leállítania az utánpótlást. Ha Varro kitör, akkor Lyonnál megverik és kész. Ha nem tör ki, akkor két hónap alatt irányíthatatlan csürhévé züllik a légiója, amelyik megadja magát az első vörös köpenyes arcnak, aki sasos vexillumot cipel magával. Márha a gallok nem vernek szét minket előtte.

- Vagyis akkor az egész építkezés?

- Valgus szerezhetett valami ómagyar szakirodalmat talán valami XX. századi háborúról vagy valami hasonlóról, de az is lehet, hogy egy erődítéstani könyvre csapott rá valamikor. Esetleg mesélt neki valaki az M1-es múzeumról. Vagy olvasott valami könyvet, amiben lovagok és sárkányok vannak. A lényeg, hogy mindenképpen szeretné kamatoztatni a tudását, amelyet a lövészárokrendszerek kapcsán felépített. Ebben természetesen sem a géppuskák, sem a szögesdrót relatíve rossz elérhetősége nem gátolja meg.

- Akkor úgy gondolod, hogy az egész egy öncélú cselekvés.

- Az emberek nem tudnak veszíteni. Valamit muszáj csinálniuk, mert ettől jobb lesz a hangulatuk. Egy hónap múlva majd azzal fogják vádolni Ibericust, hogy egy gyáva féreg, mert nem hajlandó kiállni csatára. Pedig csak több esze van, mint bárki másnak Rómában.

- Mert? Azalapján amit mondtál könnyedén megnyerhetné a csatát.

- Valószínűleg megnyerné a csatát, de a várakozást biztosan megnyeri. Csatázzon Varro egy Fabiusnak kedvező terepen, ha már mindenképpen csatázni kell. Tudod Héraklész az okos katona elkerüli a harcot, ha egy módja van.

- Nem valami hősies filozófia. Azt hittem, hogy a vad germánok élnek-halnak a harcért.

- A vad germánok igen. Még a hozzám hasonló civilizált germánok is. Quintus Fabius Maxiumus Verrucosus Ibericusban azonban egy csepp germán vér sincs, vagyis nem várhatjuk el, hogy úgy gondolkozzon, mint egy germán. Egyébként kipihented magad?

- Én nem Főnök.

- Dehogynem, de ne zavartasd magad, időnk mint tenger.

- Azt hiszem.

- Akkor nyomás, mert nem érünk vissza a táborba sötétedésig.

- De az előbb azt mondtad, hogy időnk, mint tenger!

- Az csak olyan szófordulat volt Robi.

- Hogy a fenébe tudsz ennyire nyugodt lenni, itt a háború, úgy értem egy igazi háború küszöbén! – fakadt ki a térképész, bár inkább a fáradtság, semmint a félelem beszélt belőle

- Mint már mondtam, nem lesz igazi háború minimum egy hónapig.

- Nade mi lesz velünk?

- Fogalmam sincs, de egyelőre fontosabb problémák is vannak annál, minthogy egy ilyen távoli izén filozofáljak.

- Például?

- Például nem tartozik rád.

Nem volt ugyan hadmérnök, de az árkok és mellvédek rendszere gyanúsan kiszámítottnak tünt. Valgus erödítéstani könyvének a szerzöje vélhetöen római lehetett, mégpedig olyan római, aki szerzett némi gyakorlati tapasztalatot a 11-es mintájú sörétes puska alkalmazásában és az ellene való védekzésben is.