A blog nyári álma után hamarosan teljes sebességre kapcsol, addig is egy gyors helyzetjelentés a novellapályázatról.

A pályázati kiírás meglepően sok(féle) helyre kikerült, amiért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani minden érintettnek. Sajnos pályamű elég kevés érkezett és azok közül is a többség elvérzett a világkoherenciateszten, talán a pályázat kiírása nem volt egyértelmű. A zsűrizésre alkalmas írásból viszont olyan kevés (szám szerint három) maradt, hogy az a döntés született, hogy a pályázatot sikertelennek nyilvánítjuk, a megfelelő pályaműveket beküldőket pedig zsűrizésen kívüli megoldással honoráljuk. Ez ügyben (és a közzététel előtti esetleges szerkesztések végett is) hamarosan újra megkeressük őket.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a figyelmét minden érdeklődőnek, a munkáját minden pályázónak és az Avana Egyesület segítségét is, amit végül is nem vettünk igénybe. Természetesen nem adjuk fel és újabb trükköket fogunk majd kitalálni újabb szerzők ómagyar kalandokra csábítására, a részletekkel majd jelentkezünk.

És persze maradjanak velünk: jövő héten felvesszük a napi egy posztos ritmust. Nem ígéret!

(Az urán-saga korábbi epizódjai ide kattintva.) 

 - A béke természetesen jó dolog, azonban…

Albert István miniszterelnök ünnepi beszéde Államalapító Szent István ünnepén

Áu. 10.

Ómagyarország és mi, a benne lakó, bármilyen gyökerekkel is rendelkező ómagyarok csak akkor leszünk erősek, ha lélekben mindannyiunk hitvallása, vállalása az lesz: a hazáért, mindhalálig - hangsúlyozta ünnepi beszédében Albert István miniszterelnök a Katonai Akadémián végzett tisztek avatásán a Bazilika előtti téren, Esztergomban.

A kormányfő szavai szerint az a nemzet, ami az Átkerülés során nem csak saját, hanem a világ sorsának formálására is új esélyt kapott, igazán különleges. „Nekünk, ómagyaroknak van küldetésünk, hivatásunk a világban” - jelentette ki. Az ünnepeink arról szólnak, ami különleges bennünk, átkerült magyarokban, egyebekben és az itt élő, anti származású nemzetségekben. Fontosak, mert megtaláljuk bennük azt az erőt, amire szükségünk van a lelkek megerősítéséhez, az ismert hibáktól megtisztítható holnaphoz, az ómagyar jövőhöz. Szeressük, ami különleges bennünk, ne tagadjuk meg magunkat, ne dobjuk el a hagyományainkat, csak azokat, amik a sötétségbe húznának vissza - tette hozzá, utalva bizonyos betiltott kelta és egyéb anti rituálékra, főleg az emberáldozatra.

A nyáriszünet (nevezzük vihar előtti csendnek, mert Le... a blog élt, él, élni fog :) idején szeretnénk felhívni esetlegesen erre járó olvasóink figyelmét aktuális pályázatunkra. A pálya szabad, akár tapasztalt publikáló, akár egyszerű olvasó, vagy eddig más területen alkotó szerző legyen az érdeklődő. Eddigi történeteink és a wikia lexikonunk számos továbbgondolni- illetve kifejtenivalót kínál, a pályázat pénzdíjazása pedig ha nem is egy lottóötös, de novellapályázati viszonylatban teljesen vállalható.

A pályázat kiírása ide kattintva elérhető.

A pályázatról szóló egyéb anyagok itt gyűlnek (ha nem is túl gyorsan).

Konzel Károly elnöki főtanácsos (pár hónap és nyugalmazott elnöki főtanácsos) a teraszán ülve élvezte a kellemesen meleg, csillagfényes estét. Csipkebogyóteája már kezdett kihűlni, de úgy döntött, nem megy be a konyhába felmelegíteni, a felesége meg már aludt. Végül előhúzta a pad alól a pálinkásüveget, hogy kibélelje egy kicsit az italt.

A Kapitány, ó, kapitányom című szerepjáték-modul néhány szereplője (nem játékos karaktere), a teljesség igénye nélkül. Csak hogy mutassuk, ez a projekt sem halt be teljesen, csak hát ez a dögmeleg...

Esztergomi Vitézek (nem teljes lista)

Felleghy Károly, edző (52) Az Átkerülés előtt labdarúgó játékvezető volt, kevés szabadidejében a Richter gyógyszergyárban dolgozott. Az Átkerülés után részt vett több külső telep alapításában a technikai hátteret biztosító csapat tagjaként, később a Dorogi Gőzgépgyár képviselőjeként. Itt ismerkedett meg az antik körében népszerűvé váló amerikaifocival, aminek először lelkes művelője, később teoretikusa lett, több kézírásos taktikai értekezése Kárpát-medence szerte ismert. Néhány mérkőzés erejéig Kapitány Csabával is összeismerkedett, de labdarúgó múltja miatt nem alakult ki köztük szorosabb kapcsolat.

Áu. 20-ban egy baleset során három ujját elveszítette a jobb kezén, így leszázalékolták és a DG-től életjáradékot kap. Ezután már minden idejét az játékvezetésre és edzői munkájára fordíthatta, sikeresen ötvözve az átkerülés előtti ismereteit az antik körében tapasztaltakkal (és saját elméleti kutatásaival). Áu. 23-ban szerződtették le az Esztergomi Vitézekhez, fél év múlva már ő a csapat vezetőedzője. Teljesen átalakította a csapatot, ismeretlen, általa felfedezett anti játékosokkal egészítette ki a keretet és hamarosan a legjobbak közé kerültek. Ha győznek, az Felleghy karrierjének csúcsa lesz majd.

Felleghy az utóbbi időben határozottan hízásnak indult és több egészségügyi problémával is küszködik (visszér, emésztési zavarok, ideggyengeség). Harsány, erőteljes személyiség, nem ijed meg a saját árnyékától, de tudja azt is, hogy mikor kell visszavonulni (ha nem is mindig). Kapitányt sportembernek tartja, a klub félelmeit meg alaptalannak, meg különben is, a csapat amerikaifocistákból áll és nem elsőáldozós kislányokból. A RÉV embereit a háta közepére sem kívánja.

(Áu. 41) Kellemes nyugati szél borzolta a Fekete-tengert éppen. Pont jól jött a bithyniai hajóknak. Majdnem pont hátszél lévén kibontották a vitorláikat, az evezősök így megpihenhettek, de a hajók mégis gyorsan távolodtak. Vitték az imént ezüstforintban kipengetett vagyont. Egy ember ennyiből még Esztergomban is jómódban élhetne pár évtizedig, itt viszont egy fél királyságra is elég lenne.

Huszár parancsnok köpött egyet utánuk, majd lekiabált a rádiósnak:

- Pista! Indítsuk már el ezt a truppot, hosszú még az út Fiuméba!

Szavát a rádió recsegése, majd a rádiós tisztán kiejtett szavai követték:

- Konvoj, itt Pásztor! Indulás! Konvoj-1 vezetésével. Sebesség 15!

Ahogy a rádiós vételre kapcsolt, a vevőből kiáradó sistergést sorban megszakította az önjáró uszályhajók rádiósainak bejelentkezése. Huszár odaszólt a kormányosnak:

- Irány konvoj eleje, teljes teljesítménnyel előre!

- Igenis, kapitány, irány a konvoj eleje, teljes teljesítménnyel!

A szoros két partja lassan úszott hátrafele. Az Alairich közben végig loholt a konvoj mentén, és az első hajótól kicsit jobbra, és lemaradva felvette a tempót.

Az Átkerülés előtt ez a két part végig be volt építve, és hatalmas hidak íveltek át a tengerszoros felett. Most a dombokon erdő zöldellt, már ahol nem irtották ki, hogy helyet csináljanak a szántóföldeknek, meg a szőlőknek. Gyümölcsös is akadt pár, de eléggé csenevészek voltak a fák. Mindazonáltal az Átkerülés előtti körülményekhez képest még mindig dúsabb volt a növényzet. Még ugyan nem tarolták le az emberek, de már elkezdték.

(Anasztiádész mágus és az urán titkai eddig: Mágus elindul, már majdnem megérkezik, egy sugárzó könyv, egy meg még egy mellékszál)

- Utálom ezt a helyet – zuhant bele Csentőfai másodosztályú tűzirányító  közlegény a székébe – por, hőség, büdös.

-És zsidók!

Csentőfai közlegény társa Vaszilij Nyikiforovics Gyenyiszov egy az Átkerüléssel ittragadt orosz külkereskedő magyar anyától született fia volt. Nem mellesleg őszinte és lelkes antiszemita.

- Zsidók?

- Azok, nézz meg egy egyiptomit. Világéletében szolga volt, már várja, hogy mikor csapsz a hátára a korbáccsal. A görög éppen az ellentéte, nagyhangú, engedetlen és büszke. Na de a zsidók, az ember soha nem bízhat bennük. Kenetteljesek, behízelgők és két vágyuk van: a jó keresztények elárulása és a világuralom!

- Világuralom?

- Vak vagy te Józsi, vegyük a khatet! Ki terjesztette el? Hát a zsidók! Szerinted miért?