(Előzmény: Mágus elindul, egy sugárzó könyv, egy meg még egy mellékszál)
Losonczi Szilárd még egyszer megnézte magát a tükörben, a polgárőr századosi egyenruha, pláne a Garammenti Alumínium Művek „hónap dolgozója” medáljával otthon ugyan bárkit nevetésre fakasztott volna, itt Alexandriában azonban félelmetes ómagyar hadsereg tagjává avatta. No nem a helyőrség vagy a követség személyzete előtt, ők nagyon is jól tudták, hogy miként lehet valaki polgárőrtiszt. Losonczinak mindez konkrétan ötszáz forintjába került, amiből, ha minden igaz a Lévai Polgárőr Század egy új tűzoltó szerkocsit vásárolt. Losonczit mondjuk annyira nem érdekelte, végigülte a kéthónapos gyorstalpalót Tatán a csillagokért, de ennyi. Századosként, méghacsak tiszteletbeli is az a rang, teljes joggal utasíthatja a saját választókörzetében működő polgárőr egységeket.
A választókerület valószínűleg több lesz, mint ötszáz forint, de Dániel nagybácsi, Garamszentkereszt képviselője és a Gazdasági Minisztérium államtitkára nyilván ismét kisegíti, ha kell. Kapcsolatokkal és pénzzel is. Sőt, ha úgy vesszük, máris segítette, ez a segédköveti állás, amelyből a vén Grigorovszkit elnézve hamarosan nagyköveti pozíció lehet nyilván egy kész aranybánya.
- Akkor minden tiszta? Ne feledd egy istennek foglak bemutatni, Rá földi képmásának. Attól, hogy egy szót nem beszél egyiptomiul, Ptolemaiosz nagyonis élvezi a fáraó címmel járó vallási handabandát…
Ez a fajta szervilizmus mély megdöbbenést váltott ki Losoncziból. Tisztavérű ómagyar volt, sőt, ha igazak a nagyapja mendemondái, amiket persze az Átkerülés után lehetetlen volt ellenőrizni, akkor nemhogy anti, de még szlovák vagy sváb gének sem keveredtek a Losoncziak egyébként nemesi oklevéllel büszkélkedő családjába. Legalábbis az elmúlt nyolc generációban.
- …Szóval mielőtt belépnél a trónterembe térdre ereszkedsz és lesütöd a szemed, ha szólít a szolga lesütött szemmel és térden csúszva előremászol a szőnyegig és mindaddig ebben a helyzetben maradsz…
Térden csúszni egy koszos anti előtt. Ómagyarország teljhatalmú képviselőjeként. Egészen hihetetlen, na majd más világ lesz itt, ha ez a vén hülye végre a jól megérdemelt nyugdíjba távozik. Nem mintha Losonczi az egész életét ebben a büdös antiktól hemzsegő városban szeretette volna leélni, de nagyon úgy tűnt számára, hogy Grigorovszkiból hiányzott a gerinc és legfőképpen a tesztoszteron.
- … Aztán ha Ptolemaiosz megszólít hasra veted magad, anélkül, hogy ránéznél a királyra. Ha megengedi, akkor újra térdre emelkedhetsz, de ránézned továbbra is szigorúan tilos. Ha kérdez, a lehető legrövidebben válaszolsz. Ha engedélyt ad rá, és ez egyáltalán nem biztos tekintve, hogy a legnagyobb kegyek egyike, akkor megcsókolhatod a lábát. Ránézni továbbra is a lehető legszigorúbban tilos…
***
Két napja már, hogy maguk mögött hagyták a piramisokat és két hete, hogy kiléptek Szüéné kapuján. Anasztiádész mérhetetlenül fukar volt, úgyhogy a kényelmes nílusi hajóút helyet a kordén zötykölődték végig az utat. Szerencsére júniusban az éjszakák sem voltak túl hidegek, így a szekéren is aludhattak, no nem mintha a férges fogadók annyival jobbak lettek volna, de a hideg decemberi estéken bizony sokat számított volna a lobogó tűz, amiért persze a mágus soha nem lett volna hajlandó fizetni.
- Az Alexandriai Radartányér!
Dellasznak jó szeme volt, a varázsló még nem látta a híres neves építményt. Amely Kallimakhosz listáján a gizai piramisok, az esztergomi bazilika, a babiloni függőkertek, a halikarnasszoszi mauzóleum, a tatabányai nagykémény után a hatodik helyet foglalta el a világ leglenyűgözőbb alkotásainak sorában. Persze Dellasz már emlékezetből fel tudta idézni az utat, szemben Anasztiádésszal, aki már három éve nem mozdult ki Szüénéből, a évente többször megtette a király városát a mágus lakhelyével összekötő távot. Ennek köszönhetően megmaradtak a kapcsolatai az uralkodói székhelyen, sőt magával az udvarral is. Anasztiádész ugyan nem szívesen mondta volna ki, de jelen pillanatban teljes mértékben a kémtől függött.
Nem mintha nem bízott volna meg a legteljesebb mértékig Dellaszban, de más dolog félig-meddig szolgának való feladatokkal ide-oda küldözgetni valakit és megint más kiszolgáltatottá válni. Márpedig Alexandria most akár egy érthetetlen nyelven beszélő idegen ország városa is lehetett volna. A mágus sosem volt társasági ember, a titkos tanok ismerői sosem azok. A kocsmatöltelék Euklidész talán, nade ő nem is vitte semmire. Nem mintha a régi geométerek műveinek összegzése lebecsülendő munka lett volna, de Anasztiádész biztos volt benne, hogy a fickóra legfeljebb, mint híres duhajra fognak emlékezni.
- Mennyi idő még?
- Ne aggódj mágus sötétedésre odaérünk. Ma este már ágyban alszunk és meleg ételt eszünk.
- És tudsz megfelelő szállást?
- Olyat ahol ingyen van az étel, a szalma a fejünk alá és a fedél a fejünk fölé? Igen ismerek ilyen helyet, rengeteg paraszt tart disznókat a város külterületén, már feltéve ha nem zavar, hogy trágyaszagú leszel mágus.
- Nagyon komédiás kedvedben vagy ma Dellasz.
- Ki ne örülne, hogy végre véget ér ez az út.
- Ez igaz, de komolyra fordítva a szót, három éve legalábbis még volt egy püthagoreus közösség…
- Még mindig megvannak, mindazonáltal hiba lenne mutatkoznod előttük.
- Hiba?
- Noshát, ők egyrészről felismerhetnek. Ennek három hete még nem lett volna jelentőssége, akkor Anasztiádész egy volt a bölcs varázslók közül, aki a világ titkait kutatta. Most viszont Anasztiádész egy lehetőség, a mágus, aki mind közül a legnagyobb lehet. Prométheusszal egyenlő félisten, aki a földre hozza a Nap tüzét.
Magában kénytelen volt elismerni az udvari orvgyilkos zsenialitását. Anasztiádész ugyan rajongott a dicsőségért és a hatalomért, de ennyire tisztán soha nem gondolta végig a lehetőségeket. De miért is ne, Püthagorasz annyival nagyobb lenne nála, csak mert már régóta halott? Miért ne alakíthatná át a tanokat, vagy nem lenne sokkal nagyobb tudása, mint a régieknek? Mit tudott Püthagorasz az atomok kettéhasításáról? Semmit.
- Egyelőre az a dolgod, hogy szállást szerezz, aztán pedig, hogy kihallgatást kérj az udvari emberektől. Minden más csak azután Dellasz. Csak utána.
(reméljük) folytatjuk...
Kommentek