Csillával elhatároztuk, hogy nem várunk tovább, és a lehető legrövidebb időn belül összeházasodunk. Sándor barátomékat kértük fel tanúnak, és a tervek szerint itt is házasodnánk össze. Persze még el kell ehhez intézni pár dolgot a tervek szerint azonban tavasszal megejtjük a dolgot. 

Sándorék őszinte örömmel fogadták a jó hírt, a felkérést is, meg persze azt is, hogy nem hagyom itt Csillát. Örültek az örömünknek. Szerintem erre számítottak ők is. Igaz, az átkerülés előtt is már a tervezés előrehaladott fázisában tartottunk, bár ott még vártunk volna közel egy évet. Milyen más lett az életem. És mennyire nem. A munka ugyanúgy sok, mondhatni rengeteg. És a lehetőségek is, hogy megoldjuk a feladatot. A felelősség nyomasztó, a Védelmi Irodát nem én vezettem, most viszont rengeteg kérdésben nekem kell döntenem.  

Csilla hatására a fásultságom kezdett feloldódni. Valahogy mindig megtalálta a hozzám vezető utat, akármilyen ügyesen zárkóztam el mások elől, előle nem sikerült. Őt is roppantul megviselte ez az egész dolog, hogy elveszítette a családját, az eddigi életét. Mindig is erős lány volt, az eddig iélete sem volt könnyű, de most, hogy már én is mellette voltam, bármivel képes volt szembenézni. 

Sajnos nem csak protokollból állt a látogatásunk, ki kellet menni a telepre, felmérni a falu helyzetét, végigjárni, és bátorítani az embereket, meg az agrármérnök Vinitor Miklóssal is beszélnem kellett  egy-két dologról… 

A falut azt hiszem, sikerült felráznunk a fájdalmából, és letargiából. Albert és a püspök elhatározták, hogy a karácsony közeledtével igyekszenek felrázni a népet, ünnepi vásárokat rendezünk, meg beszédeket mondunk. Az első ilyen ez a csentőfai akció volt, aztán jön az eskütétel, majd a többi településen is, hogy bátorítsuk a népet. Az akciót „puncsmenet” néven emlegettük, mert a TESCO-raktárban nagy halom puncs-készletek voltak, ezt osztottuk ingyen. 

Sajnos a régi lakásunk – pontosabban Csilla nővérének lakása – a Sacco óta  nem volt lakható. Engem ez eddig nem zavart, egyrészt mert sok cuccom nem volt, másrészt mert az MVB főhadiszállásán laktam. Egy időre így egy üresen maradt lakásba költöztünk. A tervem az volt, hogy az esküvőnkig felújítom, felújíttatom a lakást, de ez a jövő év feladata volt. A „puncsmenettel” rengeteg szerveznivaló jött – ugyanis az eskütétel során volt a püspök és Albert közt egy kis összezördülés, nem egészen úgy történt minden, ahogy eredetileg egyeztették. Azóta mindent többszörösen is leegyeztettünk, nehogy valami… A tisztek persze szokásukhoz híven elégedetlenkedtek egy sort, hogy mindenből kihagyjuk őket. 

Ez mondjuk részben igaz volt – mert őket valóban kihagytuk, mert lehetetlen volt velük együtt dolgozni. Érdekes módon, amit közösen csináltunk, azzal mindig volt valami gubanc. Mostanában egyre több „gubanc” volt, eltévedt szállítmányok, nem kért ellátmány, nem oda kért ellátmány…

A határvidéken meg valami eszement magyar felfegyverezte a keltákat! Megtanította őket a kalával bánni, és 3-4 járőrt lefegyverzett, szerencsére nem öltek meg senkit, de bosszantó és idegesítő volt a dolog. Morvai kisírta, hogy ő intézhesse el a dolgot. Meg kell hagyni, viszonylag gyorsan cselekedett, mert pár nap múlva jelentette is, hogy felszámolták a támadókat, mindenkit megöltek. Látszott, hogy nagyon hízott a mája, elégedett volt magával. Legalább neki is szépen tellik a puncsmenet… 

Holnap szenteste. Néhány napra pihenőre vonul az MVB. Pár rendezvény lesz csak, amin meg kell majd jelenni, beszéd Albert beszéde főtéren holnapután, majd este vacsora nála. A teljes napot Csillával töltöm, sétálunk majd és beszélgetünk, este együtt megyünk Istentiszteletre, majd kettesbe vacsorázunk…

Veszem a kabátom, már késő van. Minden elrendezve. Elköszönök az ügyeletestől, meg még attól a pár embertől, aki bent lézeng. Az ajtócsukódás közben még hallom, ahogy az ügyeletes tárcsázni kezd. 

Sötét van, de a friss, ropogós hó megvilágítja az utam. Fél óra, és otthon vagyok. A házak ablaki alig-alig derengenek - a gyertya-ipart is be kell indítani jövőre, újabb feladat a listához. Szokatlan, hogy egy autó hangját hallom, hátra is fordulok, mert mögülem jön a hang. Megáll mellettem, három alak pattan ki belőle, a motor jár. Pisztoly villan a kezükben. 

- Befelé – utasít az egyik, majd a nyomaték kedvéért folytatja – tudjuk hol lakik a  menyasszonyod, szóval jobb, ha nem ugrálsz!

Betaszigálnak az autóba. Jobbról, balról belül beülnek mellém, nem bíznak semmit a véletlenre. A pisztoly alak az anyósülésról hátrafordulva folytatja.

- Jól tetted, hogy nem ugráltál, bár így sem úszod meg, te Albertfattya! Morvai tábornok külön küldetett érted. Megkért, hogy személyesen én intézzelek el, érezd magad megtisztelve!

A beszédet feleslegesnek éreztem, így több szó nem hangzott el közöttünk, miközben ráfordultunk az erdőbe vezető útra…