Herman látta, hogy patthelyzet alakult ki, Lucius Severus szerint, aki ugyan nem volt orvos, de tapasztalt, sok hadjáratot megélt katonaként elég sok sebesültet látott, fel kell nyitni a térképész vállán lévő gennyes véraláfutást, hogy távozhassanak a betegséget okozó nedvek. Takács Héraklész Róbert ezzel szemben azon a véleményen volt, hogy a római veterán jobban tenné, ha az akut nőhiányát azzal csillapítaná, hogy a kardjával anális örömökben részesítené magát ahelyett, hogy az ő vállát piszkálja. Hermannak nem volt személyes véleménye, a tiszti iskolában sok mindent megtanult, pl. a csillagnavigációt, a Morse-abc-t, a szkíta előkelők megkülönböztető jelzéseit, azonban a humánélettanból csak a legszükségesebbeket oktatták, vagyis, hogy miként lehet ártalmatlanná tenni valakit. Mint misszióvezetőnek természetesen volt hivatalos véleménye, egy parancsnokló tisztnek mindig kellett, hogy legyen hivatalos véleménye. Mégpedig a szolgálati szabályzaton alapuló hivatalos véleménye. Az pedig azt mondta, hogyha valaki gondatlanságból hal meg az kisebb rossz, mintha szándékolt akció révén történt volna. Vagyis nem vágunk.

- Héraklész, kuss! – osztotta meg ezen vélemény vállalható részét.

Majd a rómaira mutatott.

- Neked is!

Lucius Severus egy szót sem beszélt és nem is értett magyarul. Az emelt hangon elhangzott, ellentmondást nem tűrő parancs jellegét azonban megértette.

- Non.

Majd a biztonság kedvéért Herman el is mutogatta, hogy nem támogatja a javasolt műtéti beavatkozást. A legionárius láthatóan csalódottan hagyta ott a magyar párost. Ugyan a kezdeti javulás után romlott az állapota és néha az eszméletét is elvesztette de azért Takács Héraklész Róbert mégiscsak képzett térképész volt.

- Szerinted hol vagyunk?

- Hát – kissé lázrózsás volt az arca, de az a melegtől is lehetett – hacsak túl nem mentünk Párizson az a folyó csak a Marne lehet. Azt követve előbb-utóbb elérjük Varro táborát… vagy nem. De jobb ötletem nincs. Igazából rosszabb se, hacsak nem számít ötletnek, hogy gall asszonyokat rabolunk magunknak és időszennyezőnek állunk. Kár, hogy a mocsok germánok felprédálják ezt az egész rohadt országot. Szerintem totál jó időszennyező lehetnék. Egy szőke, nagycsöcsű, kékre festett arcú feleséggel.

- Szóval fogalmad sincs?

- Ha őszinteségi rohamot vársz tőlem…

-… még mindig a felettesed vagyok.

- Szóval ebben az esetben. Két napot ájultan töltöttem, nincs egyetlen térképem se és egy relatíve minimális logisztikai lábnyommal rendelkező ókori hadsereget kellene megtalálnom a semmi közepén megérzések alapján. És kibaszottul ég a vállam, de hogy az a hentes nem nyitja fel az is biztos.

A térképész láthatóan beleizzadt ebbe a monológba, de akár a melegtől is lehetett. Valamikor a puskákról is beszélni kellene, ha esetleg mégis, de Valgus állandóan a környéken lábatlankodott. Persze nem feltétlen volt benne az ügyben, de római volt és gyanúsan jól jött neki az a robbantás.

Hirtelen izgatott kiabálás szakította félbe Herman gondolatait. A kevés latintudása alapján mintha a katonát jelentő „miles” és a lovasra utaló „equites” szavakat hallotta volna… ami egészen kellemetlen dolgot jelentett, ha a lovaskatonák netalán az ellenség kötelékébe tartoztak volna. Az ugyanis meglehetősen biztosnak tűnt, hogy ez a maroknyi szedett vedett római nem fog visszaverni egy lovasrohamot. Keresztyén nevelést kapott és emlékezett rá, hogy a Seregek Ura féltékenyen szerető isten, de egy kósza fohászt mégis intézett Wotanhoz is. Valószínűbb, hogy inkább használ, mint árt.

- Lovasok. – erősítette meg a rádiós.

Bemenekülhettek volna az erdő sűrűbb részébe, csakhogy az inkább ligetszerű volt, semmint az otthon megszokott buja őserdő. A esetleg ellenséges lovasság simán utánuk jött volna és levágja őket. Valgus is ugyanígy gondolkodott, megpróbálta a csapatát alakzatba rendezni és a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Ha harcolni kell legalább állva haljanak meg. Egy pillanatra találkozott a tekintetük. Mind a ketten értették.

A porfelhőből kibontakozó sötét tömeg lassan egyedi állatokra és emberekre bomlott. Ezen egyedi emberek mögött pedig skarlátszínű köpeny lobogott.

„Romanii, romanii” a katonák rómaiak voltak. Sikerült. Megtalálták Varro seregét… a lovasok lassan alakzatba rendeződtek. Herman és Varro ismét összenéztek majd a tekintetük végigvonult a többi katonán. Különféle római és gall öltözékek darabjaiból összeállított ruházatot viselő lerongyolódott koszos csürhe. Mint egy gall nemzetségfő „serege” amelyik fosztogatni indul. A római őrjárat pedig úgy tűnik a szokásos rendszert követte, előbb megölünk mindenkit, aztán, ha valakit mégse annak majd feltesszük a kérdéseket. Herman is így csinálta volna. Nem mintha ettől kevésbé tűnt volna igazságtalan, persze az egész az ő hibája nem kellett volna idegen isteneket követnie.

A lovasok jó száz méterre lehetettek és lassan ügetve felvették az ék alakzatot, Valgus megmaradt katonái a.) latin kifejezéseket kiabáltak b.) szintén próbáltak alakzatba rendeződni c.) földbe gyökerezett lábbal álltak, de összességében egészen jól játszották a gall nemzetségfő fegyelmezetlen csapatát. Herman az övébe tűzött pisztolyra tekintett. Állami Fegyver- és Lőszergyártó Vállalat PA-63 mintájú fostalicska és 5 darab 9 mm-es Parabellum lőszer a tárban.

Si vis pacem para bellum. Idióta latin bölcsességek, más remény nem maradt a békés megoldásra. A rómaiak vagy hallottak a tűzfegyverekről vagy nem. Vagy elhiszik, hogy jogosan van nála vagy nem.

A lovasok felgyorsítottak.

A fegyver kibiztosítása viszonylag egyszerű művelet. Épp csak annyi nehézséget kell támasztania, hogy magától azért ne menjen.

Kardot rántani persze még egyszerűbb. Azt még egy galoppra váltó lovon is lehet.

Egy lövés a levegőbe.

A honvédség lovas egységeit hozzászoktatták a fegyverropogáshoz. Sőt a szkíta szövetségesek lovait is. Amikor épp szövetségesek volt, ha hirtelen portyázó-fosztogató ellenséggé váltak, attól ezt a képességet nem veszítették el.

A rómaiaknak épp csak annyi puskájuk volt, hogy bevessék, ha muszáj. A pszichológiai hatás majdnem ugyanakkora volt a saját csapatokra, mint az ellenségre.

Még egy lövés a levegőbe.

A római ék széthullott.

És az őrjárat vezetőjének beugrott valami egy óriás termetű ómagyar harcosról.

A harmadik golyó célzott lövés lett volna egy lóra.

A negyedik a római tisztre.

Si vis pacem para bellum.

Ha király lesz ez lesz a mottója. A címerébe pedig egy ÁFLV pisztoly mindenképpen be fog kerülni.