(IDEA epizód Áu. 69-ből)

Tatai IDEA központ

Említettem már, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel az egésszel? Pedig így van. Én aztán semmiből sem kértem. Semmiből az égvilágon, mégis minden szar a nyakamba szakadt. Apám ritkán mesélt a sajátjáról, de ha olyan volt, mint ő, akkor nem csodálkozom semmin. De igazából akkor sem, ha pont az ellenkezője volt. Elég csak Mikit megnézni. Majdnem ugyanúgy csüngött az öreg szavain, mint bármelyik eredeti anti a Mecsekben. Apa nagy ember volt, az tény. Nagy szarkavaró, mert azt képzelte, csak az a jó, amit ő annak mond. Tántoríthatatlanul tudott ragaszkodni dolgokhoz. Miután már semmi értelme nem volt élnie is, csak prédikált tovább a világról. Tanító volt a maga módján, jól meg is tanított önállónak lenni. Tizenhat voltam, amikor Lolával megszöktem otthonról. Negyvennégy, amikor végül hazatértem. Egy részem remélte, hogy tényleg beleroppant a távozásomba és ha még él is, már semmi ereje. Ugyanakkor számoltam azzal is, hogy az a rohadt makacs természete valahogy csak helyre teszi.

Á. u. 58.

Gergelyföld Autonóm Terület

- Fáradjon be kérem! – kezdte hivatalos udvariaskodással az ötlet-ügynök. Na persze, anyád. Utasítgatsz abban a házban, amit akkor építettem, amikor te még csak kósza gondolat voltál valami szerencsétlen átkerült és egy elvarázsolt kelta agyában. Komolyan mondom, életem legszarabb húzása volt, hogy megpróbáltam jobbá tenni ezt az elcseszett világot. Igazából nem panaszkodhatom, alapjában véve a dolgom jól megy és még nem is hülyültem el teljesen, de ezek az állandó hivatalos látogatások és ellenőrzések. Sose legyél tanár! Mindig ezt mondogattam, aztán most megnézhetem magam. Nagyon szívesen mondanám, hogy már rutinos vagyok ebben is, de igazából baromira unom. Elfáradtam, megöregedtem. De amíg élek, itt az lesz, amit én akarok, bárki, bármit is higgyen.
- Le is ülhetek esetleg?
- Hogyne Fülöp úr, csak tessék! – intett tollal a kezében az íróasztalom előtti szék felé. – Elnézését kérem, de nagyon szoros a határidő.
- Ja, én megértem. – ültem le. Tipikus kormányzati alak, csak azért nem hívom G-mannek, mert szőke a haja, kék a szeme és szakállas, egyébként tök olyan. Mondjuk megérne egy próbát, ez a vakarcs azt se tudná, kihez hasonlítom. – Akkor essünk túl rajta, minél hamarabb.
- Úgy lesz. – Becsukta a mappáját és a táskájából egy másikat halászott elő, majd elég fura képet vágott. Egyszerre sajnálta magát és mintha engem is. Na ja, az albertisták között van egy hírem, az tény. Pedáns alaknak tűnt, úgy söpörte le az asztalomat, hogy ne bontsa meg annak saját rendjét és valószínűleg fejből tudja a hivatalosan dokumentált életem. Mondom én, hogy G-man. – Tudja, a hivatalos ügymenet…
- Hogyne tudnám, maga a…
- A harmadik IDEA vizsgálóbiztos, aki kényszerű hivatalos látogatást tesz önnél. Ha nem számoljuk Fiumét, maga dobogós helyen áll Fülöp úr.
- Jó tudni, köszönöm. Szóval biztos végig akarja kérdezni a múltamat, hátha változott-e valami, mióta… legyen oly kedves, árulja el mióta nem találkoztam a hivatalával!
- Nagyjából nyolc éve és három hónapja.
- Nagyjából?
- Nem tartunk nyilván minden szirszart Fülöp úr. Ómagyarország és a világ biztonsága nyugszik a vállunkon. Csak azzal törődünk, ami igazán fontos.

(Életkép az átkerülés utáni negyedik évtizedből)

- Rajta van vagy nincs rajta?

A segédgépész beletúrt a szakállába, amely nála a feszült gondolkodás jele volt, majd megvakarta a tökét, ami arra utalt, hogy legalább két hete nem fürdött. Igaz ezzel nem volt egyedül a Fogatlan cápa legénységéből. A tengeren, minden ellenkező híresztelés ellenére a víz luxuscikk volt, a Fogatlan cápa pedig nem luxushajóként, hanem egy selejtezés előtt (ha valaki esetleg jobban megkapargatta a papírokat, akkor selejtezés után) álló tehergőzös, még egy talán két úttal.

- Nincs rajta kapitány.

- Akkor meg?

- De mi van, ha elfelejtették? Biztosan nem lehet baj belőle?

- Hányszor néztük át? Háromszor, nincs rajta az időszennyezési listán. Márpedig ha olyan csúcseszközök, mint a szemüveg, a gombmágnes vagy a csigás daru szerepelnek rajta, akkor az IDEA mindent beleírt, ami fontos.

- Vagyis odaadjuk neki?

- Már hogy a fenébe ne adnák oda neki. Ezer alexandria drachmát fizet érte, többet, mint amennyit a Cápa ért, amikor még volt neki foga. És mi csak egy rozsdás…

***

Anasztiádész újra leemelte a polcról a bűvös könyvet, a plasztikumra emlékeztető, egykor átlátszó és sima fedőlap az évek során maszatossá vált és a széle is több helyen megtört, a bal alsó saroknál pedig egy jó egyujjnyi darab ki is szakadt. Persze így is egy kisebb vagyont ért, de mégsem annyit, mint a varázskönyv. Az ómagyarok féltékenyen őrizték a tudásukat és ördögien ravaszak voltak, és az elővigyázatlan kereskedő gyakran értéktelen kacatokat kapott a nagyonis értékes ezüstjeiért.

A korábban már egy részlettel elindított próbamodulhoz készülő térkép, amin a figyelmes olvasó a korábbi fiumei történetek helyszíneit (és néhány egyéb, csak a wikia lexikonban szereplő objektumokat is).

Ide kattintva teljes méretben is elérhető.

A Contest versenyhez készülget egy próbamodul, aminek a háttéranyagából teszünk közzé pár részletet, majd ha összeáll, természetesen az egészet is. A rendszer is agyalás alatt van, a FUDGE motorját bütyköljük kicsit ómagyarosabbra.

A múzsa:

"– Képzeld – törtem meg a csendet –, kitaláltam, milyen polgári foglalkozást választanék magamnak Ómagyarországon.
– Ajaj, miért van olyan érzésem, hogy baszottnagy ökörséget fogok hallani...?
– Mert bunkó vagy – biztosítottam társamat. – Szóval, arra gondoltam, amerikaifutball-edző leszek.
– Nyertem – röhögött Téglás.
– Nem, nem, ez tényleg jó ötlet! Ez a világ legjobb sportja – na jó, meg a jégkorong – és, gondolj bele, én fogom elterjeszteni a világon. Úgyhogy nem is amerikaifutballnak fogják hívni, hanem csak egyszerűen futballnak."

(Kapitány Csaba "Tigris": Apu ölni megy)

Bajnokcsapat lesz az Esztergomi Vitézek?

Immár egyetlen mérkőzés választja el a Vitézeket a csúcstól, az ómagyar bajnoki címtől. Mind a selejtezőket, mind az egyenes kieséses rendszerű elődöntőket veretlenül vitte végig a fővárosiak büszkesége, legutóbb a Szegedi Acélpatkányokat búcsúztatva. A korábban közepesnek számító csapat erre a szezonra szinte teljesen újjászületett, köszönhetően Felleghy Károly edzőnek és az új igazolásoknak, köztük az „atomantiknak” becézett hármasnak, Kárpáti Heroldnak, Bakonyi McDunkennek és Nyilas Ménrótnak.

Az egyre népszerűbb sportág bajnokságából immár csak egy mérkőzés van hátra, a döntő, amit a tavalyi (és ezidáig állandó) bajnok otthonában, a festői szépségű Fiumében rendeznek. A házigazda Fiumei Állatok csapat szóvivője persze biztos a győzelemben. „A visszaútra ne csomagoljatok, fekete zsákot meg majd adunk szükség szerint” - üzeni a fővárosi játékosoknak a tőlük megszokott módon.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy jövő szerdán az évtized mérkőzése várható. A jegyek már jó előre elkeltek annak ellenére, hogy a távoli és az anyaországhoz csak egy védett korridorral kapcsolódó városba alig utazik le valaki a civilizáltabb területekről. Természetesen az Ómagyar Rádió élőben közvetíti majd az összecsapást az összes közszolgálati és emancipációs csatornán egyaránt és Balatony Bráen díjnyertes bárd is a helyszínre utazik, hogy hőskölteményben örökítse meg az eseményt.

45 százalékot szerzett, ezzel megnyerte a helyi választásokat a sziszeki „Helyi Király Kelták – HEKK” párt. Az országszerte nagy népszerűségnek örvendő, az Átkerülés óta folyamatosan kormányon lévő Nemzeti Párt a szavazatoknak csak 34.7 százalékát kapta, ezzel a második helyre szorult. A párt szóvivője az esztergomi sajtótájékoztatóján a „demokráciára még éretlen, alacsony emancipációs szintű polgárok botlásának” nevezte a választási eredményt, míg a Kelta Tigrisek polgárjogi mozgalom elnöke, Bergman Májkel a „demokrácia ünnepének” titulálta a történteket. Szintén nyilatkozatban üdvözölte a választás győztesét a szomszédnak számító Fiume egyik legnépszerűbb helyi pártja, a „Mi Fiuménk Mozgalom” titkára is.

A HEKK alig fél éve bontott zászlót, a görög-kelta származású Jón Gnarre Botond vezetésével, aki korábban a helyi emancipációs rádióműsor szerkesztője volt. Ellenfeleik hamarosan „viccpártként” kezdték őket emlegetni, ami ellen nem is tiltakoztak.

A határidő előtt egy nappal sikerült leadnunk a tényleges jelentkezést is a Contest szerepjátékfejlesztő-versenyre. A versenynek otthont adó rpg.hu fórumán témát is nyitottunk neki, illetve a jelentkezés anyagát itt is közzétesszük. Hamarosan indulnak a tesztjátékok, amikhez a blog olvasóinak a segítségét is szívesen fogadjuk, részletek hamarosan.

A jelentkezés anyaga:

b) Kik készítik a játékot? (Stáblista névvel és feladatkörrel.) 

Fülöp Gergely (Ghery) főként: rendszer, tesztelés szervezése, vezetése

Szabó Sándor (szs) főként: világleírás, modulok, rendszer 

c) Mi a játék munkacíme? 

Ómagyarország szerepjáték

 
d) Mik a játék választott inspirációi?  

tömeges időutazás (112)

csak semmi mágia (270)

rejtőző patrónusok (124)

 
e) Kiket irányíthatnak a játékosok? Hol és milyen időben léteznek ezek 

LNPeters blogján rövid eszmefuttatást közölt Ómagyarország és az alternatív történelmi irodalom kapcsolatáról.

Egy kis ízelítő:

Ómagyarország esetében tehát a történelmet a technológiai infrastruktúra változtatja meg. Önmagában sem az adott kor nem fantasztikus, sem a történetben megjelenő technológia nem az; a kettő egybevetéséből keletkezik a fantasztikum.

Érdekes módon Ómagyarország esetében éppen az szolgálja legjobban az egyensúly fenntartását, ami rendes esetekben a legnagyobb tehertétel szokott lenni: a szerzői nézőpontok, látásmódok, belső történet-értelmezések és stílusok csaknem bábeli keveredése. Itt azonban ez nem a szétesettség és egyenetlenség; hanem az aprólékosság és a többszörözöttség, ezen keresztül pedig valami különös dokumentum-jelleg irányába visz.
A fiktív szituációból felépített történelemre alapozott következtetések ezért érvényesek lehetnek; tekintve hogy filozófiai szempontból maga a történelem is puszta általánosítás - majdhogynem fikció.

A teljes írás elolvasható itt.