Fater a hegygerincen tényleg nagy beszédet vágott ki, amit soha nem néztem volna ki belőle. Valahogy így képzeltem el a festmények alapján, meg az innen-onnan összeolvasottakból Cortezt. Az ezredes ott állt egy fehér sziklán, fáradtan, soványan, de egyenes derékkal és villogó szemekkel. Aztán rázendített. Volt a beszédben minden: haza, dicsőség, jövő, cél, emlékezet. És a csúcsponton felkapta a rádiós hátán terjengő kábelkazalból a távbeszélőt és ott, mindenki előtt rádiózni kezdett.

- Turul, Turul! – hangja a beszélő elé tartott megafonból fülsüketítően zengett végig az erdőszélen. – Vándor kérem, Turul jelentkezz!

A rádióból csak sistergés és a szokásos rádiós zajok jöttek, de pár pillanat múlva egy kicsit moduláló, de tökéletesen felismerhető hang szólalt meg.

- Itt Turul, hallgatom Vándor – többen hangosan felnyögtek, én is elkerekedett szemmel bámultam magam elé. Ezt a hangot, mióta ismét működött odahaza a rádió, szerintem mindenki ismerte. Civil vagy katona, gyerek vagy öreg, férfi vagy nő – mindenki. Albert. A Főnök, az Elnök vagy éppen Albertus Magnissimus – ahogy a papok nevezték kesernyés mosollyal maguk között.

Technikai eszközzel végzett lehallgatás átirata.

Áu. 33.

Helyszín: Messina, Az Alexandriai Radatányérhoz Címzett Valódi Ómagyar Bár hatos számú asztala

Beszélők: a mély hangú Orbán Márk, kereskedelmi segédtiszt, a többi hang tulajdonosa egyelőre nem ismert, valószínűleg szintén kereskedelmi hajósok, az egyikük, akcentusa alapján, anti származású.

(...)

Orbán: Ez is valami? Mondok én cifrábbat, a bicske életbe! Még ilyen elcseszett hülye történetet, mint a kutyafejű ómagyarét, ettől csak röhögés közben sittel az ember. Egy olyan arctól hallottam, aki a Fáraók csatornáján kísér bárkákat, olyan sötét képe van, hogy tátva marad a szád, amikor megszólal magyarul, tőle várnád utoljára. És, életemre mondom, tisztábban beszél, mint itt bármelyikünk!

Hang: Én is tisztábban beszélek, ha nem iszok!

(nevetés, nem lehet érteni a beszéd egy részét)

Orbán:.... a balhé azzal a visszafordított hajóval, tudjátok, na ő ott volt.

Hang: Azt mit mondott, min ment a balhé?

(nagy ordibálás a háttérből, valószínűleg kisebb nézeteltérés)

Orbán: ... babonás egy baromarcú népség az egész, a hülye ősi kultúra, meg piramisok, meg minden anyámkínja, azt egy ilyen maszlag mesét bevesznek, örülhetnek, hogy a Fiume nem lőtte rommá egy kikötőjüket cserébe.

Hang: Az kell még csak, hogy a gyipsikkel is bebalhézzunk!

Hang: Pofánvágjuk őket is, ha kell, azt hiszi bármelyik anti is, hogy...

Orbán: Kussolsz, én dumálok. Szóval be vannak tojva, mert a vörös tengeren egy olyan hajót láttak többször is, mint ami nekünk van, se vitorla, se evező, azt mégis megy, mint a meszes. Mit megy, nekimegy anti hajóknak, kirabolja őket, leöldösi a legénységet, aztán csak annyi marad belőlük, hogy úszik egy csontra kiürített, halott hajó a vízen, mindenkire a frászt hozva.

Áu. 10

A Balatont körülvevő őserdőben és a szövevényes, kívülálló számára alig járható nádas rengetegben élő anti falvak, családok számára ünnepi eseménynek számít, amikor kiköt előttük a Tihanyi-sziget emancipációs állomásának hajója. Nagyobb ünnep ez számukra, mint a katolikus emancipátorok által elterjeszteni kívánt ómagyar ünnepek, ezért kitüntetett helyszínnek számít az, ahol a valamelyik jeles nap és egy hajó egyszerre érkezik meg.

A különféle emancipációs szinteken álló, de zömmel még állandó ómagyar felügyelet nélkül élő antik többsége különféle díszeket vesz magára, megmosdanak, településüket is rendbe szedik, amikor a környező falvakból füstjelek vagy hírnökök útján értesülnek a közeledő hajóról. A kikötés után, az üdvözlő (jellemzően antira fordított, illetve magyar nyelven énekelt vallásos) énekek után a törzsi struktúra által meghatározott sorrendben várják, hogy az emancipátorok és anti segítőik kiosszák számukra az élelmiszerből, gyógyszerből, szerszámokból, kisebb ajándékokból álló csomagokat, illetve az apátság orvosai megvizsgálják őket.

Áu. 14.

Őrizetbe vette az ómagyar rendőrség a Belső-területi Közlekedési Vállalat és az Esztergomi Repülőtér igazgatóját. Mindkettőjüket hűtlen kezeléssel, csalással, bűnszövetkezet működtetésével vádolják, az ügy kiemelt súlyosságára való tekintettel a bíróság gyorsított eljárást kezdeményezett.

A BKV igazgatóját az Esztergom főterén rendezett adventi vásár egyik fabódéja mögött érték tetten, amit épp átvett tízezer ezüstforint vesztegetési pénzt a vállalt egyik beszállítójának képviselőjétől. A rendőrség közlése szerint a civil közlekedés számára kompakt gőzmotorokat fejlesztő vállalkozástól olyan, "új" motorokat rendeltek meg, amik semmi újat nem tudtak felmutatni a meglévőekkel szemben,

Korábban, még a hegyek között.

Kimerülten rogytam le az első elém kerülő, kidőlt fatörzsre. Ez az utolsó emelkedő a maradék energiámat is felemésztette. Pedig előtte volt már számtalan „utolsó” emelkedő. Mióta otthagytuk annak a sáros és kanyargós kis folyónak – Fater térképein Kupa a neve – a partját, amely Sziszeknél ömlött a Szávába és nekiveselkedtünk a délnyugaton magasodó hegyvidéknek, egyfolytában felfelé mentünk. Az út – micsoda hamis képzeteket társít az olyan ember ehhez a szóhoz, aki először jár a vadonban – egy összevissza kanyargó, hol jól kitaposott, hol a rengetegben eltűnő, hol térdig saras, hol reménytelenül köves ösvényként kanyargott látszólag céltalanul az erdőben, amelyen minden egyes méterért meg kellett küzdeni.

Áu. 33.

A mai hétfőn, nem kizárólag macskahergelési célzattal, de történet helyett szeretnénk a kommentelni vagy levelet írni kész olvasók segítségét kérni pár kérdésben, ezek a jövőbeni elektronikus és papír alapú kiadványainkkal kapcsolatosak. Kommentelni ide lehet, az esetleges leveleket pedig a blog hivatalos email-címére (atkerulesKUKACgmailPONTcom) várjuk.

Nos, a tényállás tehát az, hogy januártól egy kicsit alakítunk Ómagyaország publikációs súlypontjain. Ez távolról sem jelenti a blog bezárását, a most futó mellett még egy bő évadra való ómagyaros regény is készen áll a felkerülésre, illetve a hírsarok sem áll le. Lehet, hogy heti három frissítés lesz csak az évadok kifutása után (ami azért még elég sokára lesz), de a blog nem zár be – feltéve, hogy lesz szerző, akinek van kedve vele foglalkozni, meg lesz olvasó, akinek van kedve olvasni. Non-profit garázsprojekteknél ez így szokott lenni. :)

Több mint négyszáz, fonott ketrecekben már szállításra előkészített "étkezési" macskát mentettek meg a levágásától emancipátorok a Gellérthegyi Terület egy közelebbről meg nem nevezett telepén, jelentette a Tavaszi Híradó hírszolgálata. Az esetről később az ÓMR1 is beszámolt az esti hírblokkjában.

Bár a macskákat nem védi külön törvény Ómagyarországon, a több száz összefogdosott és – valószínűleg – emberi fogyasztásra szánt macska híre nagy felháborodást okozott az állampolgárok körében, nem csak a Gellérhegyi Területen élő ómagyarok (és néhány emancipáció alá vont anti is) vonultak a kormányzóság elé erélyes fellépést követelve, hanem még az Átkerült Területekről is érkeztek kisebb csoportok, általában családok. A terület kormányzója a petíció átvételét követően adott utasítást az eset kivizsgálására és a kialakult helyzet megszüntetésére, az Átkerülés előtti állatvédelmi törvényre hivatkozva – jelenleg vitás helyzetek esetén és külön rendelkezés hiányában a régi törvények lehetnek irányadók. Az állatokkal kapcsolatos szabályozás során a macskákkal külön nem foglalkozott még a törvényhozás, bár többen ezt indítványozták, kiemelve az állatok fontos szerepét a magtárak védelmében, illetve azt, hogy a rágcsálók vadászatával a járványok kialakulását is megakadályozhatják.

Zöldségesi munkám egyik el nem hagyható, ám annál fárasztóbb része a különféle jelentések küldözgetése, a rádiógomb folyamatos nyomogatása: tá-ti, tá-ti-ti, tá-tá… Fárasztó, mert az ujjam a hosszú szövegeim végére igencsak megfájdul. Éppen ezért szoktam rá a rövid kis jelentésekre. A Zöldségesek főnökének ez is elég, meg aztán most más nincs itt – tudtommal – hogy nekik tátitizzen, szóval Zsózsó bácsival kell beérniük.

Azért odahaza elégedettek lehetnek, mindenkiről – mármint aki számít ebben a misszióban – pötyögtem pár sort, Faterról pl. olyanokat, hogy kissé merev, nagyon ragaszkodik a szabályokhoz, és amikor a siker érdekében át kéne azokat hágni (vagy inkább csak „kreatívan értelmezni”, hogy egy általam nagyra becsült zöldséges-társam mondotta volt), nos akkor Faterkánk igencsak habozik. Persze a beosztottai elég okosak és ügyesek, hogy ilyen helyzetben átlendítsék, de azért magasabb pozícióba nem javasolt helyezni.

Az Átkerülés után újraszerveződő sakkélet első bajnokságának újabb fordulóját tartották vasárnap az esztergomi Sakk-kávézóban, a város főterén, az egykori CIB bank épületében, amit még májusban adott át a város védelmi bizottsága az Esztergomi Sakk Club számára. A megváltozott körülmények, korlátozott és bizonytalan áramszolgáltatás és az éjszakai kijárási korlátozások miatt a régi szórakozási lehetőségek nagy része megszűnt, de a sakkhoz hasonló, sportként és hobbiként egyaránt űzhető tevékenységek reneszánszukat élik. A Sakk-kávézóban különféle egészséges gyógyteák és aprósütemények mellett bárki leülhet akár sakkozni, akár folyamatban lévő játszmákat nézni. Az intézményben ráadásul a Sakk Club profi sakkozói is a tanulni vágyók rendelkezésére állnak, hogy megismertessék őket a sakk világával, felmérjék a meglevő tudásukat, fejlesszék a tehetségeket.