Az idei év (Áu. 40) egyik sokat vitatott könyve Kovács Tamás A történelem urai című memoárkötete. Kovács alacsony beosztású katonaként szolgált Szicílián a Héron királyt támogató egységek kötelékében, ezeket az élményeit írta meg. Hivatalos részről kijelentették, hogy a könyv legnagyobb része inkább a szerző élénk fantáziájáról és nem a valódi eseményekről tanúskodik - amiknek egy része amúgy is titkosított.
Ízelítő a könyvből:
Bazsa már majdnem nyélbeütött egy igen jónak ígérkező partit három helyi görög szépséggel, mikor befutott egy parancs, miszerint szét kell lőnünk egy elefántot.
Ekkor már harmadik hete nyaraltunk a dél-szicília riviérán, csupa halszagú görög halásztól és szőrös lábú lányaiktól körülvéve, Bazsának pedig ez elegendő időnek bizonyult ahhoz, hogy akklimatizálódjon a mediterrán szépségideálokhoz és a tettek mezejére lépjen. Végső soron az utasítások szellemében cselekedett: mikor kiraktak minket ebbe a nevenincs faluba, az önvédelmen kívül csak annyit mondtak, hogy viselkedjünk normálisan, kerüljük a feltűnést. Viszont három életerős, egészséges férfiembertől meglehetősen szokatlan, hogy semmiféle olyan érdeklődést nem mutat a helyi fiatal lányok (és/vagy fiúk, görögök közt voltunk) iránt, sőt, nyilván arról is tudtak volna, ha egymással vigasztalódunk, de persze ilyenről szó sem lehetett. Úgyhogy némi rajszintű egyeztetés után már az az időpont is kijelölésre került, amikor annak a félszemű, kicsit hülye halásznak a lánya be fog állítani két (testi-lelki, hm?) barátnőjével szerény hajlékunkba. Totya, az igenmarha meg még ezt az alkalmat sem érezte megfelelőnek ahhoz, hogy kihagyja a napi bejelentkezést a központ felé, ami valahol Szürakuszában élte az expedíciós agytrösztök sanyarú kenyerét. Bazsa utólag többször közölte Totyával, hogy ezért a húzásáért még számolnak, méghozzá a golyóit. Ha már úgy se foglalkozik velük...
Kommentek