Ikatószám: 2009/270

Minősítés: Szigorúan Titkos!

Kapja: A Védelmi Bizottság Katonai Törzse

Témafelelős: Sárisáp Lajos ny. folyamőr alezredes;

Szervezeti Egység: Tatabányai Stratégiai Haditechnikai Kutatóintézet, Hadihajózási Osztály.

Tárgy: A folyami Flottilla harci eszközeinek fejlesztése.

Kelt: Tatabánya. 2009-06-10.

Mellékletek száma: -

ÓmHH Esztergom (PÁN-1) ágyús naszád

Ez a hajóterv egy jövőbeli koncepcióterv lenne akkorra, amikorra már legalább hengerelt acélt tudna termelni az ómagyarság, illetve nekilátnának a kőolajtermelésnek.

 Egy teljesen friss hír: vasárnap (07.19) délután négy órától Budapesten, a Nyugati térnél lévő Donna Lelle pizzázóban történelmi eseményekre kerül sor:

Az ember akkor érti meg az élet lényegét, ha már elvesztett azt a valamit, ami a lényege lett volna. Mind, akik itt élünk a hajdani Esztergom környékén, mind elvesztettünk valakiket. De ma már tudom, csak az az énünk, aki átkerült ide. Az a másik, aki ottmaradt, az nem érzi meg soha ezt a kínt.

Erre akkor jöttem rá, amikor ott ültem a körülöttünk vibráló kékes színű gömb közepén. Velem szemben Gerrdin, lehunyt szemmel mormolva kántált valami különös nyelven. A gömbön kívül pedig, körben rajtunk, a többi druida. Karjuk széttárva, tenyerük az ég felé néz. Mormolva kántálnak ők is. De én már nem hallom a mormolásukat.

Az OMR1 tegnapi adásában nyilatkozott Radnai Gábor védelmi megbízott arról, hogy a nemrégiben újjáalakult Védelmi Minisztérium (VM) célkitűzései között többek közt szerepel a dohány(füst)mentes hadsereg megteremtése.

Radnai Gábor a műsorban kifejtette, hogy nem tervezik a dohányzás betiltását a harcoló egységeknél, mert tudják, hogy egyébként is éppen eléggé stresszes helyzetben vannak, ám mégis fontosnak tartják, hogy a dohányzás visszaszorítását. Az elkövetkező évek mégis arról fognak szólni, hogy egyre kevesebb katona - és céljaik szerint civil - fog füstölni, tehermentesítve ezzel az egészségügyi ellátórendszert.

Három nap múlva elértük a Krasznát. Gerrdin is más nevet mondott rá, Shira is. Nem olyan volt, amilyennek én ismertem, apró, nyugodt vizű folyócskának. A túlsó partja beleveszett a végeláthatatlan, zsámbékokkal és nádassal tarkított víztükörbe. Az Ecsedi láp. Már majdnem a célomnál voltam.

Gerrdin egész úton faggatózott. Kérdezte, hogy gyógyítottam meg Shirát, elmondtam. Aztán Kar székrekedésének történetét kellett elmesélnem. Megmutattam a gyógyszereket, elmagyaráztam, mi a Kalmopyrin. Nevetett, és azt mondta, ismeri. Ő is tud ilyet készíteni fakéregből. A glicerin jobban érdekelte. Vagyis inkább a működési elve.

Azt ugyebár tudjuk, hogy létezett ez az internet nevű dolog az Átkerülés előtti világban. Na, ezen a bizonyos interneten előszeretettel tolták az ilyen brózeralapú szarokat, mint amilyen ez az eRepublik is. Akkoriban nagy divat volt, hogy akinek nincs saját élete, az választ egyet magának a hálón, és onnantól kezdve azt éli. Számítógépes játékok tucatjait alapozták sikerrel erre a modellre a 21. sz. elején. Magáról az eRepublikról én az indexen – korabeli netes folyóirat, nagyon népszerű volt Magyarországon – olvastam először (mint a jelek szerint az ország fele köbö, mert állítólag az első index-cikk után kezdett eMagyarország enagyhatalom lenni).

Miután Shira életét megmentettem, Sandru barátként kezelt, és tisztelt. De Kar más volt. Bár az ő életét is megmentettem, elég súlyos székrekedése volt, mert állítása szerint hét napig nem tudott nagydolgozni, és ez bizony veszélyes dolog volt akkoriban, ő ebben inkább lehetőséget látott. Lehetőséget, hogy a testvértörzsek közötti rivalizálásban az élre emelkedjen. Van egy saját druidája. Okos ember volt. ...és számító.

Aztán más baj is jött. Az egyik asszonya meghalt. Hogy hogyan, arról mélyen hallgatott mindenki, de a központi jurtában azt suttogták, a kagán vágta, vagy vágatta, el a torkát. Rájött ugyanis, hogy elég könnyelmű ígéretet tett Sandruna. Pláne könnyelmű volt, amikor az be is váltotta. Sandru, mint köztiszteletnek örvendő harcos, régen szentét érdemelt volna, de Kar féltette tőle a hatalmát. Most viszont, hogy Sandru szente lett, a veszély nagyon is megnőtt. Be kellett biztosítania magát, és az ő biztosítéka már régen rendelkezésére állt. Shira. Csak be kellett váltania. De Kar csak tizenkilenc asszonyt tarthatott. Helyett kellett csinálnia Shirának.

Csak azok kattintsanak tovább, akik nem szeretnek képernyőről olvasni.

Ha a hatalma nem is, a tekintélye biztosan oda lett volna a nagy Kar kagánnak, ha népének apraja-nagyja így látja. A díszes jurta egyik elkerített részében guggolt, és az arca legalább olyan vörös volt, mint a kaftán, amelynek két szárnyát görcsösen markolta maga előtt. Beszélni nem tudott, csak nyögni. Sandru közölte velem a helyzetet.

Igyekeztem fontos pofát vágni, aztán feltettem néhány kérdést. Belenézett-e a kelő Napba az elmúlt egy hétben, melyik oldalról szokott leszállni a lóról, érintette-e a szájával vászoncseléd illetlen helyét mostanában, meg ilyeneket.

Fogalmam sem volt, mi baja a lánynak. Azt éreztem, nincs lefogyva, és ezt jó jelnek gondoltam. Talán csak meghűlt, az ókorban ez is könnyen halálos lehetett. Lesz, ami lesz alapon a szájába gyömöszöltem egy tablettát, majd elmutogattam Sandrunak – aki végig ott figyelt a vállam felett késsel a kezében -, hogy kell még takaró. Nem teketóriázott sokáig. Egyszerűen lerángatta a legközelebbi családtagjairól - két kölyökről, egy öregasszonyról, és a feleségéről - a takarókat, aztán odadobta nekem. Begöngyöltem a lányt, leültem mellé a földre, és vártam.

Reggelre csurom vizesek voltak a takarók. A láz viszont érezhetően alábbhagyott, Shira pedig mosolygott.  Előbb az apjára, majd rám. Én pedig azt hittem, kísértetet látok. Amint megláttam arcát a nappali fényben, valami azt súgta, Isten - vagy a sors -, különös, és vaskos tréfálkozása nem ért véget azzal, hogy évezredekre visszahajított az időben.