Á.u. 20 Gerecse, elnöki vadászház
- Köszönöm, azt hiszem végeztünk – intett az őröknek, majd a furcsa kórházi pizsamaszerű ruhát hordó emberhez fordult – Thank you for the koperatio.
Régen, valamikor, amikor ez még számított, tudott rendesen angolul. Egy másik világban, még mielőtt ez a világ lett a valóság. A nagy kérdés, hogy marad-e?
A két fegyveres, a pizsamás és a vörös hajú kiléptek az ajtón. Szerencsére nem volt szükség a tolmácsra, annyira még bírták az angolt amennyire ehhez kellett.
A gerecsei vadászház fogadótermét megülte a csend. Illetve az egykori gerecsei vadászház, amelyikből mára Ómagyarország Elnökének Nyári Rezidenciája lett.
- Remélem most már érted Laci.
- Érteni nem értem, de sejtem mire gondolsz.
- Járjunk egyet!
Ha Albert István, altábornagy, elnök, miniszterelnök, akármilyen rangban is, de Ómagyarország vezetője, vagy kevésbé szerényen a világ legfontosabb embere javasolt valamit, akkor annak engedelmeskedni kellett. Még Halmai László dandártábornok sem volt döntési helyzetben.
- Az Átkerülést nem akartuk, de megtörtént. És bár Ómagyarország nem nyújtja ugyanazt a kényelmet, mint az a régi világ, de felépítettünk valamit. Viszont ez az egész azon a fundamentumon áll, hogy ez ami itt van – mutatott körbe, bár itt csak az Átkerült Terület emberi uralom alá hajtott erdeje volt – ez a valóság. Mi, a kelták, a szkíták, a rómaiak, a punok és az egész ókor. Ebben a világban Halmai Lászlónak az a szerepe, hogy Ómagyarország részévé tegye Erdélyt.
- De az a repülő és ez a manchesteri legénybúcsúzó tönkre zúzta azt a világot.
- Ha nem is zúzta tönkre, de kérdőjelessé tette. Tudom mi volt a véleményed, mikor megkértelek, hogy vállald el a Központi Páncélos Dandár vezetését.
Na, igen, van akit utasít, van akitől kér Albert elnök, de a kettő olyan nagyon nem különbözött egymástól.
- Egymás között vagyunk, most lehetünk őszinték. Azt mondtad megtiszteltetés, de mind a ketten tudjuk mit jelentett ez egy hónapja. Eltemetve lenni közel Esztergomhoz, ahol senkire nem vár dicsőség, de mégis távol a politikától, mert belőle egy is elég volt.
Két évtized elteltével sem volt hajlandó néven nevezni talán legnagyobb ellenfelét. Na, igen, Morvai nem volt elég intelligens, és veszített. Albert, bár nem volt római mégis a legsúlyosabb római büntetést mérte rá, kitörölte az emlékét is.
- Körülvéve egy halom, nagyrészt használhatatlan relikviával. Te is tudod Laci, hogy erre mindre majd egyszer szükség lesz, a Dandár, az Átkerüléskutató, a Tatabányai Haditechnikai Intézet mind-mind szerepet játszanak a távoli jövőben, hogy legalább a tudás egy részét meg tudjuk őrizni. De a hangsúly mindig a távoli jövőn volt.
Halmai némán bólintott. A KPD tényleg nem az álomkinevezés volt, legalábbis nem az amiről a Bécsi-medence és a Vág völgyének meghódítója álmodott. Nem, ez egy nyugdíj előtt álló, tisztességben meghülyült ezredesnek szánt poszt volt, ahol lehetett egy kicsit játszadozni és anti követeket ijesztgetni. Halmai dandártábornok viszont igazi háborúból jött, ahol igazi hatalma volt, és országrészek sorsát meghatározó döntéseket hozhatott. Vagy ki tudja, talán egyszer az egész országét. Bármennyire is az ókorban vagyunk, Albert nem istencsászár, hanem csak egy ember, nem fog örökké élni. Halmait meglepte, hogy még soha nem gondolt erre. Igen, Albert István elnök egyszer meg fog halni és akkor majd valaki más lesz az utódja. Például… Mindegy, most a jelen az elsődleges.
- De most már nem a távoli jövő a fontos.
- Akárhogyis, az Átkerülés nem csak egyszer, de többször is megtörtént. Eddig megmagyarázhatatlan csoda volt. Itt vagyunk, és együtt kell élni ezzel. De ez a repülő egy másik időből indult és másik időbe érkezett. Sőt egy olyan jövőből, ahol mi nem is kerültünk át. Ahol egy olyan nő Esztergom polgármestere, aki nálunk keltákat oktat a Balatonnál.
- Az Átkerüléskutatók tudnak valami magyarázatot?
- Olvastad a jelentést. Nem tudnak, de ha tudnának se számítana, mert tenni nem tudnak semmit. Mi viszont tehetünk valamit! Laci, a Központi Páncélos Dandár…
- … a világ legerősebb katonai egysége – nevetett fel Halmai
- Azt akarom, hogy méltó legyen a nevére! Ha bármennyire is lehetetlen, de beüt egy újabb Átkerülés, akkor késznek kell lennünk.
- Értem!
- És azt is érted, miért te?
- Nem fogsz bennem csalódni Pista. Se emígy, se amúgy – utalt Morvaira, aki megpróbálta kihasználni, hogy azt hitte övé az alakulat.
- Ez a beszéd, és a hadjáratod… majd arra is sort kerítünk. Ha nem Erdély, hát majd az Al-Duna vagy a Száva-vidék. Messze vagyunk még a végétől, lesz bőven elég hadjárat még.
Kommentek