A felhajtott ponyva alatt katonás rendben várták sorsukat a különböző ládák és zsákok, amelyekben az expedíció legalább egy éves túlélésének vékonyan kicentizett, éppen csak elégnek gondolt készleteit tároltuk. És amit most meg fogok dézsmálni, mert ez a kölyök belengetett az Öregnek egy papírt, amit állítólag a főgóré írt alá „eská” Esztergomban, jó fél évvel ezelőtt.
„Utasítom, hogy ezen okirat felmutatóját az általa szükségesnek tartott felszerelésekkel – figyelemmel azonban az expedíció biztonságára – térítésmentesen ellássa.” – ez a mondat volt a legütősebb a papíron, leszámítva a cirkalmas aláírást és a hatalmas körbélyegzőt. Álltunk a málha előtt és a gyerek csillogó szemmel kezdte a saját kis listájából sorolni a kívánságait.

- AMD gépkarabély 50 darab, hozzávaló lőszer 2000 darab…
- Az, sajnos, nincs – mielőtt nagyon belelendült volna, közbeszóltam és erőteljesen bólogattam magamban. Erre a kívánságra számítottam első körben.
- Mi az, hogy nincs? – kicsit meghökkent a srác, arca értetlenséget és egy csipetnyi dühöt árult el.

Kedves Szabó Sándor!

Örömmel értesítem h. a "Levelek Ómagyarországról" c. kötet a mai napon
felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) állományába.

Az alábbi címen olvasható:
http://mek.oszk.hu/07500/07501/

Köszönjük a felajánlást! Munkájához további sok sikert és jó egészséget
kívánunk!

Üdvözlettel:
xxxxxxx
MEK-könyvtáros
 

A két napból végül négy lett, mire a kishajókat megraktuk és elindulhattunk felfelé a folyón. A parton valami vadcsapás húzódott párhuzamosan a folyóval, lóval éppen járható, bár rettentő iszapos és sáros volt. A felderítők utálkozva és anyázva készültek neki az útnak, a lovak is idegesen rángatták a lábaikat, aminek nyomán magasra fröcskölt a hideg sár. Aztán nekiindultak, és rá jó fél órával a kishajók motorját is beugrattuk. Elindultunk. A folyó vize kezdett letisztulni, uszadék már jóformán nem jött szembe, a parti fák megázott törzsén láttam, hogy a négy nap alatt legalább két métert apadt a víz. Előttünk egy kis rocsó motorja kerregett – a polgári motorcsónakot a két katona tette hadihajóvá, akik szemüket meresztve pásztázták a vizet maguk előtt. Utánuk jöttünk mi a négy bárkával, amin csak tényleg lapjával féltünk csak el, annyira megpakoltuk őket. A legtöbb helyet a négy kibelezett, ócska Transit foglalta el, amelyeket dugig tömtünk a málhával és lepányváztunk a fedélzetre. Ezek lesznek a szekereink – két ló elbírt eggyel.

Szenzációs hírről számolhatunk be olvasóinknak: egy magánember - önerőből - működő tengeralattjárót épített. A tengeralattjáró olyan vízi jármű, amely képes a vízszint alá merülni, ott közlekedni, illetve tetszés szerint onnan fel is merülni. Már az Átkerülés előtt is kellően bonyolult technológiai szintet képviselt a tengeralattjáró, az Átkerülést követően pedig - főként a nagy nyersanyagigénye és viszonylagos kis teljesítménye, hasznos teherszállító, katonai kapacitása miatt - nem szerepelt egyetlen állami projektben sem.

A tengeralattjáró megvalósítója egy 6 elemit végzett, a helyi szemétfeldolgozóban dolgozó férfi. Ez a tény külön még inkább értékesebbé teszi teljesítményét.

- Nem tudom – önkéntelenül vettem elő a cigit a mellzsebből és kattintottam fel az öngyújtót, de a mozdulattal megtorpantam. – Elnézést… Rágyújthatok?
- Rá. Ha nekem is adsz egy szálat.
- Nem a legjobb – nyújtottam a fém cigarettatárcát felé. – A forrásaim erősen akadoznak.
Az ezredes mélyen letüdőzte, majd lassan, élvezettel fújta ki a kékes füstöt.
- Nem a legjobb? Fél éve nem szívtam ilyen jót… - még az ajkát is megnyalta, annyira ki volt éhezve a nikotinra. – Honnan szerezted?
- Otthonról – vágtam rá. Nem akartam elárulni, hogy Gadácsi komplett kis dohánypalánta-ládát rejtett el a hajó füstcsövének tövében, egy eldugott kis rekeszben, aminek tetejét ügyesen kiperforálgatta, hogy az ősszel meghajtatott, satnya növénykék elegendő fényt kapjanak az út alatt is. A cigi fele az első kis sarjak vékonyka leveleiből, a másik fele meg mindenféle gazból állt. Ebben az adagban menta is lehetett, mert kesernyés, mentolos ízű volt a füst. „Száva Mentol Light…” – gondoltam és önkéntelenül is elmosolyodtam. Micsoda mázlim volt azzal az eldugott gazdabolttal Sóskúton, ahová zöldségmagokért mentem és találtam pár zacskó dohánymagot is. Habozás nélkül lecsaptam a magokra. A következő út az esztergomi könyvtárba vezetett, ahol az expedíciós haderő részére lefoglaltam pár növénytermesztéssel és állattenyésztéssel kapcsolatos kézikönyvet. Volt ott egy dohánytermesztési kiskönyv is – saját használatra elkonfiskáltam azt is. Gondolatban megveregettem a saját vállamat: „Jól csinálod, Öreg.”

(Triumphator posztjával megkezdjük a harmadik évadot. A korábbiaktól eltérően egy karakter nézőpontjából általában egy hétig követhetjük az eseményeket, így jólelkű alezredesünkkel alaposan összeismerkedhetünk a Belgrád - Sziszek/Sisak viszonylaton, miközben a Fiume megalapítására küldött expedíció békésen hajózik a célja felé. Érdeklődők számára pedig folyamatosan bővül majd az évad központi lapja.)

Kora estére végeztünk a bárkák kikötésével, a készletek ellenőrzésével és végre pihenhettem egy kicsit. Szusszanva ültem le egy ládára és felszegett fejjel, most már tényleg a látványra koncentrálva, alaposan körbe néztem. Előttem a Száva gyorsan futó és egészen kék vize csillogott az alkonyati fényben, a folyó egyenesen északnak szaladt és innen úgy hétszáz méterre eltűnt egy hatalmas, barnás-zöldes víztömegben, a Dunában. A folyóparton ártéri erdő szövevényes fala látszott, ősfák álltak a vízben, szorosan egymás mellett, mintha sorfalat állnának. A látvány teljesen hétköznapi volt, ezt láttam végig eddigi utunk során. Emberi létnek semmi jele, leszámítva a véletlenszerű helyeken néha-néha felszálló füstgomolyagokat. A Duna hatalmasabb és főleg lustább, mint gondoltam. A térképeinken nem jelzett teljes folyóágakkal, kanyarulatokkal, szigetekkel és zátonyokat jelző turzásokkal tarkított víztömeg ráérősen vitt minket a célunk felé. A két térképészünk vért izzadva próbált pontos vázlatot készíteni a folyóról. Április vége volt, a zöldár csúcspontja. Korhadt uszadék tömege úszott velünk együtt, amit a folyó a kanyarulatok külső ívén hatalmas kupacokban rakott le. Idáig csak egy helyen, a péterváradi kősziklán láttunk építményt – minden bizonnyal egy kelta oppidumot, mert megismertem a sánc kihegyezett karóit. De embert itt sem láttunk – igaz, nem is kerestük a társaságukat. 

Tegnap este szokatlan, régóta nem látott látványban lehetett része Esztergom és a környéke polgárainak: egy órára felkapcsolták a Bazilika díszkivilágítását, ami legutóbb csak az Átkerülés előtt, a XXI. században működött.

Albert István, az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke elmondta, hogy a Bazilika díszkivilágításával az Átkerülés évfordulójára készültek: a tervek szerint a fényárban fürdő templom, a világ katolicizmusának jelenlegi legfontosabb helye az ókorba kerülésről megemlékező rendezvénysorozat egyik fontos része lesz. Jelképezi mind a lelki, mind a fizikai világosságot, ez utóbbit ugyan nélkülöznie kellett majdnem egy évig, de mostanra elkészültek a díszkivilágításon végzett karbantartó-munkák és az időközben megnyitott szénbányák termelése is lehetővé teszi azt, hogy az áramtermelő kapacitásból áldozzanak erre – párhuzamosan a települések fontosabb részein újra üzembe állított közvilágítással.

 A mai napra - a tegnapelőtti macskainvázó csúfos sza...naszétfagyásán felbuzdulva - újabb kamuposztot terveztünk, de terveinket keresztülhúzta Adeptus, az SF körökben ismert blogger bejegyzése, amit ezennel ajánlunk kedves olvasóink figyelmébe:

Minden út Csentőfára vezet: Ómagyarország - Az Átkerülés napjai

Kamuposztrajongó olvasóink figyelmébe pedig a Fiume évad egyik új, és régi, de annál elfesebb karakterének felütőposztját ajánljuk.

Tipp a macskáknak: nyugat felől nincs kutya, csak egy hitlerbajszos kandúr territóriuma. (Majd lövök róla fényképet, ha sikerül.)

(belső vitaanyag, véleményezésre)

Külpolitikai Tervező Bizottság, Esztergom

kivonat -

1.Külpolitikai lépéseinket a kezdet kezdetétől fogva tudatos tervezés alapján kell tennünk, mindent a hosszú távú célok mérlegére téve.

2.Ómagyarország érdeke egy stabil, kiszámítható, de nem egységes hatalom alatt álló Európa és Mediterráneum, ómagyar dominanciával minden téren.
 

3.Ómagyarországnak sem rövid, sem hosszú távú célja nem a túlzó területi terjeszkedés, de a „közelkülföldet” (kb. az Átkerülés előtti Római Birodalom területét, nagyobb hangsúlyt fektetve az Európai részelre) áttételesen Ómagyar domíniummá kell formálni.
 

Hétfőn indul a harmadik évad, ami a Fiumébe vezetett első ómagyar expedíció történetét meséli el.

A blogon már régebben felbukkant pár szilánk ebből a témából, most ezeket elevenítjük fel.

Elsőként Tri leendő karakterének, Horánszky alezredesnek az expedíció előtti bemutatkozó posztját ajánljuk a kedves olvasók figyelmébe.